Bár az elmúlt években a miskolci önkormányzati intézkedéseket már elítélte az alapvető jogok biztosa, az Egyenlő Bánásmód Hatóság és a Kúria is, az érintett településrészek lakói a mai napig kapják a kilakoltatásról szóló leveleket.
A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság áttekintette Miskolc keresetkiegészítését, de a hétfőn kihirdetett döntésében elutasította azt. A most kihirdetett határozatban a bíróság helybenhagyta az Egyenlő Bánásmód Hatóság korábbi határozatát, így Miskolc önkormányzatának ki kell dolgoznia az intézkedési terveket azok tekintetében is, akik már elköltöztek az úgynevezett számozott utcákból, és a kiköltöztetni szándékozott embereknek is megfelelő lakhatást kell biztosítaniuk.
Egy férfi szándékosan belehajtott kocsijával a kínai nagykövetség kapujába Buenos Airesben. Senkinek sem esett baja, de a bejáróban jelentős károk keletkeztek. Őslakos indiánokat mészároltak le fegyveresek egy dél-mexikói faluban. A 15 áldozat többségét megcsonkították és élve égettek el. Lapinformációk szerint egy helyi bűnbanda vezetője bízta meg a bérgyilkosokat az akcióval.
Az MSZMP a temetést végül azzal a kitétellel engedélyezte, hogy az legyen a "nemzeti megbékélés napja". 1989 áprilisában ötnapi kutatás után megtalálták Nagy Imre és mártírtársai földi maradványait, arccal lefelé, kátránypapírba csomagolva. Ugyanebben a hónapban Németh Miklós kormányfő javasolta, hogy a temetés kormányzati lépés is legyen, a korabeli ítéleteket pedig jogsértőnek nevezte. A TIB követelésére 1989. május 10-én az Igazságügyi Minisztérium közzétette az 1956. december 20. és 1961. december 13. között a bíróságok által halálra ítéltek és kivégzettek névsorát: a listán 277 személy szerepelt, később a további kutatások alapján e szám módosult. Az MSZMP KB május 8-i ülésén Fejti György bejelentette: a Nagy Imre-per iratanyagának jogi értékelése nyomán arra a következtetésre jutottak, hogy a per tényállása nem megalapozott. Ezek után a per teljes anyaga a legfőbb ügyészhez került, s megkezdődött a felülvizsgálati eljárás. Az MSZMP Politikai Bizottsága 1989. május 26-án úgy döntött, hogy az MSZMP hivatalosan nem képviselteti magát a temetésen, de azon a párt tagjai részt vehetnek.
1987-ben az NSZK-tól kapott nagy összegű hitel, egymilliárd német márka segített elkerülni a csődöt és végül 1988-ban mondta ki először Hámori Csaba, a Politikai Bizottság tagja, hogy a kommunizmus megvalósítása nem reális. A rendszer megváltoztatásának megakadályozása érdekében azonban a pártállami vezetők különböző taktikához folyamodtak. Ilyen volt az 1985-ös választás, ahol – gondos előkészítés után – több jelölt közül lehetett választani, így a hatalom legitimitása nagyobbnak tűnt. Ezen kívül az ellenzéki szervezeteket (népi és urbánus) igyekeztek egymás ellen fordítani, így gyengítve azokat. Az pedig, hogy 1989 januárjában Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront főtitkára kijelentette, hogy '56 nem ellenforradalom volt, hanem népfelkelés, lehetőséget adott arra, hogy kinyilvánítsák, az MSZMP nem Kádár János öröksége, hanem Nagy Imréé, mert az MSZMP azóta is azokért a célokért küzd, amiért annak idején Nagy Imre. Ahogy Kovács László, akkori államtitkár megállapította: ez azt jelenti, hogy a másik oldal is mi vagyunk.
Hiszen így Nagy Imre gyilkosai és hívei "eggyé váltak", ezáltal nincs szükség ellenzékre sem. Horváth József vezérőrnagy, az Állambiztonság vezetője is kimondta 1988-ban, hogy a kommunizmus belátható időn belül nem fog megvalósulni, ebből is látszott, hogy a Párt sem hisz abban, amit a nyilvánosság előtt hirdet. Ezért az MSZMP törekedett arra, hogy változtasson a rendszeren és különböző forgatókönyveket dolgozott ki rá, melyekből végül azt választották, hogy koalíciós államvezetés látszatát igyekezzenek kialakítani álpártokkal, illetve a "civil" szervezeteknek (szakszervezetek, Hazafias Népfront) is helyet biztosítottak benne, melyek valójában ugyanúgy a Párt irányítása alatt voltak. Ezen kívül támogatást a nagy történelmi egyházaktól kaphattak, azok felső vezetésének kb. 80%-ban beszervezett emberekből állt. Grósz Károly, az MSZMP utolsó vezetője 1988 végén kijelentette: "A hatalmat nem osztjuk meg – a hatalom gyakorlását megosztjuk ", ami tulajdonképpen azt jelentette, hogy a felelősség legyen az ellenzéké is, de a hatalom az csupán a Párté.
Rainer M. János a kihantolás, majd az újratemetés közelebbi előzményei között említette, hogy a magyar közbeszédben az 1980-as évek elején megjelent a miniszterelnök és mártírtársainak holttestét rejtő "ismeretlen hely". Ezzel összefüggésben utalt arra, hogy Mérai Tibor az általa szerkesztett párizsi irodalmi újságban már 1982-ben feltette a kérdést, hogy mi van a holttestekkel, majd egy évvel később ugyanezt vetette fel Vásárhelyi Miklós történész, politikus, a Nagy Imre-per azóta elhunyt túlélője. Mint hozzátette, 1986-ban, a forradalom 30. évfordulóján megtört az emlékezések "lapos rituáléja", és már a nagyobb nyugati hírügynökségek is kilátogattak a 301-es parcellába. A történész arra mutatott rá, hogy az előzmények "tudatosították" az MSZMP vezetőiben: "a múltról szóló diskurzus nem tartható szabályozott keretek között, abból súlyos kihívások adódnak, azokat kezelni kell". Nagy Imre unokájának érzelmi enyhületet hozott a temetés A bűnöket és a bűnösöket meg kell nevezni, de a megtorlásnak nem híve, a bosszúvágy sosem élt sem a családban, sem benne - erről Jánosi Katalin, Nagy Imre unokája beszélt az MTA-n. "Én, a kritikák ellenére, évek óta újra és újra elmondom - mert valóban úgy hiszem - csak az összefogás vihet előre bennünket" - fogalmazott Jánosi Katalin.
1988. június 6-án, Nagy Imre perének 30. évfordulóján a TIB felhívást intézett a magyar társadalomhoz, követelve a kivégzettek tisztességes újratemetését és rehabilitálását. A felhívást a Nagy Imre-perben kivégzettek öt közvetlen hozzátartozója és 34 ötvenhatos elítélt írta alá. 1988. június 16-án a rákoskeresztúri Új köztemetőben 300-400 ember helyezett el koszorút a 301-es parcellában, a mártírok feltételezett sírjánál, a Hősök terén pedig virágot tettek az Ismeretlen katona sírjára. A Batthyány-emlékmécsesnél 100-150-en jelentek meg, köztük az ellenzék több vezetője, s miközben a rendőrség 16 személyt lefogott, a tömeg Nagy Imrét éltette. A Televízió székháza előtt Kis János és Mécs Imre beszélt, a Mártírok útján lévő Ferences templomban csendes megemlékezés volt. Ugyanezen a napon Párizsban, a Pére Lachaise temető 44-es parcellájában felavatták a forradalom kivégzettjeinek jelképes síremlékét, a beszédet Méray Tibor, Fejtő Ferenc és Vásárhelyi Miklós mondott a családtagok és az európai közélet számos személyisége jelenlétében.
1988. november 24-én a Történelmi Igazságtétel Bizottsága felhívással fordult a hozzátartozókhoz, hogy éljenek jogaikkal és követeljék a jeltelen sírban nyugvó 56-os áldozatok földi maradványainak kiadását. november 29-én az MSZMP Politikai Bizottsága határozatot hozott "az ellenforradalmi események kapcsán politikai bűncselekmények miatt elítélt és kivégzett személyekkel kapcsolatos kegyeleti kérdések rendezéséről", s kapcsolatba lépett az ellenzékkel, a családtagokkal. A kormány 1989. január 26-ai ülésén napirendre tűzte az 1956. október 23-át követő ellenforradalmi eseményekkel kapcsolatban kivégzettek kegyeleti kérdéseinek rendezését, és úgy foglalt állást, hogy az érintettek családjai döntenek majd arról, hogy nyilvános temetést rendeznek-e. 1989. január 28-án ebben a helyzetben adott interjút Pozsgay Imre államminiszter, az MSZMP KB Politikai Bizottsági tagja a rádió 168 óra című műsorának, amely úgy jött, mint derült égből a villámcsapás. Pozsgay közölte, hogy a történelmi albizottság a kutatások alapján "népfelkelésnek látja azt, ami 1956-ban történt; egy oligarchisztikus és a nemzetet is megalázó uralmi forma elleni felkelésnek", valamint, hogy "1956 nem ellenforradalom volt, hanem egy nemzeti érzékenységében, önbecsülésében a diktatúra által megtiport nép jogos felkelése, népfelkelés. "
A magyarok bátrak, türelmesek és bölcsek voltak, jutalmuk pedig a béke lett: politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális béke - fűzte hozzá. Kiemelte, hogy a jelenlegi polgári keresztény kormány üzenete: "káosz helyett rend, viszály helyett szeretet, békétlenség helyett béke legyen". Így volt ez az elmúlt 12 évben is - fűzte hozzá a politikus, kifejtve: ott álltak a gátakon az árvíznél, megsegítették a bajba jutott önkormányzatokat, mentőövet nyújtottak a devizahiteleseknek, létrehoztak egymillió új munkahelyet, megállították az illegális migrációt, megfékezték a koronavírus-járványt; a kormány továbbá bevezette Európa legkedvezőbb családtámogatási rendszerét, és kiharcolták, s azóta is védik a kontinens legalacsonyabb rezsiköltségét. "Mindezt annak érdekében, hogy a nehezen kiharcolt és féltve őrzött béke megmaradjon nemzetünkben, családjainkban" - jelentette ki. A határon innen és túl élő magyarokhoz szólva az államtitkár felhívta a figyelmet: a Magyarországot fenyegető veszélyek most sem kisebbek, csak mások.