Mivel imádom a zenét, a Londoni metró állomásokon volt alkalmam a zene minden műfajával találkozni, és úgy éreztem, most ez London lelke. Itt a szerencsétlen koldusok nem csak koldulnak, nem csak a markukat tartják az alamizsnáér, hanem komolyan megdolgoznak érte. Találkoztam gitárossal, aki a dzsessz zene olyan tökéletes előadója, hogy a világ minden színpadán megállná a helyét. Találkoztam első osztályú szakszafonossal, tangóharmonikással, meg zenekarral is. Bevallom, csodálkozta, hogyan lehetnek utcazenészek ezek a hangszerüket tökéletesen, és szívvel kezelő emberek. Felmerült bennem a kérdés, mi is a profizmus: a szerencse, jó manager, stb., vagy igazi tudás és szív. Persze, nem is erről akartam írni, hanem a negyedik londoni, és egyben első Tours-i utunkról. Elindultam szép hazámból vers les. Aki soha nem utazott repülővel, az vagy vágyik erre az élményre, vagy azt mondja: soha nem ülne repülőgépre. Úgy gondoljuk, hogy valami csodálatos dolog, pedig az ember leül a kijelölt helyére, beszíjazza magát, és ennyi. Ha szerencséje van, és az ablak mellett kapott helyet, és az idő is kedvező, homályosan, nagyon magasból tájakat, vagy tengert lát.
Reggel hármasban folytattuk a várnéző túránkat, mivel Cecile már nem kapott szabadságot, így csak késő délután tudott hozzánk csatlakozni. Úgy terveztük, hogy a délelőtti órákat Saumur –i városnézésnek szenteljük. A város, a Loire folyó két partjára épült, és a folyó közepén is van egy sziget, ahol szintén lakónegyed épült. Feledhetetlenül szép város, sok- sok látnivalóval. Szilveszter eldicsekedett, hogy a múlt nyáron a városi hivatal megbízásából idegenvezetője volt egy Magyarországi néptánc csoportnak, amelyik ott turnézott, és Saumur főterén adott műsort. A táncosok csodálkozva kérdezték tőle, hol tanult meg ilyen tökéletesen magyarul. Még nagyobb lett csodálkozásuk, mikor kiderült, hogy a fiam Felvidéki Magyar. Igaz, hogy a város fölé magasodó várkastély éppen állványerdővel volt takarva, de azért legalább körbe sétáltuk a monumentális, várárokkal ellátott építményt. A meglepetést Szilveszter ebédre tartogatta. Elindultam. Nekem már reggel is gyanús volt rejtélyes mosolygása, mikor Cecilé- vel valamit egyeztettek.
Utána tőlük is elbúcsúzva haza utazzunk. Csodálatos nyár volt. Három hétre visszatértünk a gyerekkorunkba, és Vilivel éltük mesevilágunkat. Később négy napot Szilveszterrel lehettünk és megcsodálhattuk a gyönyörű Loire völgyet. Büszkén utaztunk haza, hiszen láttuk, hogy Ivetka lányunk, aki Felvidéken nem talált munkahelyet, Angliában megállta a helyét. Családot alapított, és azzal bizonyítja a magyarságához való ragaszkodását, hogy Vilmossal is igyekszik csak magyarul beszélni. Szilveszter fiúnk, aki mérnöki diplomával szülőföldjén még utcai rendőrnek sem kellett, mert nem Szlovák nemzetiségű, Francia országban bebizonyította, hogy a Magyar ember a jég hátán is megél. Elindultam szép hazámból 5. | Magyarerő.hu. De nagyon szomorúan is utaztunk haza. Két öregember, aki arra van ítélve, hogy várhatja, mikor jön haza Angliából a lányuk, vejük, unokájuk, vagy Francia országból a fiuk és menyük. Nem jól van ez így, de ez az élet. A fiatalok nem tehetnek mást, alkalmazkodnak az élet törvényéhez. Vége.
Búcsú idézetek hall of fame Búcsú idézetek Egyszerre megváltozik a fontossági sorrend, egyfajta érzelmi időrendben találja magát, ahol lényeges és lényegtelen a maga súlya szerinti helyre kerül. Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem. Két karodban a halálon, mint egy álmon átesem. Búcsúzni sose korai, mert mily csodára várnék? mégse tudom kimondani: Isten veled fű, sár, rét, hegy, út, folyó... Búcsú idézetek halál 1000 arca. jó ismerős, kitől el sose válnék - pedig talán nem is több a halál, csupán tikkadt vándornak árnyék. Nem hagylak el sosem, mert ha majd este felnézel a csillagokra, akkor én onnan nézek vissza rád. S e szép, kegyetlen, gyilkoló ősz - S e halk, mosolygó hervadás - Ez az a régi, bús történet, - Történetünk ez, semmi más. Az ember ugyanúgy, ahogy megszokja az életet, megszokja a halált is. Ahogyan szomjazza a létezést, szomjazza majd a megsemmisülést is. Végül is itt, a kórházban, ezen a haláltanyán ugyan mi lehetne hétköznapibb az elmúlásnál? Csak akkor kezdtem élni, amikor rájöttem, hogy meghalok.
Kahlil Gibran A halál a lélek számára ugyanolyan fontos, mint a születés, s ugyanúgy, mint a születés, integráns része az életnek. Carl Gustav Jung Az öngyilkosság a végső győzelem a test felett. Varg Vikernes Az ember még az életét sem ismeri, hogyan akarja ismerni a halált? Konfuciusz Nem mintha félnék meghalni. Csak nem akarok ott lenni, amikor bekövetkezik. Woody Allen
Előre örülök, hogy humusszá Válok magam is, eltemetnek Meztelenül, koporsó nélkül Egy fa alá, földemen. Virágzó fűben, margaréták, boglárkák és madársóska között járni... belefeküdni a közepébe és megszűnni élni! Jobb volna élni. Ámde túl a fák már aranykezükkel intenek nekem. Majdnem minden áldott nap kisétálok valamelyik temetőbe. És megbékülve és alázatosan arra gondolok ilyenkor, hogy egyszer majd nem fogok visszasétálni többé. Ne haragudj, de meghalok, mert élek - egyszerű dolog. Ha jó, ha rossz: majd megszokod. Búcsú Idézetek Halál. Élj gyengédségben, és bármikor állj készen a búcsúzásra! Halálom itt van, aminthogy már itt is volt mindig. Úgy kell gondolni rá, mint utolsó lapjára egy olyan könyvnek, amelyet még olvasok. Az élet szörnyűség, A halál őrűltszép! És visz a vágy - Akárhol, akárhol, Csak itt ne tovább! Oly észrevétlen sötétedik bennem, hogy úgysem látszik, ha még itt talál s angyalkezekkel segít továbbmennem (nem látom már:) egy élet vagy halál... Az embernek hirtelen rengeteg mondanivalója akad, amikor élete végéhez érkezik.