Ezen a mocsok, szürke, havasesős, kovidos januári délutánon kinyitottam gépemnek azt a könyvtárát, amelyben azokat az írásaimat őrzöm, amiket azokról a kortársaimról, barátaimról, személyes ismerőseimről írtam az idők folyamán, akik már eltávoztak az árnyékvilágba. Egykoron beszélgettünk, nevetgéltünk, mászkáltunk, világmegváltottunk, mára meg már jobbára csak ezek az írások maradtak nekem. Csaknem száz név, száznál több írás. Ezeket egyben nézve, gondolhatunk arra, hogy mi mindent összeírtam már az évtizedek során, de gondolhatunk arra is, hogy hányan haltak meg az utóbbi időben, csak a szakmánk szűk körein belül, és még bármi másra is. Most én bármi másra gondolok. Darányi Zsolt, a Fotoklikk főszerkesztője telefonált délelőtt, és kérte ezeket a szövegeimet. Én meg elhárítottam, mondván, nem jó ilyen vészterhes időkben ennyire intenzíven hátranézni, mert még orra bukhat az ember. In memoriam jelentése english. És elégedetten letettem a telefont, milyen frappánsan szabadultam meg egy újabb nem szeretem feladattól. Tartott ez mindösszesen fél óráig, s utána azt gondoltam, én ezeknek az embereknek mind-mind, kivétel nélkül köszönhetek valamit.
Ebből kiderült, hogy: "… a köznevelésügy terén mutatkozó elmaradás fő oka: az ellenség kártevő, szabotáló tevékenysége és a népi demokrácia ellen irányuló aknamunkája. " "Az 1953-54-es tanév folyamán a párt ismét végrehajtott egy fordulatot, és "programmá tette az eddigi liberalizmus felszámolását középiskoláinkban. " "Felmerül a kérdés: melyek ennek a legnehezebb alkotómunkának a megfelelő feltételei? A válasz egyszerű: fele annyi gyerek egy osztályban, mint jelenleg; fele annyi kötelező óraszám, mint jelenleg; és kétszer annyi fizetés, mint jelenleg, de túlóra nélkül. Meghívom egy kávéra: In memoriam női szolidaritás | Nők Lapja. Sőt, a túlóra lehetősége nélkül. " "Hogy ennek a folyamatnak a megfordítására milyen reményünk lehet, azt nem tudom. Az azonban valószínűnek látszik, hogy ha a pedagógusmunka feltételeit a már fentebb vázoltak szerint megváltoztatnák, ha a tantestületek az alkotóműhelyek levegőjét árasztanák, ha az iskolákban az értelmiségi átlag-életszínvonalat – túlóra nélkül – elérő és az értelmiségi léthez szükséges szabad idővel rendelkező pedagógusok taníthatnának húsz fő körüli osztályokat, akkor lassan szelekció foglalná el a kontraszelekció helyét, és valami változás 20-30 év múlva már kezdené éreztetni hatását. "
Többnyire a hiányzó feltételek megteremtése helyett. A feltételek hiányát nemcsak a gyerekek, hanem a pedagógusok is megsínylik. Nincs az alkotómunkák között nehezebb és nincs az alkotómunkák között rosszabb körülmények között végzett, mint a pedagógusoké. " "A munka nehézsége és a munkavégzés mostoha körülményei közötti ellentmondás feszültsége elől a normális emberi pszichikum kitér. A kitérésnek két formája lehet. Az egyik, hogy munkáját rutinírozza, lélektelenné teszi; nem enged a helyzetek kihívásának, és nem próbál rájuk ötletekkel válaszolni. Ha viszont valaki nem viseli el a munka színvonalának rontását, akkor a másik kitérési formát választja; otthagyja a pedagóguspályát. A feszültséget hosszabb-rövidebb ideig csak megszállottak viselik el. In memoriam jelentése 2021. " "Azt persze egyetlen politikai vezetés sem vállalja, hogy közvetlen utasításokat adjon az oktatás színvonalának csökkentésére. De nincs is erre szükség, mert a politika művészetében megvannak erre a jól bevált közvetett módszerek" "1950. március 29-én az MDP Központi Vezetősége határozatot hozott a Vallás- és Közoktatási Minisztérium munkájával kapcsolatos kérdésekről.
"Vak dióként dióba zárva lenni, s törésre várni, beh megundorodtam. " (A Babits idézet egy Szabó Miklósnak készített ajándékán áll. ) Csendben, ahogy élt közöttünk, úgy távozott kollégánk 2022. március 17-e éjszakáján a földi életből. Ahogy mindig kívánta, átaludt az örökkévalóságba. Tragédiákkal, küzdelmekkel teli, de harmonikus, és gazdag életet hagyott maga mögött. Az előbbieket teljes egészében csak életrajzi interjúkból tudtuk meg, maga nem beszélt róla. Kis szigetként állt Ágfalva és Sopron között a 17-es vasúti őrház, amelyben Légrádi Imre nevelkedett, egy három gyermekes család legkisebbjeként. Tehetségét tanárai korán felismerték, és ő hálával emlegette az Isteni Megváltó Leányai elemi iskolájában tanító nővéreket, bencés gimnáziumi tanárát Kuczoghi Marcellt, és líceumi osztályfőnökét, Tóth Ferencet. In memoriam Koltai Dénes (1947-2022). Nemcsak eszességével tűnt ki gyerekkorában, de folyton fúró-faragó, alkotó kézügyességével is, amelyet később a kísérleti eszközök készítésében kamatoztatott. Az első tragédia életében az volt, amikor 1945 szept.
Végre megértheted, miről beszélt Einstein valójában? Sátáni figura volt-e a világhírű magyar tudományfilozófus? Hatdimenziós gólyát észleltek Kapolcs környékén… Nem azért találták föl az írást, hogy lejegyezhessék a szerelmes verseket! Elhitették velünk, hogy a matek olyan, mint a száraz lószar! Penetráns és elkeserítő jelenség, hogy napjainkban lehet és kell foglalkozni a női emancipáció kérdéseivel. Jó, tudom, hogy hosszú-hosszú évszázadokon keresztül nem volt kérdéses a nők férfiaknak való alávetettsége. De az elmúlt másfél évszázad igazán elég lehetett volna arra, hogy tisztázzuk az emberek alapvető helyzetét… egymáshoz képest. Nem sikerült, és sajnos nem csak a nő–férfi relációban, de több egyéb kérdésben sem. Két péntek, két szubjektív tárlatvezetés a Ráth György-villa szecessziós kiállításaiban!. Ráadásul még mindig ott tartunk, hogy – általában! – a nőket foglalkoztatja inkább ez a kérdés: ők azok, akik megpróbálják elfoglalni az őket megillető helyeket a társadalmon belül… szemben a férfiakkal. Van ebben némi disszonancia, s nem is a nők, inkább a férfiak részéről.
PROGRAMAJÁNLÓ 2021. június 26-án nyílt a Dresszkód: szecesszió című kiállítás a Ráth György-villában. Kurátora, Csepregi Noémi – többek között – azokra a kérdésekre kereste a választ: a századforduló környékén milyen öltözékben tölthették a hölgyek szabadidejüket a strandon, a délutáni tea vagy egy estély alkalmával? A kiállítás mellé remek programokat kínál az Iparművészeti Múzeum, visszatérnek például a szubjektív tárlatvezetések. A népszerű sorozatban közismert előadók személyes történeteikkel, élményeikkel színesítve, vagy egy-egy másik művészeti ág bekapcsolásával vezetik végig a látogatókat a villa épületében. Július 30-án Budai Lotti író, utazó, a Rizsporos Hétköznapok blog szerzője mutatja be a Dresszkód: szecesszió című kiállítást egy különleges nézőpontból, többek között a női emancipáció, egyenjogúság és a századfordulós divat összefüggéseit helyezi fókuszba, de szóba kerül a női sportruházat átalakulása is. Korábban Zoób Kati divattervező, a Katti Zoób divatmárka alapítója is volt alkalmi tárlatvezető, aki A mi szecessziónk kiállításban kalauzolta a közönséget, kitérve a viseletkiállításra.
Baráth Katalin a boldog békeidőkként emlegetett korszakban játszatja történeteit, a Monarchia peremén. A miliő pedig annak ellenére remekül feltárul a könyvben, hogy A fekete zongora nem a hard-boiled, azaz a kemény krimi hagyományvonalába illeszkedik. – Szilágyi Zsófia kritikája Baráth Katalin regényéről. Ha megpróbálunk nyomozni A fekete zongora című könyv után, nem sokra jutunk: ez, a borítóra is kitett saját műfaji meghatározással, krimi a Monarchia idejéből mindössze annyit árul el magáról, hogy a (bevallom, eddig előttem ismeretlen) Freund Kiadó adta ki 2009-ben, és elkalauzol minket egy blogra is ahol, mint kiderül, a krimi főhőse, a kisvárosi könyvárusnő, az irodalom iránt érdeklődő, újságírónak készülő, emancipált nővé lenni vágyó Dávid Veron vezeti többszörösen is virtuális blogját, s ahol voltaképpen a nyomtatásban megjelent regény folytatását olvashatjuk. Meg annyit tudhatunk meg, innen-onnan, blogokból, olvasói kommentekből, hogy a szerző, Baráth Katalin történész, aki éppen azzal a korszakkal, a XX.