Hazai íróink közül már nincs köztünk Esterházy Péter, Kertész Imre, ahogyan Örkény István vagy Rejtő Jenő sem. Irodalmi életünket szerencsére tovább gazdagítja Parti Nagy Lajos, Závada Pál, Nádas Péter. Akiket a felsorolás nem említ meg, nem a besorolásukat jelenti a lemaradók/hanyagolhatók közé. Ha úgy lenne, személyük nem kerülhetett volna Bödőcs Tibor tolla hegyére. Nem vitriolba hanem humorba mártotta pennáját és ez a könyv legalább akkor ajándék manapság, mint Karinthy Frigyes műve a humor akkori barátainak. Bödőcs Tibor: "Addig se iszik" könyvismertető anyaga humoros elsősorban azoknak, akik korábban már a Gutenberg galaxis olyan bolygóit térképezték fel, mint a Halál délután, a Száz év magány, vagy az 1984. Csakúgy, mint Rejtő (Reich) Jenő világát vagy Kertész Imréét. Kortárs hazai írókról stílusrajzot rittyenteni azért nem könnyű, mert a kritikusukat ők maguk is tudják kritizálni. Markáns stílusjegyeket hordó művész bőrébe mégis tán könnyebb bújni, ami persze másképpen nehéz feladat.
Bödőcs Tibor: "Addig se iszik" könyvismertető műfaj szerint stílusparódia, vele bő 100 évre tekint vissza. Karinthy Frigyes 1912-ben közölte le az 'Így írtok ti' című zseniális irodalmi görbetükör első részletét. Akkor még 'karrikaturák' volt a neve. 2017-ben pedig a váratlanságból landolt a boltokban Bödőcs Tibor: "Addig se iszik" munkája (többszöri újranyomásban már 100. 000 példány kelt el belőle). A 'munka' jól jellemzi az írónak a könyv megírásához szükséges előzetes teendőit. Mindenek előtt a könyvben összegyűjtött kortárs és sajnos már nem élő, magyarul és más nyelven író alkotóktól számos művét el kellett olvasni. Terepszemlézni, egy-egy könyv stílusbeli esszenciáját "kiszippantani", aztán minderre 'rágyúrni', aztán találóan megalkotni az adott stílushoz egy jól simuló történetet. Háromszor hetes csoportokra bontva (bár az utolsó hétnek a záróműve is önmagában egy hétrészes darab) köztük olyan nemzetközi hírességgel, mint Ernest Hemingway, Gabriel Garcia Marquez, George Orwell.
Minden idők legviccesebb búcsúszentlászlóija, a stand up-os humorista Bödőcs Tibor első kötetében íróparódiákat olvashatunk Karinthy mintájára. Terítékre kerül Krúdy, Hemingway, Móricz, Márquez, Rejtő, Kertész, Esterházy, Kosztolányi vagy éppen Hrabal… Néhány évvel ezelőtt Bödőcs még nagyképűen vallotta: "Hárman nem írunk: Szókratész, Jézus és én. ", mégis 2015 nyarán Hamvas Béla olvasása közben saját maga számára is váratlanul írt egy Hamvas-paródiát, majd pár hónapra rá egy Krúdyt. Innen jött az ötlet, hogy lehetne ezekből egy kötet, és az ötletet nagyban pártolta (részben sugallta) Cserna-Szabó András, a kötet szerkesztője, illetve Szász Zsolt, a Helikon Kiadó igazgatója is. Az írás módszertana egyszerű: Bödőcs elkezdte falni a kiszemelt áldozat könyveit, hogy megérezze a szerző stílusát. Majd az eredeti írók szövegeihez hasonló, de azok jellegzetességeit karikírozva eltúlzó szövegeket hozott létre. Például a Góltalanság című Kertész Imre paródiájában olvashatjuk ezt a mondatot: "Megállapíthatom tehát, hogy az Akadémiára kerülésemet a rajongók és barátok teljes közönye kísérte, mondhatom, végig. "
Össszességében összejött a nem könnyű mutatvány. Kár, hogy egy picit lágyszívűre sikeredett a szerkesztés (óriási Cserna-Szabó fan vagyok, de ez a te hibád, András! ), értem én, hogy az olvasók mindenképpen elvárták, hogy legyen egy Rejtő - átírat (mert ugye őt mindenki ismeri és szereti), de sajnos pont ez lett a leggyengébb, és ezért talán jobb lett volna kihagyni, ahogyan az Örkény-szerű egypercesekre is ráfért volna egy kis ritikítás, de ahhoz képest, hogy első próbálkozásról van szó a műfajban, szavam sincs, emberünk tehetséges, mint a Nap, a Bödőcs-brand tovább épül és szépül a könyv segítségével. Csak két esetben lógott ki a stand-up-os lóláb, nekem ezek túl harsányak lettek, ezzel szemben örömmel merültem bele Hrabal Bödőcs-féle világába, ahogyan Máraiéba és Krúdyéba is. Hemingway nagyon macsós lett, Krasznahorkai nagyon lelombozó, Orwell rendkívül nyomasztó, Móricz ízes, Márquez mágikus, Proust elfolyó, és akkor még csak a klasszikusokról beszéltem. Három fejezetben ömlenek ránk az irodalmi poénok, olyan címekkel, mint a "bajszosok", a "budapestiek" és a "nem balett-táncosok".