Téma: portré Technika: olaj Stílus: modern Hordozó: vászon Legnagyobb méret: közepes (80 cm-ig) Szignó: szignózott Állapot: korának megfelelő Eredetiség: ismeretlen Angol fordítás elérhető Brassai, Halász Gyula (Brassó, 1899 – Nizza, Franciaország, 1984): Margit Olaj, vászon kartonon, 46 x 37 cm, jelzés balra lent: Brassay Hátoldalon cédula: Halász Gyula: "Margit" Fotókon látható szép, tisztított állapotban. Számlát adunk, szállítás előtt gondosan csomagolunk! Művészkeretben, falra akasztható állapotban. A festményt Brassai (Halász) Gyula munkájának tulajdonítjuk. A híres fotóművész a budapesti Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt 1918-1919-ben, festett olajképeket, de nincs tudomásunk arról, hogy közgyűjteményben, múzeumban, magántulajdonban lenne fennmaradt festmény, grafika a későbbi világhírű fotóművésztől. Gyula halasz brassai. Talán ez az első... a portré fényei, "műterem" jellegű megvilágítása esetleg már a későbbi fotóművész képességeit sejtetik... kérdés persze, valóban ő festette? Izgalmas, további kutatásra váró darab.
"Különleges valaki. Senkihez sem hasonlítható fényképész: valójában festő, szobrász, aki a szobrászat és festészet helyett a fényképészetet választotta. " Brassaï (Halász Gyula) világhírű magyar származású francia fotóművész, festő, író 30 éve halt meg. Brassaï (Halász Gyula) magyar születésű francia fotóművész, festő, író 30 éve, 1984. július 8-án halt meg. Az örmény anyától és magyar apától származó Halász Gyula 1899. szeptember 9-én született Brassóban. A Budapesti Képzőművészeti Főiskolán és Berlinben tanult, diplomájának megszerzése után, huszonöt évesen Párizsba ment szerencsét próbálni. Magyar nyelvű cikkeket küldött az elcsatolt szlovák, román és jugoszláv területek magyar lapjainak. Újságíró volt, karikaturista, sőt az 1924-es párizsi olimpiáról sporttudósításokat is küldött. Brassaï retrospektív | Ludwig Múzeum. Magyar, francia és német újságokat tudósított, cikkeit rajzaival, karikatúráival illusztrálta, 1929-től fotózott is. Bár soha többé nem tért haza, szülővárosa iránti tiszteletből felvette a Brassaï nevet, ezen lett világhírű művész.
Művészi pályájának alakulásáról családtagjaihoz írott francia nyelvű levelekben számolt be. 1940 előtti levelezéséből A Hét közölt válogatást (1977. aug. –nov. ), majd 1980-ban a Kriterion Könyvkiadó jelentette meg a levelek gyűjteményét Előhívás cím alatt, a szerző jegyzeteivel és utószavával. Írók Brassaïról [ szerkesztés] Brassaïba a város ( Párizs – szerk. ) legváratlanabb helyén ütközött az ember. Brassai; Halász Gyula | Magyar életrajzi lexikon | Kézikönyvtár. Arcán folyton ugyanaz a mosoly, szemében ugyanaz a vallató pillantás, ajkán folyton ugyanaz a készség a szóra, hogy az éppen akkor elkapott élményét azon frissiben átadja. Mintha folyton valamiféle őrségen lett volna, szüntelenül szimatolt, kutatott, fürkészte a távolt amögött is, akivel beszélt. Számára minden dolognak, de mindnek volt jelentősége. Soha nem bírált, ítéletet soha nem mondott a dolgokról vagy eseményekről. Egyszerűen csak számot adott arról, amit látott és hallott. – Henry Miller Különleges valaki. Senkihez sem hasonlítható fényképész: valójában festő, szobrász, aki a szobrászat és festészet helyett a fényképészetet választotta.
Budapesten már 1894-ben verseskötete jelent meg (A Szajna partján); gondolatokat fűzött Az ember tragédiájához (könyvalakban Bp. 1922). Romániában megjelent munkái: Petőfi és Béranger (Brassó 1922); Petőfi Sándor élete és halála (Brassó 1922); Petőfi Sándor élete ( Hasznos Könyvtár, Brassó 1935); Zajzoni Rab István válogatott versei (szerkesztésében és előszavával, Haladó Hagyományaink 1959); A századik év küszöbén (Emlékek, 1967). Művei [ szerkesztés] Gondolatok Az Ember tragédiájából; gyűjt. Halász Gyula; Athenaeum, Bp., 1899 Petőfi Sándor élete és halála; Brassói Lapok, Brassó, 1922 Petőfi Sándor élete; Ágisz, Brassó, 1935 (Hasznos könyvtár Közművelődési sor) Tücsök Miska; Móra, Bp., 1967 (Kispajtások mesekönyve) A századik év küszöbén; Irodalmi, Bukarest, 1967 Jegyzetek [ szerkesztés] ↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 31743/1885. Névváltoztatási kimutatások 1885. év 2. oldal 42. sor ↑ Székely Géza. A Nagykőhavas leírása. Brassó: saját kiadás, 10. és 52. Halász Gyula (újságíró) – Wikipédia. o. (1936) Források [ szerkesztés] Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II.
A Brassaï név a kenyérkeresethez kellett, a fényképek szignálásához. A kettőt kezdetben kényesen elválasztottam. " Folyamatosan fényképezte Picasso munkáit, műtermeit, s beszélgetésmorzsákat, történeteket is gyűjtött. Ekkor ismerkedett meg és kötött barátságot André Bretonnal, Paul Éluard-ral, Salvador Dalival, Max Ernsttel, Giacomettivel, Tristan Tzarával, Man Ray-vel is. Második albuma, a Voluptés de Paris (Párizs örömei) – ebben szerepel A két apacs – 1935-ben már komoly nemzetközi sikert aratott. Brassaï hosszan exponált, majd a negatívra vakuval fotózta rá a figurát, kompozíciós készsége elárulja képzőművészi indulását. 1935-től 1947-ig a magyar barátja Charles Rado által alapított Rapho ügynökségnek dolgozott. 1937-től a Harper's Bazaar amerikai női divatmagazinnak is dolgozott, ahol a témaválasztásban teljes szabadságot kínáltak neki, képei negyed századon át jelentek meg a lapban. 1940-ben, Párizs német megszállása idején a Riviérára menekült, ám mikor meghallotta, hogy elrejtett negatívjait nedvesség fenyegeti, visszatért a fővárosba.
Úgy ment el Párizsba, hogy nem is tudott fényképezni. A már ott élő Tihanyi, Kertész istápolta, vezette be a művészkörökbe. Mindezek ellenére, vagy talán éppen ezért, alig néhány évvel később megjelentetett fotóalbumaiban olyan esszenciáját tudta nyújtani az éjszakai, a mondén Párizsnak mint talán Toulouse-Lautrec, Atget óta senki. Egy pillanat alatt párizsibb lett, mint az ott születettek nagyobb része. Nem fényképészként lett művész, hanem művészként választotta a fényképezést. Képzőművészként, fotográfusként, íróként egyaránt beírta nevét abba a bizonyos Nagykönyvbe. " Kincses Károly Brassaï, született Halász Gyula (1899—1984) André Kertész mellett talán a legismertebb magyar fényképész, kinek művészi pályája a harmincas évek Párizsában bontakozott ki. A Brassóban született, Budapesten majd Berlinben tanuló, laptudósítóként, karikaturistaként kenyerét kereső, de képzőművészeti pályára készülő Halász 1924-ben költözik végleg Párizsba. Az ottani magyar kolónia, de mindenekelőtt Henry Miller, Tihanyi Lajos eleven szellemiségű baráti körében merül el Párizs éjszakai világában, melynek megörökítésére kezdi használni a fényképezőgépet.
Brassai, Capa, Kertész, Munkácsi, Moholy; Magyar Fotóművészek Szövetsége–Magyar Fotográfiai Múzeum, Bp. –Kecskemét, 2006 ( A magyar fotográfia történetéből) (angolul is) Gyulus. Brassai képek és dokumentumok; szerk. Kincses Károly; Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét, 2007 ( A magyar fotográfia történetéből) Eyewitness. Hungarian photography in the twentieth century. Brassaï, Capa, Kertész, Moholy-Nagy, Munkácsi. Royal Academy of Arts, London, 30 June–2 October 2011; kurátor Baki Péter, Colin Ford, közrem. George Szirtes; Royal Academy of Arts, London, 2011 La photographie hongroise. Brassaï, Capa, Kertész, Moholy-Nagy, Munkácsi; kurátor Baki Péter, Colin Ford, közrem. George Szirtes; 5 Continents, Milano, 2011 Sylvie Aubenas–Quentin Bajacː Brassaï, Paris nocturne; angolra ford. Ruth Sharman; Thames & Hudson, London, 2013 Nemzetközi katalógusok WorldCat VIAF: 108228627 OSZK: 000000016090 NEKTÁR: 278389 LCCN: n50043233 ISNI: 0000 0001 2146 868X GND: 118839233 LIBRIS: 210828 SUDOC: 027592189 NKCS: xx0011446 BNF: cb11893804v ICCU: MILV024990 BNE: XX828444 KKT: 00434214 ULAN: 500000306 RKD: 224328