Pedig milyen iszonyatosan fontos, hogy rend legyen, és még fontosabb, hogy ezt hétről hétre bámulhassuk a Netflixen! De mit is? A KonMari metódus Méri odacsattog az aktuális gardóbhoz, kiszórat mindent a szoba közepére, megmondja, mit kell csinálni, és továbbáll. Az epizódok koreográfiája hasonló ritmust követ: Marie Kondo a maga törékeny jelenlétével – és segítőkész tolmácsával – benyomul egy tárgyakkal és sorsokkal tele ingatlanba, bevezeti a klienseit a KonMari módszer rejtelmeibe, ők meglepődnek, szenvednek, nevetnek, sírnak, majd felszabadulnak, a végén pedig láthatjuk az ilyen volt, ilyen lett képsorokat, amelyek bebizonyítják, hogy a káoszból lehet rend. A reality jeleneteit időről időre félbeszakítják ismeretterjesztő bejátszások, amelyekben Kondo egy makulátlanul rendes szobában a kanapén ülve értekezik a hajtogatás öröméről, a nyakkendők megfelelő tárolásáról, a gyerekjátékok szelektálásáról, a konyhai fiókok kordában tartásáról, vagy a rettegett gumilepedők megzabolázásáról.
A műsor varázsa ugyanaz, amiért a megszállott gyűjtögetőket szeretjük nézni egy másik tévécsatornán: kicsit valóságshow, gyors megoldást nyújt, hiszen 45 perc alatt a totál káoszból eljutunk odáig, hogy minden rendezett és gyönyörű. Ez a cikk már több mint 90 napja készült. A benne szereplő információk elavultak lehetnek. Ő aztán tényleg kétkezi munkával tartja el magát. Marie Kondo fogta magát, és abból él, hogy másoknál rendet csinál. Nálunk ugyanezt csinálja Évike, csak nem kereste meg a Netflix, hogy mondja már meg, hogyan kell elpakolni a gyerek után. Marie Kondot viszont igen (Tidying up with Marie Kondo). A japánoknak rengeteg jó cuccot köszönthetünk, és itt nem a bugyiszagolgatós pornóra gondolok. Egész eddig annyit tudtam a japán otthonokról, hogy levágnak egy tatamit a földre, mellé tolnak egy orchideát, és kész is van a lakberendezés. Azt, hogy hova rakják a ruháikat, szerintem senki nem tudja. Elképzelésem sem volt arról, hogy ennyire pengék az amerikai gardóbok elrendezésében.