Pályafutása a hivatásos forradalmáré. Egy zsidó földbérlő családjában született Lev Davidovics Bronstejn néven. Neveltetése, odesszai tanulmányai és kezdeti mozgalmi tapasztalatai a nemzeti elhatárolódáson felülemelkedő internacionalista áramlatok felé terelték. 19 évesen tartóztatják le és börtönözik be először, 21 éves, amikor száműzik, s még mindig csak 23, amikor Londonba érkezve elkápráztatja az oroszországi szociáldemokrata emigráció vezérkarát. Szuverén egyénisége nehezen tűrte a csoportbeli kötöttségeket. Kezdetben Leninnel tartott, de már 1903-ban szembekerült vele, a mensevikekhez csatlakozott, majd 1904 decemberében velük is szakított forradalomelméletük különbözősége miatt - a forradalom permanenciájára vonatkozó elképzelése Lenin felfogásához állt közelebb. 1904 és 1917 között "frakción kívüli", középutas álláspontra helyezkedett a különböző áramlatok között, meg-megújuló kísérleteket téve összebékítésükre, egyesítésükre, ami miatt sokan megbízhatatlannak tartották. Az ellenérzéseket személyes tulajdonságai is generálták: eleganciája, lezsersége, gyakran arroganciába torkolló fölényessége, "érdes, türelmetlen, parancsolgató" modora.
A Janovkában, 1879. november 7-én született proletárforradalmár, Lenin után a második legtekintélyesebb alakja volt a kommunista mozgalomnak, mindaddig, mígnem neve egybeforrott a szocializmus elárulásával. A gyakran arroganciába torkolló fölényességel és eleganciával megáldott ifjú egy zsidó földbérlő családban született Lev Davidovics Bronstejn néven. Gyilkosa, Mercader jutalmul később megkapta a Szovjetunió hőse kitüntetést, s Moszkvában temették el, míg Trockij idegen földben nyugszik, hazájában máig nem rehabilitálták.
2012. augusztus 31. 12:05 1929-ben, a Szovjetunió Kommunista Pártjából való kizárása után új életet akart kezdeni a száműzött Lev Davidovics Trockij, aki deportálása után több állomáson keresztül végül a távoli Mexikóban kötött ki. Az 1905-ös oroszországi, majd az 1917-es októberi forradalom vezéralakjának végzetét Sztálin egyik bérencének gyilkos jégcsákánya okozta; a zsidó származású marxista politikus halálának körülményeit és a mexikói száműzetést unokája idézte fel. A bolsevik forradalom igazi hőse, vagy a korszak egyik legveszélyesebb embere? Unokája, Esteban Volkov szerint inkább az igazi apafigura, aki pillanatnyi boldogságot és stabilitást hozott a család életébe egy olyan korban, amikor a politikai üldöztetés vált általános érvényűvé. "Állandóan cseréltem apáimat és anyáimat" – mondta el a ma 86 éves férfi a BBC-nek. "Az Öregemberben (így nevezték Trockijt) végre megtaláltam a stabilitást, de az sem tartott soká" – fűzte hozzá. Volkov 13 éves korában érkezett Európából az Újvilágba, de életét előtte sem a gondtalan gyermekkor jellemezte: egyik országból a másikba költöztek anyjával, Trockij lányával, Zinaidával, akinek Sztálin féktelen haragja elől kellett menekülnie.
Gyerekkora[ szerkesztés] Lev Davidovics Trockij ben született Ukrajnábana Herszoni kormányzóság Jeliszavetgrádi járásának egy kis falujában, Janovkában. Apja, David Leontyjevics Bronstein jómódú, zsidó származású, de vallását nem gyakorló gazdálkodó volt, bérlő. Két testvére is volt. Elmaradt Lev Trockij világforradalma A numerus clausus miatt gimnázium helyett a Szt. Pál reáliskolában folytatta tanulmányait. Bolsevik munkás-vezetők és tanítók ezrei indultak Trockij nézete útnak és terjedtek szét az egész országban a munkások között, kis Leninek és kis Trockijok, akik mindenkinek elmagyarázták, mi történik éppen és mit kell következőleg tenni. Az októberi forradalom sikeres lett volna Trockij nélkül, de Trockij és Lenin nem győztek volna a Bolsevik Párt nélkül. Hadügyi népbiztosként Trockij háborúba vezette a Vörös Hadsereget a fehérek ellen. A tehetséges vezetése, a képessége, hogy motiválja a munkás-katonákat a bolsevikok kiváló szolgálatába állt. Ezt még Le Blanc is elismeri, bár ő kivételt tesz Trockij autoriter és kegyetlen módszereivel.
1879. november 7-én Ukrajnában egy zsidó család ötödik gyermekeként született Lev Davidovics Bronstein. Már 17 évesen, mint a marxista tanítások harcos képviselője politizálásba fogott. Mivel a szülői akarat ellenére cselekedett, Bronsteinék megvonták tőle az anyagi támogatást. A politikai nézetei miatt 1899-ben letartóztatott ifjú az ogyesszai börtönben kapta a Trockij nevet, ami élete végéig rajta maradt. Sikeres szökési kísérlete után elhagyta Oroszországot, több európai nagyvárosban is megfordult. A külföldön is hihetetlen politikai aktivitással dolgozó férfi számára az 1917-es év jelentős fordulatot hozott. Kitört a nagy októberi szocialista forradalom, a cári rendszer csúfosan megbukott. Amíg hatalmi konfliktusba nem keveredett Sztálinnal, karrierje viharos gyorsasággal ívelt felfelé. 1924 után azonban, ahogyan nőtt Sztálin hatalma, egyre inkább veszélybe került Trockij élete. A politikus ezért először Kazahsztánban, aztán Törökországban, Norvégiában húzódott meg, majd végül 1937-ben Mexikóban telepedett le, bízva abban, hogy Sztálin keze nem ér el odáig.
Emiatt sokan megbízhatatlannak tartották, a vele szemben táplált ellenérzéseket erősítette eleganciája, gyakran arroganciába torkolló fölényessége, műveltségének fitogtatása (Trockij kiválóan írt és egy ideig arról álmodott, hogy író lesz), érdes és parancsolgató modora. Trockij a mozgalom azon ritka vezetői közé tartozott, akik az elméletben és a gyakorlati munkában is kitűntek, az 1905-ös forradalom idején ő irányította a fővárosi, pétervári szovjetet. Az 1917. februári forradalom után hazatért és a bolsevik párt Központi Bizottságának tagjává választották. Az októberi bolsevik hatalomátvétel (későbbi hivatalos szóhasználattal: nagy októberi szocialista forradalom) alatt Leninnel együtt irányította a felkelést, sokan őt tekintették a tényleges vezérnek. A kormányban külügyi népbiztos lett, de miután a németekkel folytatott breszti béketárgyalásokon nem hajlott a kompromisszumra ("Sem háború, sem béke" — vallotta), a hadügyi és haditengerészeti tárca élére helyezték. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a Vörös Hadsereg megszervezésében, a polgárháborús győzelemben.