Képzőművészet Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrászat A zalaegerszegi Kisfaludi Strobl Zsigmond gyűjtemény katalógusa 1 000 Ft 1 készleten Leírás Kisfaludi Strobl Zsigmond értékelésében még ma is bizonytalan a művészettörténet. Ki volt ez az életében nem csak országszerte, de kétségkívül a nagyvilág számos pontján is elismert, rendkívül termékeny művész, akiről halálát követően alig született számottevő értékelő tanulmány? Hogyan látjuk ma szerepét? Ezekre a kérdésekre is keresi a választ a kötet szerzője, dr. Kostyál László művészettörténész, keresve az alkotó helyét az elmúlt század mind letisztultabban látott művészeti törekvéseiben. További információk Tömeg 0. 31 kg Méretek 24 × 1 × 16 cm ISBN 963-7205-40-3 Kiadás éve 2004 Kiadó Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága Nyelv magyar Oldalszám 100 Szerző Kostyál László
A mozdulatok és tömegek ritmusában, a világos, érthető és kiegyensúlyozott kompozícióban, valamint a kontúrok kialakításában jut érvényre a mondanivaló. Finálé, 1912; Bronz, 50 cm, Jelezve Kisfaludi Strobl Zsigmond 1912.
Kisfaludi Strobl Zsigmond, szobrászművész (Alsórajk, 1884. június 1. - Budapest, 1975. augusztus 14. ) 1901-1904 között az Iparművészeti Iskola, 1904-1905-ben a bécsi Stadtgewerbeschule, 1905-1908ig az Országos Mintarajziskola, majd 1912-1913-ban a párizsi Julian Akadémia növendéke. Mesterei: Mátrai Lajos György, Lóránfi Antal, Anton Breneck és Radnai Béla voltak. Közben eljutott Stróbl Alajos műtermébe is, ahol a mester irányíásával készített két akttanulmányt 1904, illetve 1905 nyarán. A budapest Művészházban 1909-ben rendezett kiállítása után kezdték számon tartani. Az I. világháborúban katonaként készített portrékat. Pályája a két világháború közötti időszakban teljesedett ki. Megszámlálhatatlan kisbronz, plakett és monumentális alkotás, külföldi utazások (Angliába, az Amerikai Egyesült Államokba) és számos hazai és külföldi elismerés jellemzik életének ezt a korszakát. A II. világháború után bravúros gyorsasággal alkalmazkodott az új művészetpolitikai elvárásokhoz. 1947-ben elkészült gellérthegyi Felszabadulási emlékműve.
1952-ben mintázta a Parlament előtti Kossuth-emlékmű főalakját, majd egy év múlva a Milleniumi emlékmű új Rákóczi és Kossuth figuráját. A Rákos-éra idején kétszer is Kossuth-díjat (1950, 1953), és egyszer kiváló művész kitüntetést (1952) kapott. Több, mint ötveb alkotásai áll hazai köztereken. Kisfaludi Strobl művészete a nagy német szobrász és teoretikus, Adolf Hildebrand szigorú esztétikájának hatása alatt fejlődött, ám a példakép klasszikus fegyelmét némileg feloldva lágyabbá tette saját plasztikáját. Erőteljesen hatott rá az akadémizmus is. Első igazán nagy sikerét Finálé című szobra hozta meg, 1912-ben elnyerte vele a 7000 koronás Rudics-díjat, és a Szépművészeti Múzeum azonnal meg is vásárolta. Ennek összegét itáliai, franciaországi és belgiumi tanulmányutakra fordította. A szobor az új tiszta plasztikai formák alkalmazását mutatja. A gazdag hangulati tartalom, a narratíva nem terheli a szobrászi alakítás önállóságát. Az elválás, az elszakadás vigasztalan fájdalmát érzékletesen fejezi ki a plasztika jellegzetes eszközeivel.
szobrász Született: 1884. július 1. (Osztrák-Magyar Monarchia, Alsórajk) Meghalt: 1975. augusztus 14. (Magyarország, Budapest) Szobrász, Kossuth-díjas (1950, 1953), kiváló művész (1952) Az Iparművészeti Iskolán négy éven át Mátrai Lajos és Lóránfi Antal tanítványa volt. Közben eljutott Stróbl Alajos műtermébe is, ahol a mester irányításával két akttanulmányt készített, 1904, illetve 1905 nyarán. Majd Zala vármegye ösztöndíjával egy évig Bécsben tanult. Hazatérve a Mintarajziskolában Radnai Béla volt a mestere. Pályája a két világháború közötti időszakban teljesedett ki. Minden munkájában kitűnően érvényesítette technikai tudását. Életnagyságúnál hatalmasabb szobroktól apró porcelán figurákig munkáit lendület, elegancia jellemezte. Megszámlálhatatlan kisbronz, plakett és monumentális alkotás (Nagykanizsai Hősi Emlékmű, Szent Imre herceg, Budapest, 1930), valamint külföldi utazások (Angliába, az Amerika Egyesült Államokba) jelzik életének ezt a korszakát. Frappáns portréi (Iványi Grünwald Béla, 1924; Györgyi Dénes, 1923; G. B. Shaw, 1932; Pásztor János, 1934, Erzsébet angol trónörökös, 1937), különösen a Nagy-Britanniában készültek - ahol több mint félszáz portrét mintázott -, már egyértelműen a világhírt jelentették számára.
Portrészobrokat alkotott az arisztokrácia, a politikai és művészeti élet jeleseiről. Számos alkotását külföldi köztereken is felállították. 1921 és 1960 között a Képzőművészeti Főiskola tanára volt, 1925-től rendes tanára. A két világháború közt és második világháború után is az egyik legtöbbet foglalkoztatott magyar szobrász volt a másik két klasszicizáló szobrász, Szentgyörgyi István és Sidló Ferenc mellett. Ekkor az egyik legsikeresebb tanítványa, a szintén Zala megyei származású Boldogfai Farkas Sándor, szobrászművész, a tanársegédje volt. [3] 1947-ben állították fel Budapesten a Felszabadulási emlékművet (mai nevén Szabadság-szobrot). 1948-ban újra járt még Angliában, Franciaországban, majd többször is a Szovjetunióban és a korabeli szocialista országokban. 1949-ben Sztálin 70. születésnapjára rendeltek tőle egy szoborcsoportot, elkészítette márványból, az még Moszkvában most is megvan a Puskin Múzeumban, de itthoni másolatát (mészkőből készült és Budapest V. kerületeSzabadság terén állították fel 1950-ben) az 1956-os forradalomban a népharag lerombolta.
Finom és érzékletes aktjai, elmélyült jellemábrázoló portréi, ragyogóan komponált, mozgalmas szoborcsoportjai korának legjobbjai közé emelik. Gazdag hagyatékából 1976-ban nyílt meg az állandó kiállítás a neki mindig oly kedves Zala megye székhelyén lévő Göcseji Múzeumban. További információkat, fotókat ide kattintva érhetnek el.