A foglyok száma így 600-700 ezer lehetett, más becslések szerint elérhette akár a 900 ezret is; a kivégzettek, az elpusztultak száma mintegy 200 ezerre tehető. A túlélők zöme betegen tért haza, sokan munkaképtelenné váltak, s a nyolcvanas évek végéig szót sem ejthettek megpróbáltatásaikról. Különösen tragikus sors jutott a politikai elítélteknek, akik 1949-től a Gulagon belül a politikai elítéltek akkor létrehozott koncentrációs táboraiba kerültek. Az ezekben raboskodó mintegy 85 ezer magyar közül csak öt-hatezer szabadult, ők zömmel 1953-ban kerültek haza, de a szovjet rehabilitációig itthon is politikai ellenségként kezelték őket. MNM Málenkij Robot Emlékhely | Akik túlélték a szovjet kényszermunkatáborokat - YouTube. A "málenkij robot" részleteinek feltárása - a témában megjelent könyvek, tanulmányok nagy száma ellenére - a magyar történettudomány fontos feladata. A túlélő egykori kényszermunkásokat az 1997 júniusában hatályba lépő személyi kárpótlási törvény juttatta nyugdíj-kiegészítéshez. Az Országgyűlés 2012. május 21-én úgy határozott, hogy november 25. legyen a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja.
A málenkij robotra elhurcolt embereknek semmiféle bűnük nem volt, bűn nélkül kellett büntetést elszenvedniük – mondta Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára a vasárnap Zebegényben rendezett megemlékezésen. A Pest megyei község önkormányzata, Zebegény Német Nemzetiségi Önkormányzata és a Sonnenblumen Hagyományőrző Alapítvány közös megemlékezésén Rétvári Bence azt mondta: a málenkij robot annak a küzdelemnek a része volt, amely a náci Németország mielőbbi legyőzéséért folyt a szövetségesek és a sztálini Szovjetunió között, amikor nem lehetett tudni, "ki ér előbb Berlinbe". Az államtitkár a megemlékezésen arról beszélt, hogy a második világháború végén Németország ellen vonuló szovjet és szövetséges hadseregek mindegyike elsőként akart eljutni Berlinbe, és a katonai versengést Sztálin szovjet diktátor olyan fontos kérdésnek tekintette, hogy annak mindent alárendelt. Málenkij robot gömöri túlélők szemével - YouTube. Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára beszédet mond a német ajkúak málenkij robotra - szovjet kényszermunka-táborokba - hurcolásának 73. évfordulója alkalmából tartottmegemlékezésen a zebegényi Havas Boldogasszony-templomban 2018. január 14-én Forrás: MTI/Mohai Balázs Ezért katonai parancsnokai, hogy bizonyítsák rátermettségüket, illetve, hogy elkerüljék az esetleges retorziókat, mindent megtettek annak igazolására, hogy erős ellenállásba ütköztek.
2021. december 22. 09:10 MTI 77 éve, 1944. december 22-én adta ki a Vörös Hadsereg azt a parancsot, amelynek alapján Magyarországról málenkij robotra hurcoltak el férfiakat és nőket a Szovjetunióba. Málenkij Robot Túlélők - Malenkij Robot Túlélők. A "kis munka" évekig évig tartó kényszermunka – romeltakarítás, építkezés, bányászat stb. – volt a Szovjetunióban. Kényszeredett mosoly – az elhurcoltak közül sokan nem láthatták újra szeretteiket A moszkvai vezetés már a második világháború alatt terveket dolgozott ki arra, hogy a Szovjetuniót megtámadó országok hogyan téríthetik meg az általuk okozott károkat. Az elképzelések között szerepelt, hogy a legyőzöttek ne csak anyagi javakkal fizessenek, hanem munkaerejükkel közvetlenül is vegyenek részt a Szovjetunió újjáépítésében. A Vörös Hadsereg, amely 1944 szeptemberében lépett a trianoni Magyarország területére, december 22-én adta ki 0060 számú parancsát, amellyel elrendelte a 17-45 év közötti munkaképes német származású férfiak és a 18-30 év közötti munkaképes német származású nők mozgósítását.
A "kis munka" évekig évig tartó kényszermunka – romeltakarítás, építkezés, bányászat stb. – volt a Szovjetunióban. Az elhurcoltak legalább egyharmada odaveszett, a többség 1949-re térhetett haza, több ezren már nem is Magyarország területére, mivel otthonuk a szomszédos országok valamelyikéhez került. A kommunista magyar, csehszlovák, román, szovjet kormányoktól segítséget nem kaptak, a magyar hivatalos szervek a kényszermunkát "hadifogolyügyként" kezelték. Az elhurcoltak növekvő száma miatt az Ideiglenes Nemzeti Kormányhoz érkezett kérelmek hatására a Fegyverszüneti Ellenőrző Bizottság már 1945. március 18-án rendeletet adott ki a "Vörös Hadsereg által elszállított" emberek összeírására. A foglyok szabadon bocsátását azonban csak akkor lehetett volna kezdeményezni, ha a családtagok megadják a fogoly pontos címét, ami persze egyenlő volt a lehetetlennel. A foglyok, akiktől minden használható tárgyat elvettek, zömmel a vasúti csomópontok közelében felállított gyűjtőtáborokba kerültek. A zsúfoltság, a hideg, a járványok és az éhezés már itt megtizedelte őket, a szovjet táborokban aztán még többen haltak meg.
1930 és 1956 között ezeket a munkatáborokat a belügyi szerveknek alárendelt Lágerek Főparancsnoksága fogta össze, ennek orosz nevéből – Glavnoje Upravlenyije Lagerej – származik a gulág kifejezés. Már 1944 előtt is került néhány száz magyar – csaknem kivétel nélkül emigráns kommunisták – ezekbe a táborokba. A második világháború alatti és utáni Magyarország területéről mintegy 800 ezer embert hurcolhattak a Szovjetunióba, ahonnan csak átlagosan 28 hónapos kényszermunka után térhettek haza, ha túlélték az embertelen körülmények közötti megpróbáltatásokat. Egy 1949. évi szovjet összesítés a magyar foglyok számát 534 539-ben adta meg, egyharmaduk civil volt. Ez a szám azonban nem tartalmazza azokat, akik még a gyűjtő- és tranzittáborokban, valamint a kiszállítás közben haltak meg, és nincs benne a Don mentén 1943 januárjában fogságba esett és meghalt több tízezer magyar katona sem. A foglyok száma egyes becslések szerint 600-700 ezer lehetett, más becslések szerint számuk elérhette akár a 900 ezret is.