Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre, Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre. Földes Lívia: Isten tenyerén ébredtem - Divatikon.hu. Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot, Sugaraiban álmos hajnal mosakodott. Láttam az óceánt gyermekként ragyogni Sirályokat felette felhőkkel táncolni, láttam a békét az emberek szívében, Láttam az erdőket fürödni a fényben. Láttam sok-sok mosolyt és láttam a reményt, Láttam az embert, és láttam a zenét, Láttam a földet szeretetben élni, Láttam a csöndet a széllel zenélni. Láttam Istent amerre csak néztem, Miközben éppen az Ő tenyerében ültem, S az Ő hangján szólt hozzám a szél, Mint anya, ki gyermekének mesél, Millió apró tükörben láthatod magadat, Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy!
Hamvas Béla: ISTEN TENYERÉN ÉBREDTEM Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre, Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre. Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot, Sugaraiban álmos hajnal mosakodott. Láttam az óceánt gyermekként ragyogni Sirályokat felette felhőkkel táncolni, láttam a békét az emberek szívében, Láttam az erdőket fürödni a fényben. Hamvas Béla: Isten tenyerén ébredtem | MyWay... MyFaith.... Láttam sok-sok mosolyt és láttam a reményt, Láttam az embert, és láttam a zenét, Láttam a földet szeretetben élni, Láttam a csöndet a széllel zenélni. Láttam Istent amerre csak néztem, Miközben éppen az Ő tenyerében ültem, S az Ő hangján szólt hozzám a szél, Mint anya, ki gyermekének mesél, Millió apró tükörben láthatod magadat, Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy!
Ülök a templomban, Búsan, s egyedül. A lámpának fénye Az arcomra vetül. Hideg van odakint, Bent sincsen jó idő. Fel kell jól öltözni, Hideg a levegő. Megszólal a harang, Jönnek az emberek. Nemsoká kezdődik Az Istentisztelet. Felcsendül az ének, Lelkipásztori szó, Igei üzenet, Amely üdvöt adó. Az Ige ad békét, Adjon szeretetet. Legyen hát most … Olvass tovább Tükörbe nézz, ott van az ördög: ez az arccsont, ez a szemöldök, az üveges üres tekintet, ami belülről figyel minket, fészket rakott a koponyában, tőle mozog a nyelv a szájban, nélküle a test összetört rög: tükörbe nézz, ott van az ördög. 2. Tükörbe nézel, ott van Isten: pórusaidban, sejtjeidben, csak működik benned nyugodtan, nem bámulja … Olvass tovább sikítva menekülő gondolatok után levegőt kapkodva rohansz. Reménytelen kegyetlenséggel szakítod ki valóságod horizontján nevetve integető Szentséget. Hogy a lelked barázdáiért felelős Egod önmagát megtagadó Éned isteninek született transzmutációja lehessen! Te azt mondod, hogy lehetetlenÉs leereszted a kezed, Csüggedt-fásultan belenyugszol:Ha nem lehet, hát nem lehet!
Jön a szél! Zsendül a földben a nedv, fut a vér, bizsereg a magban a lomb meg a fény – túlvagyunk lassan a tél nehezén. Olvad a hó, fenn fordul a nap, kiböködi a hideg csillagokat, döccen a vén föld rossz kerekén – túlvagyunk mégis a tél nehezén. Jaj, milyen évszak! Hosszú, sötét. Óvtuk az otthon csöpp melegét. Biccen az új ág, zsenge remény: túl vagyunk, úgy-e, a tél nehezén? Jön, jön a szél, friss föld szaga száll, létre gyötörte magát a halál, nincs lehetetlen, van te meg én – túlvagyunk, látod, a tél nehezén. HÓTALAN A HEGYEK INGE Nagy Gáspár verse Ez a tél még megváltatlan, nincs rá mentség: fehér paplan, se hó, se hold nem világol – amíg fölragyog a jászol hordjuk szívünk szakadatlan, kormos arcot száz darabban, nincs ajándék, semmi tömjén – rí Boldizsár, Menyhért meg én. Az indul el akaratlan kinek angyala jelen van, hótalan a hegyek inge – el kell érnünk Betlehembe! BETLEHEMI KIRÁLYOK József Attila verse Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk! Három király mi vagyunk. Lángos csillag állt felettünk, gyalog jöttünk, mert siettünk, kis juhocska mondta – biztos itt lakik a Jézus Krisztus.
Surgyelán fog egy sast és beviszi a házba, ajol a sas megöli Ábel macskáját és kivájja Bolha fél szemét. A sast ezek után megölik és megpróbálják megenni, de a sashús ehetetlen, Ábel meg is betegszik tőle. A lbetegedett Ábelről Surgyelán gondoskodik úgy, hogy megöli a kecskét, ezzel gyakorlatilag Ábelt mindenétől megfosztotta. Ez Ábel számára akkor lesz világos, amikor megérkezik Fuszulán és elmegy Surgyelánnal. Ekkor megjön Ábel apja is, aki közli, hogy meghalt Ábel édesanyja. Ábel és apja elhatározzák, hogy bosszút állnak a két betyáron, de végül nem mernek nekik menni. Megérkezik az iszákos Márkus, aki nagy beszédeket tart a bűnről és az anyai szeretetről, ezt hallja a két betyár is. Márkus reggelre meghal, a két betyár pedig önként feladja magát. Ábel felmond és, nekivág az országnak Bolhával. A regény utolsó sora: "A szegények és az elnyomottak zászlaját fogom örökké hordozni, bármerre vezéreljen is az utam". részlet a műből: MEGOSZTOM: Felméry Az elnyomottak zászlaját soha, semmilyen körülmények között nem lehet büszkén hordozni.
Egy szép napon Ábel édesapja hazaérkezik az erdőből, és hoz magával egy nyulat vacsorára. Van is nagy öröm, mert a háború utáni nagy szegénységben ritkán jutott ilyen finom ennivalóhoz a család. Az édesapa hazajövetelének azonban nem ez volt az egyetlen célja, hanem az is, hogy megmondja Ábelnek: szerzett neki erdőpásztori munkát a Hargitán. Ábel egy kicsit megijed attól, hogy egy erdei kis házban egyedül kell élnie, de engedelmeskedik a szülei kívánságának. Másnap fel is kerekedik édesapjával, és elindulnak. Visznek magukkal Ábelnek egy kecskét, két tyúkot és egy macskát. Ábel a kis viskóban talál egy kutyát, amit rögtön el is nevez Bolhának. Miután berendezkednek, az édesapa elindul haza, és egyedül hagyja Ábelt a rengetegben. Ábel nehezen alszik el, és egy kicsit fél is, de frissen talált kutyája bátorságot ad neki. Másnap megérkezik a szeredai bankigazgató, aki elmondja Ábelnek a feladatait. Ő árulja a fát az erdőn, a jövedelemmel pedig el kell számolnia, és mindezért ötszáz lej havi fizetést kap.
A mű a trilógia első része. Az Ábel a rengetegben Ábel bemutatkozásával kezdődik: már az első bekezdésben sok mindent megtudunk róla, családi állapotáról, körülményeiről, de a történelmi korszakról is képet kapunk – látható, hogy egy nagyobb közösség láncolja magához a kisebbséget. Ábel édesapja közbiztonsági erdőpásztor, aki fenn lakik a hegyen egy kis kalyibában, s csak akkor tér haza, mikor élelme fogytán van. Ábel egyedüli gyermek, amit nem bán, mivel szülei őt is csak bajosan tudják iskolába járatni és ruhával ellátni. Még fiatal, csupán tizenöt éves. A nevezetes nap, amely fordulatot hoz Ábel életében, a Szent Mihály napját követő nap, vagyis szeptember harmincadika. A cselekmény tehát Mihály napon kezdődik el. Ábel édesapja hazatér és a családi vacsoránál csapdát állít fiának. Elszegődteti őt a Hargitára erdőpásztornak. A párbeszéd stílusa, fondorlatossága, ami Ábel és édesapja közt lejátszódik, csak ízelítő. A cselekményben sokszor találkozhatunk és szórakozhatunk majd a szellemességeken, amikor Ábel az eszével győz.
A főbarát, aki régen tábori pap volt, megtanítja hősünket lőni a puskával, és a tűzre dobja a fiú Nick Carter-füzeteit, mert istentelennek tartja őket. Ábel majdnem elsírja magát, de a szerzetesek megígérik neki, hogy küldenek helyette erkölcsös fiúnak való olvasmányokat. Ábelre olyan nagy hatással vannak a barátok, hogy még éjszaka is velük álmodik. Pár nap múlva Márkus elhozza Ábelnek a megígért, szentekről szóló könyveket, és elmeséli élete történetét: azt, hogy hogyan jutott árvaságra, és hogyan került a szerzetesrendbe a barátokhoz. Egyik nap Fuszulán, egy román ember érkezik az erdőbe Ábelhez. Sok szekér fát vesz tőle. Egy pár nap múlva újra visszajön ez az ember, és azt mondja Ábelnek, hogy ezentúl a bankba fizeti be az összeget, és a nyugta ellenében kéri a fát. Ábel egy kicsit gyanakszik, de elkezdik felpakolni a fákat Fuszulán szekerére. Még folyik a munka, amikor megérkezik a bankigazgató, és kiderül, hogy Fuszulán csaló, és a banki nyugta csak hamisítvány. Ábel és az igazgató azonban leleplezi a csalót, és az igazgató megkötözve elviszi Fuszulánt.