Tóth Árpád: Elégia egy rekettyebokorhoz (elemzés) – Oldal 2 a 4-ből – Jegyzetek Egy down Költői eszközök Egy stock Tán mind elpusztulunk, s az elcsitult világon Csak miriád virág szelíd sajkája leng: Szivárvány lenn a fűben, szivárvány fenn az ágon, Egy néma ünnepély, ember-utáni csend, Egy boldog remegés, és felpiheg sóhajtva A fájó ősanyag: immár a kínnak vége! S reszketve megnyílik egy lótusz szűzi ajka S kileng a boldog légbe a hószín szárnyú Béke. Az 1922-es Az öröm illan című gyűjteményes kötetben megjelent vers 1917-es keltezésű, tehát a háború alatt született. A műfaja elégia. A háború sem mint kulissza, sem mint téma nem jelenik meg a műben, ugyanakkor az ötödik versszak látomásos képei ( "... Tóth Árpád: ELÉGIA EGY REKETTYEBOKORHOZ | Verstár - ötven költő összes verse | Kézikönyvtár. bús vértengerek / Rettentő sodra", "vér és könny modern özönvize") és az utolsó szakasz különös, ünnepélyes "ember-utáni csendje" és a béke-motívum egyértelműen utal a világban zajló eseményekre. A vers ritmusa a költő által több ízben is alkalmazott jambikus lüktetésű "niebelungizált alexandrin".
Ekkortól a helyi újságokba írt, s nyomorban élt. Tüdőbetegségben szenvedett, ezért egyre gyakrabban volt kénytelen szanatóriumba menni. Végül 42 éves korában hal meg. Pályája nem teljesedhetett ki, ebben betegsége, és szegénysége megakadályozta. Szenvedésekkel teli sorsa meghatározta verseinek témáját és alaphangját. Lírája egynemű. Költeményeinek leggyakoribb témája a boldogságra hiába vágyakozó szerencsétlen ember, hangneme elégikus. Első kötetére, a Hajnali szerenádra (1913) a szecessziós dekorativitás és érzelmesség jellemző. ( Körúti hajnal) Igézve álltam, soká, csöndesen, És percek mentek, ezredévek jöttek - Egyszerre csak megfogtad a kezem, S alélt pilláim lassan felvetődtek, És éreztem: szivembe visszatér És zuhogó, mély zenével ered meg, Mint zsibbadt erek útjain a vér, A földi érzés: mennyire szeretlek! ( Esti sugárkoszorú) Az Antikrisztus napjai ezek, Csillog a világ szörnyű arany-szennye. Röhögő senkik, balkörmű gazok Szállnak mennybe. S én lent vergődöm, és nem tudja más, Hogy csöndem éjén milyen jajok égnek.
A római olimpia előtt férjével, a vízilabdázó Gyarmati Dezsővel választás elé állították: csak egyikük mehet az ötkarikás játékokra, nehogy disszidáljanak; korábban, 1957-1958-ban egy évet az Egyesült Államokban töltöttek. Végül Székely Éva maradt itthon, aki gyógyszerészi, majd a Testnevelési Főiskolán edzői diplomát szerzett, 1969-től mesteredző lett. Székely Éva olimpiai bajnok úszónő gyógyszerészként dolgozik a MÁV Kórház patikájában Forrás: MTI/Kotnyek Antal Miközben a MÁV Kórházban gyógyszerészként dolgozott, a BVSC, majd az FTC úszószakosztályának utánpótlásedzője lett, illetve 1969-től 1976-ig a Testnevelési Főiskola Kutató Intézetének munkatársa is volt. Legeredményesebb tanítványa lánya, Gyarmati Andrea, aki 1972-ben a müncheni olimpián 100 méter hátúszásban második, 100 méter pillangóban bronzérmes lett, emellett kétszeres Európa-bajnok és világbajnoki bronzérmes úszó. Székely Éva istápolta vízilabdás unokáját, Hesz Mátét, és átesett egy súlyos szemműtéten is. München, 1972. augusztus 21.
92 éves volt. Kilencvenkét éves korában elhunyt Székely Éva olimpiai bajnok úszó, a Nemzet Sportolója. Halálhíréről a Magyar Úszó Szövetség tájékoztatta szombaton az MTI-t. Székely Éva 1927. április 3-án Budapesten született. Kilencéves volt, amikor a rádióban hallotta, ahogy Csík Ferenc olimpiai bajnok lett a 100 méteres gyorsúszásban. Ekkor határozta el, hogy egyszer ő is feláll az olimpiai dobogó tetejére, miatta és neki szól majd a Himnusz. 1939-ben lett az FTC úszója, egy évre rá tagja volt az ifjúsági folyamúszó-bajnokságot nyert váltónak, 1941-ben már országos csúcstartó volt. A harmadik zsidótörvényt követő jogfosztó intézkedések miatt pályafutása ebben az esztendőben félbeszakadt, az életveszély, a bujkálás, a szökés évei következtek számára. 1945-től az Újpesti TE, 1947-től a Neményi Madisz, 1948-tól a BVSC (1954-ig Bp. Lokomotív, 1955-től Bp. Törekvés) színeiben versenyzett. Tehetsége Sárosi Imre edző segítségével bontakozott ki, aki még a munkaszolgálatból is levelezőlapon küldte tanítványának az edzésterveket.
A "Pillangókisasszony" négy esztendővel később 200 méteres mellúszásban a német Ursula Happe mögött ezüstérmes lett Melbourne-ben, ekkor már csak a hagyományos tempózást engedték meg. A kiugró teljesítményekkel nem maradt adós, 1955-ben 400 méter vegyesen ő úszta az első világcsúcsot. 1956-ig tízszer volt a válogatott tagja, összesen 44 magyar bajnokságot nyert, ebből 32-t egyéni számokban. Összesen 36 országos, 12 Európa- és hat világrekordot állított fel, 1947 és 1951 között nyolcszor nyerte meg a főiskolai világbajnokságot. Pályafutását 1960-ban fejezte be, nem teljesen önszántából. A római olimpia előtt férjével, a vízilabdázó Gyarmati Dezsővel választás elé állították: csak egyikük mehet az ötkarikás játékokra, nehogy disszidáljanak, korábban, 1957-1958-ban egy évet az Egyesült Államokban töltöttek. Végül Székely Éva maradt itthon, aki gyógyszerészi, majd a Testnevelési Főiskolán edzői diplomát szerzett, 1969-től mesteredző lett. Székely Éva Miközben a MÁV Kórházban gyógyszerészként dolgozott, a BVSC, majd az FTC úszószakosztályának utánpótlásedzője lett, illetve 1969-től 1976-ig a Testnevelési Főiskola Kutató Intézetének munkatársa is volt.
2014-ben beválasztották a Magyar Úszó Hírességek Csarnokába, a Magyar Úszó Szövetség, az FTC és a BVSC örökös bajnoka. Versenyzői pályafutásának eseményeiről, oktatási módszereiről több könyvet is írt: Az én módszerem (1963), Ússzál velem (1971, társszerző Peterdi Pál), Jöttem, láttam… Vesztettem? (1986) és a Megúsztam (1989). A legnagyobb sikert 1981-ben megjelent emlékirata, a Sírni csak a győztesnek szabad aratta. Egyik szakkönyvéért Ezüstgerely-díjjal jutalmazták, életművének része az 1986-ban kiérdemelt Gyermekekért díj is. (MTI)