Június végén adták át Budapest és az ország legújabb termelői piacát az V. kerületi Kossuth téren, mely egészen késő őszig várja vásárlóit a Vidékfejlesztési Minisztérium épületének árkádjai alatt. A Vidéki Mustra elnevezést kapta a főváros V. kerületében, a Vidékfejlesztési Minisztérium épületének árkádjai alatt kialakított termelői piac. A tervek szerint a vásárlók egészen késő őszig, minden pénteken reggel 8 és délután 6 óra között válogathatnak majd az ország különböző területeiről érkező termelők kiváló minőségű portékái közül. A Kossuth téri piacon egy-egy alkalommal közel félszáz termelő bocsátja áruba termékeit, többek között zöldségeket, kenyeret, mézet, lekvárt, szörpöt és kolbászt. Driving directions to Szépség Patika Kozmetika, Erkel Ferenc körút, Százhalombatta - Waze. A vevők emellett lehetőséget kapnak arra, hogy vásárlás előtt meg is kóstolják a kiszemelt árut. Kiváló minőségű termelői árukkal találkozhatnak a Vidéki Mustra látogatói A június 29-i hivatalos megnyitó ünnepségen V. Németh Zsolt, a Vidékfejlesztési Minisztérium vidékfejlesztésért felelős államtitkára az MTI-nek elmondta: a kormány jelentősen egyszerűsítette a termelői piacok megnyitását, hiszen akár 7-8 millió forintos támogatás is nyerhető erre a célra.
Tisztelettel meghívjuk Törzsök Károlyné, írói nevén Szűcs-Gáspár Borbála Csillagot jártam c. prózakötetének bemutatójára. Időpont: 2022. április 21. 17 óra. Moderátor, és a kötetet bemutatja Budai László, a Krúdy Gyula Városi Könyvtár intézményvezetője. Szereplők: Körmöci Judit, Kiss János, Pócsik József, Budai László, Éltető Erzsébet
A mű eredete: Miután a Kisfaludy-társaság 1846. február 7-én kitűzött népies eposz pályázatára Arany megírta a Toldit, a trilógia első részét (mely 1847. február 6-án meg is nyerte a pályázatot), még 1847-ben elkészítette a Toldi estéjét is, a trilógia befejező részét. Szereplők: Toldi Miklós Bence, a szolgája Pósafalvi János, hírnök Lajos, Magyarország királya Gyulafi Lóránt, vitéz Gyulafi Bertalan, vitéz az olasz vitéz a kapus Allaghi Simon, a testőrök parancsnoka Történet: Első ének (41 versszak): Toldi már megunta életét. Arany János: Toldi (Első ének) | Kárpátalja. Három éve nem fordult meg Budán, mert csúnyán összeveszett a királlyal. Édesanyja is rég jobb létre szenderült már. Ezért úgy határoz, megássa saját sírját hű szolgája, a megboldogult "vén" Bence fiának, az "öreg" Bencének a segítségével. Mikor végeznek, hírnök érkezik, Pósafalvi János, aki tudatja az idős bajnokkal, hogy Budán egy olasz vitéz bajvívásban elnyerte az országcímert, mindenkit legyőz, aki kiáll ellene, s most fennhangon szidja az ország becsületét. Toldiban újból fellángol a harci kedv, s elhatározza, hogy megvív az olasszal, de előbb még megvendégeli a hírnököt.
Hogyne tenném meg, ha tudnám hogy való lesz. Beh nem válogatnék gazdag vőlegénybe'! Lenne itt elég, mit aprítni a téjbe. Öcsém, öcsém: akkor én csak embert néznék, Nem kéne egyéb, mint személyes vitézség: Ki mindet legyőzné vitézi játékon, Annak adnám díjul kedves ajándékom. " Ragyogott a szeme, az orcája égett, Mintha így biztatta volna a vendéget: "No fiú, ha tetszik a Rozgonyi lyánya, Állj elő, mutasd meg hogy te sem vagy gyáva. Arany jános toldi első enekia. " Pedig a királynak más volt a fejében, Szíve választottja van már neki régen: Valakinek szánta, hej! valaki-másnak Rozgonyi Piroskát: derék Toldijának. Még egy jó darabig fenn beszéltek erről, Azután egyébről, azután mindenről, Azután késő lett, a király is bágyadt S megveté Piroska a drágaszép ágyat. Apjának, magának ott az első házban, Vendégnek külön, egy benyiló szobában: Cifrát, mennyezetest, négy oszlopon állót, Kétfelé hajtván a selyem szunyoghálót. Mielőtt azonban a dagadó párnák A király szemeit nyugalomba zárnák, Mielőtt az ágyba fekünnék; mely tiszta Színével, szagával édesdeden hítta: Pergamen levelet vett ki tarsolyábul, Megirá, pecsétet is nyomott rá hátul, Kis gyürü pecsétet egy darab viaszra, - De azért csak annyi volt annak a haszna.
ha tudta volna, az útas ki légyen, Vacsorája miatt megölné a szégyen. Pedig volt, amennyi szemnek szájnak kellett: Szép fejes saláta, kövér bárány mellett; Jó lepény, turóval; eper és cseresznye; Lépes méz, a kasbul frissiben lemetszve, Tiszta mint az arany, illatos, mert rajta Kedvesen megérzett a virág zamatja; Hozzá a jeles bor, érmelléki fajta, S a szép lyány mosolygó, piros ábrázatja. Mindez a királynak tetszett igen nagyon, Kicsi kéne hozzá, hogy magán kiadjon, Úgy kinyilt a szíve, oly nehéz volt néki, Hogy magát egészen mért nem öntheté ki. Lelkéről a titok - ez a lenge fátyol - Mint az árnyék, majd-majd ellebbent magától; De meg' arra gondolt: hátha megijednek? Mért szakassza végit ennek a jó kedvnek? Arany jános toldi első ének. "Ejnye öcsém, azt se kérded, kinek hínak: Ha hallottad hírét a vén Rozgonyinak" Szóla most a gazda: "Pedig úgy illenék, Hogy már most egymásra kancsót ürítenénk. Más egészségiért, a magunk javáért, Új barátságunknak állandó voltáért, Hazáért, királyért... hanem még egy hija: Becsűletes neved, édes atyámfia? "