"Az áremelkedést nem követte a falusi CSOK összegének növekedése, így értelemszerűen az állami támogatás reálértéke is csökken, azonban, hogy milyen mértékben, az már településről-településre eltér. Azt ugyanakkor kijelenthetjük, hogy a falusi CSOK az érintett községek és városok többségében még mindig jelentős előnyhöz juttathatja a vásárlókat. A kistelepüléseken igénybe vehető támogatással azonban nem csak a vevők, hanem az eladók is jobban járhatnak, hiszen amíg ez a támogatási forma elérhető, addig magasabb áron és az ingatlankeresők nagyobb száma miatt valószínűleg rövidebb idő alatt értékesíthetik ingatlanjukat" – foglalta össze Valkó Dávid.
Ezen túlmenően számos fontos részlet jelent meg a rendeletben, azonban egy másik kérdést szeretnék megválaszolni most: Mennyit ér a 10 milliós falusi CSOK? Többféle megközelítés létezik a támogatás pénzügyi értékére: 1. Mennyit ér a 10 millió forint támogatás, ha állampapírba fektetnénk 10-20-30 évre? Ez a módszertan azt feltételezi, hogy már rendelkezésre áll valakinek a 10 millió forint és azt állampapírba fekteti, ilyen esetben az idő forintosíthatóan a tőketulajdonos számára teremt értéket. 10 évnyi befektetés után 4, 95%-os kamat mellett több, mint 16 millió forint lesz a befektetés értéke nominálértéken, de 30 év után már 42, 6 millió forint lesz az értékpapírszámlán, ha a kamatok is mindig újra befektetésre kerülnek. 2. Mekkora kamatot kellene rá fizetni, ha 10-20-30 év alatt lenne visszafizetve? A 10 millió forint értéke egészen más, ha úgy tekintünk rá, hogy mennyibe kerülne, ha hitelből kellene finanszírozni ezt az összeget. Egy 10-15 éves kamatperióduson a mostani kamatkörnyezetben elérhető 4, 2%-os kamat mellett 10 év alatt közel 12, 3 millió forintot, míg 30 év alatt 17, 6 millió forintot kellene visszafizetni egy 10 millió forintos hitel törlesztőrészleteire.
Összegyűjtöttünk minden lényeges információt, amit az oldalunkon megtalál falusi CSOK témakörben. Legyen szó okokról, tünetekről, panaszokról, kezelésről vagy éppen életmód-változtatásról, a legfrissebb és legfontosabb tudnivalókat pár kattintással eléri.
A nevem John Wayne Cleaver. Nem rég múltam el tizennyolc éves, és a szörnyvadászat a hobbim. Egy ideig magányosan harcoltam ellenük, később néhány kormányzati ügynök oldalán, de aztán a szörnyek megtaláltak minket. Mindenkit megöltek, úgyhogy most kénytelen vagyok egyedül folytatni. Már Nincs Vesztenivalód. De már nem sokáig. Ez itt az én történetem. Annak is a vége. A John Wayne Cleaver-sorozat utolsó, lehengerlő felvonásában Dan Wells antihőse végső leszámolásra készül a Sorvadtakkal. A Már nincs vesztenivalód a fiatal sorozatgyilkos történetének váratlan fordulatokban bővelkedő, döbbenetes lezárása.
John veszélyes, és ezt ő is tudja magáról. Megszállottan érdeklődik a sorozatgyilkosok iránt, de nem szeretne hozzájuk hasonlóvá válni. Pedig óriási a kísértés… Mivel gyerekkora óta a családja által üzemeltetett halottasházban segédkezik, hozzászokott a holttestek látványához és meg is kedvelte őket. Azok legalább az élőktől eltérően nem kérnek számon rajta minduntalan emberi érzéseket. Amikor egy brutális sorozatgyilkos elkezdi áldozatait szedni a kisvárosban, kénytelen felülírni a maga számára alkotott szabályokat, amelyekkel eddig kordában tartotta a benne lakozó sötétséget. Nyomozni kezd a tettes után, akiről egyre inkább az a benyomása: emberfeletti képességekkel bír. "A Dexter könyvek és a belőlük készült tv-sorozat rajongói imádni fogják Dan Wells kirobbanó sikerű debütáló regényét. " – Publishers Weekly. Titokban köztünk élő démonok tették tönkre John Wayne Cleaver egész eddigi életét, ám mégis sikerült győzelmet aratnia felettük, és most már ő vadászik rájuk. Egy titkos kormányzati elitcsapat tagjaként arra használja különleges adottságait, hogy a lehető legtöbb szörnyeteggel végezzen.
Itt azonban ezzel tervezi leszerelni az FBI-t. De az FBI jön, mostmár szinte gondolatot is olvasnak és idegen terepen jobban kiigazodnak mindenkinél, majd "elkapják" Cleaver-t és végig élvezhetjük ugyanazt a jelenetet, mint mindig amikor felnőttekkel beszélget: ő mindenben okosabb, a felnőttek hülyék, majd meglátják ha nem engedik el … és valóban. Ekkorra feltűnhet már, hogy jócskán túl vagyunk a regény felén és még érdemi nyomozás nem volt. Ilyen már előfordult korábban (Szörnyeteg úr) és kísértetiesen hasonló megoldása lesz: szigorúan az eddig megismert szereplőkből állítja fel a könyv a sorvadtak palettáját és csak az eddig megismert helyeken alakul a finálé. De mivel mindenkinél okosabb a főszereplő (a több ezer éves lényeknél főleg), ezért melldöngetve bemegy hozzájuk beszélgetni. Nem igazán van miről, bár kiderül az utolsó (vagy első) Sorvadt egy különleges képessége és az, hogyan "készülnek" a sorvadtak. Az a sejtésem, hogy itt, ennél a dialógusnál konkrétan még az író sem tudta, hogy mire is fut ki ez az egész, szinte sorról-sorra érezhető, hogy változik a fejében a koncepció.
A helyzet a hatodik regényre szépen fel lett vezetve: az emberiség titkos háborúja a Sorvadt nevű lényekkel túl van a tetőpontján: immáron csak egyről tudni biztosan, hogy még létezik odakint és csak egyvalaki vadássza őket magára maradva. John Cleaver lassan a huszas éveit kezdi el, de ez nála nem a főiskola és a koleszbulik időszaka hanem annak, hogy stopposként vadászik egy öreg faj tagjaira … mert így döntött. Már csak egy célpontja van, egy bizonyos Rain, akitől látszólag még fajtársai is tartottak hatalmuk virágában (amikor istenkirályokként uralkodtak az emberiségen … régen). Adott ismét egy kisváros, ahová a nyomok (gyanús halálesetek internetes hírei) vezették el és itt ismét megpróbált beilleszkedni csak annyira, hogy tevékenykedhessen (ejtsd. : öljön). Szakmáján belül helyezkedik el és egy halottasházban talál munkát és helyet. Kicsit lassan indulnak be az események, kicsit sok idő, ameddig felvázolja az író öt könyv után szinte ugyanazt a helyzetet, ahonnan anno John elindult.
Azonban megvolt benne az a remegő borotvaélen táncolás, a jól fenntartott feszültség amint a tizenéves életkor és a misztikum találkozik. A válaszok keresése és kihívások találkozása, ráébredés hogy nincs új a nap alatt és mégis a régi generációk tudása zéró értéket képvisel az új nehézségekkel szemben. Sokkal több volt benne tehát, mint ami egy lektűrbe kell, de volt valami, ami elválasztotta a valódi irodalomtól: a harsány sulykolása a sorozatgyilkosos szálnak, ami a történetből lassan érezhetően kikopott, de mégis folyamatosan visszatér a narrációban úgy, hogy már nem volt értelme. Nem minden részt szerettem egyformán a sorozatban és nem is mindegyiket ugyanazért szerettem. Nagyon jó helyzeteket dobott fel, nagyon érdekes nézőpontokat teremtett és fordított a világunk felé … amiket aztán nem mindig használt ki, átrobogott rajtuk érzéketlenül és olvasóként sokszor úgy éreztük nagyon-nagyon másként viselkednénk vagy cselekednénk a főszereplő helyében, de egészen biztos, hogy bizonyos dolgokkal több időt töltöttünk volna el.