Ez a napkelte napnyugta 2022 naptár – táblázat – mobilbarát formában megjelenítve tartalmazza a 2022. év napkelte és napnyugta időpontjait az összes napra. Az adatok év, hónap, nap szerkezetben, óra, perc pontossággal szerepelnek a leírásban. Ezeken az adatokon kívül tartalmazza még a nappalok hosszát ( a táblázatban a "Nappal" oszlopban") minden hónap első, középső illetve utolsó napjára, óra és perc pontossággal, budapesti adatokra számolva. Feltüntetjük még a 2022. év tavaszi és őszi napéjegyenlőség időpontjait, valamint a 2022. év nyári és téli napforduló dátumait is. Napkelte, napnyugta, napéjegyenlőség és napforduló adatok a 2022. évben Magyarország nyugati határánál illetve a határ környékén – a naptár táblázatban szereplő adatokhoz képest – 11 perccel később, a keleti határ környékén pedig 12 perccel korábban kel és nyugszik a nap. Napkelte és napnyugta Budapest. Fontos információ: A tavaszi és az őszi óraátállítás során létrejövő eltérésekkel nem kell foglalkoznod, mert ennek a napkelte napnyugta 2022 naptárnak az adatai azt már figyelembe vették.
Napkelte és napnyugta Budapest Helyi idő. Időzóna: GMT +2 Nyáron (+1 óra) * Helyi időjárás Péntek, 08 Július 2022 Napkelte 04:55, Csillagászati dél: 12:48, Napnyugta: 20:42, Napi időtartam: 15:47, Éjszakai időtartam: 08:13. Szombat, 09 Július 2022 Napkelte 04:56, Csillagászati dél: 12:48, Napnyugta: 20:41, Napi időtartam: 15:45, Éjszakai időtartam: 08:15. Vasárnap, 10 Július 2022 Napkelte 04:57, Csillagászati dél: 12:49, Napnyugta: 20:41, Napi időtartam: 15:44, Éjszakai időtartam: 08:16. Hétfő, 11 Július 2022 Napkelte 04:58, Csillagászati dél: 12:49, Napnyugta: 20:40, Napi időtartam: 15:42, Éjszakai időtartam: 08:18. Kedd, 12 Július 2022 Napkelte 04:59, Csillagászati dél: 12:49, Napnyugta: 20:39, Napi időtartam: 15:40, Éjszakai időtartam: 08:20. Napkelte napnyugta 2022 naptár - Mosthallottam.hu. Szerda, 13 Július 2022 Napkelte 05:00, Csillagászati dél: 12:49, Napnyugta: 20:39, Napi időtartam: 15:39, Éjszakai időtartam: 08:21. Csütörtök, 14 Július 2022 Napkelte 05:01, Csillagászati dél: 12:49, Napnyugta: 20:38, Napi időtartam: 15:37, Éjszakai időtartam: 08:23.
Szombat, 23 Július 2022 Napkelte 05:11, Csillagászati dél: 12:50, Napnyugta: 20:29, Napi időtartam: 15:18, Éjszakai időtartam: 08:42. Vasárnap, 24 Július 2022 Napkelte 05:12, Csillagászati dél: 12:50, Napnyugta: 20:28, Napi időtartam: 15:16, Éjszakai időtartam: 08:44. Hétfő, 25 Július 2022 Napkelte 05:13, Csillagászati dél: 12:50, Napnyugta: 20:27, Napi időtartam: 15:14, Éjszakai időtartam: 08:46. Kedd, 26 Július 2022 Napkelte 05:14, Csillagászati dél: 12:50, Napnyugta: 20:26, Napi időtartam: 15:12, Éjszakai időtartam: 08:48. Szerda, 27 Július 2022 Napkelte 05:15, Csillagászati dél: 12:50, Napnyugta: 20:25, Napi időtartam: 15:10, Éjszakai időtartam: 08:50. Csütörtök, 28 Július 2022 Napkelte 05:17, Csillagászati dél: 12:50, Napnyugta: 20:23, Napi időtartam: 15:06, Éjszakai időtartam: 08:54. Napkelte napnyugta budapest. Péntek, 29 Július 2022 Napkelte 05:18, Csillagászati dél: 12:50, Napnyugta: 20:22, Napi időtartam: 15:04, Éjszakai időtartam: 08:56. Szombat, 30 Július 2022 Napkelte 05:19, Csillagászati dél: 12:50, Napnyugta: 20:21, Napi időtartam: 15:02, Éjszakai időtartam: 08:58.
Jöjjön József Attila: Téli éjszaka. A költő egyik főműve; szigorú fölmérése annak, hogy milyen is a világ, amit magunkénak mondhatunk. A lírai én előbb fokozatosan kiüresíti a tájat, a lényegéig próbál hatolni, így jut el az embertelen némaságig, s kiállva a próbát, elviselve a rá nehezedő kozmosz terhét, immár a tulajdonos öntudatával méri fel az újra benépesített tájat. – írja az a versről. Olvasd el József Attila: Téli éjszaka versét Légy fegyelmezett! A nyár ellobbant már. A széles, szenes göröngyök felett egy kevés könnyű hamu remeg. Csendes vidék. A lég finom üvegét megkarcolja pár hegyes cserjeág. József Attila: Téli éjszaka - gyerekversek.hu. Szép embertelenség. Csak egy kis darab vékony ezüstrongy – valami szalag – csüng keményen a bokor oldalán, mert annyi mosoly, ölelés fönnakad a világ ág-bogán. A távolban a bütykös vén hegyek, mint elnehezült kezek, meg-megrebbenve tartogatják az alkonyi tüzet, a párolgó tanyát, völgy kerek csöndjét, pihegő mohát. Hazatér a földmíves. Nehéz, minden tagja a földre néz. Cammog vállán a megrepedt kapa, vérzik a nyele, vérzik a vasa.
TÉLI ÉJSZAKA – József Attila Légy fegyelmezett! A nyár ellobbant már. A széles, szenes göröngyök felett egy kevés könnyű hamu remeg. Csendes vidék. A lég finom üvegét megkarcolja pár hegyes cserjeág. Szép embertelenség. Csak egy kis darab vékony ezüstrongy – valami szalag – csüng keményen a bokor oldalán, mert annyi mosoly, ölelés fönnakad a világ ág-bogán. A távolban a bütykös vén hegyek, mint elnehezült kezek, meg-megrebbenve tartogatják az alkonyi tüzet, a párolgó tanyát, völgy kerek csöndjét, pihegő mohát. Hazatér a földmíves. Nehéz, minden tagja a földre néz. Cammog vállán a megrepedt kapa, vérzik a nyele, vérzik a vasa. József attila téli éjszaka verselemzés. Mintha a létből ballagna haza egyre nehezebb tagjaival, egyre nehezebb szerszámaival. Már fölszáll az éj, mint kéményből a füst, szikrázó csillagaival. A kék, vas éjszakát már hozza hömpölyögve lassudad harangkondulás. És mintha a szív örökről-örökre állna s valami más, talán a táj lüktetne, nem az elmulás. Mintha a téli éj, a téli ég, a téli érc volna harang s nyelve a föld, a kovácsolt föld, a lengő nehéz.
A vers végső soron a világ anyagi egységét is megfogalmazza, s ebben az egységben rétegződik egymásra a biológiai és a társadalmi, az ösztönös és a tudatos lét, a szív és az elme. Az indítás különös feszültsége tehát nem önmagában, hanem a rákövetkező részekhez való viszonyában van. Minden eddigi József Attila-versnél érzékletesebb és egyértelműbb, hogy a konkrét tájelemek egy belső táj, egy totális valóságlátomás felépítéséhez szükségesek. A Téli éjszaka tája és tele (tere és ideje) nem lelhető fel a természetben. A konkrét táj és a belső táj egymásra rétegzettsége nemcsak a vers egészében, hanem egyes részeiben is folyamatosan jelen van. Sokak szerint ez József Attila fő műve. A valóságnak leíró módon ábrázolt tárgyi elemei mindig beépülnek a világegyetem általános létezési törvényeibe, a konkrét látvány mindig áttűnik az elvont értelmezésbe. A valóság és az értelmezés síkjainak különbözőségét szinte vizuálisan is érzékelteti a költő: a talaj, a táj szintje "felett remeg" az a másik táj. (Más igék is erre utalnak: "fönnakad", "fölszáll". )
S a szív a hang. Csengés emléke száll. Az elme hallja: Üllőt csapott a tél, hogy megvasalja a pántos égbolt lógó ajtaját, melyen a gyümölcs, a búza, fény és szalma, csak dőlt a nyáron át. Tündöklik, mint a gondolat maga, a téli éjszaka. Ezüst sötétség némasága holdat lakatol a világra. A hideg űrön holló repül át s a csönd kihűl. Hallod-e, csont, a csöndet? Összekoccannak a molekulák. Milyen vitrinben csillognak ily téli éjszakák? A fagyra tőrt emel az ág s a pusztaság fekete sóhaja lebben – – varjucsapat ing-leng a ködben. Téli éjszaka. Benne, mint külön kis téli éj, egy tehervonat a síkságra ér. Füstjében, tengve egy ölnyi végtelenbe, keringenek, kihúnynak csillagok. A teherkocsik fagyos tetején, mint kis egérke, surran át a fény, a téli éjszaka fénye. A városok fölött a tél még gőzölög. De villogó vágányokon, városba fut a kék fagyon a sárga éjszaka fénye. A városban felüti műhelyét, gyártja a kínok szúró fegyverét a merev éjszaka fénye. Visegrad Literature :: József Attila: Téli éjszaka. A város peremén, mint lucskos szalma, hull a lámpafény, kissé odább a sarkon reszket egy zörgő kabát, egy ember, üldögél, összehúzódik, mint a föld, hiába, rálép a lábára a tél… Hol a homályból előhajol egy rozsdalevelű fa, mérem a téli éjszakát.
S a szív a hang. Csengés emléke száll. Az elme hallja: Üllőt csapott a tél, hogy megvasalja a pántos égbolt lógó ajtaját, melyen a gyümölcs, a búza, fény és szalma, csak dőlt a nyáron át. Tündöklik, mint a gondolat maga, a téli éjszaka. Ezüst sötétség némasága holdat lakatol a világra. A hideg űrön holló repül át s a csönd kihűl. Hallod-e, csont, a csöndet? Összekoccannak a molekulák. Milyen vitrinben csillognak ily téli éjszakák? A fagyra tőrt emel az ág s a pusztaság fekete sóhaja lebben - - varjucsapat ing-leng a ködben. Téli éjszaka. Benne, mint külön kis téli éj, egy tehervonat a síkságra ér. Füstjében, tengve egy ölnyi végtelenbe, keringenek, kihúnynak csillagok. A teherkocsik fagyos tetején, mint kis egérke, surran át a fény, a téli éjszaka fénye. A városok fölött a tél még gőzölög. De villogó vágányokon, városba fut a kék fagyon a sárga éjszaka fénye. A városban felüti műhelyét, gyártja a kínok szúró fegyverét a merev éjszaka fénye. A város peremén, mint lucskos szalma, hull a lámpafény, kissé odább a sarkon reszket egy zörgő kabát, egy ember, üldögél, összehúzódik, mint a föld, hiába, rálép a lábára a tél... Hol a homályból előhajol egy rozsdalevelű fa, mérem a téli éjszakát.
Ugyanakkor a tárgyias látvány szinte mindig valami elvonthoz kapcsolódik: a cserjeág a lég finom üvegét karcolja meg, a földmíves mintha a létből ballagna haza. Az ág-motívum (ág, fa, bokor) érzékletesen szemlélteti e kettősséget: cserjeágy, bokor oldala – a világ ág-boga, illetve a hozzá kapcsolódó vékony ezüstrongy – mosoly, ölelés. Erre is utal a talányos "szép embertelenség". Jelenti a táj embernélküliségét és az ember nélküli táj harmonikus nyugalmát, de jelenti a világban magára maradt ember léthelyzetét is. (S így ez az első kijelentés, amely közvetlenül vezet a verset nyitó felszólítás értelmezéséhez. ) Hogy így van, azt mutatja, hogy nemcsak a nyár lobbant el, hanem a mosoly, az ölelés is fönnakad, azaz múlttá válik, illetve nem tud megszületni. Az emberi lét korlátozottságára kell rádöbbenni. Ezt a korlátozottságot erősíti a tanya és a hazatérő földmíves képének ellentétes hangoltsága. A 3. szakasz melegséget, otthonosságot ígérő, emberiesített képei ("alkonyi tűz"; "párolgó tanya"; "völgy kerek csöndje"; "pihegő moha") helyébe a földmíves elszemélytelenített – szerszámaival azonosított sorsú – és szinte mítoszivá növesztett alakja lép ("Mintha a létből ballagna haza").
Téli éjszaka (Hungarian) Légy fegyelmezett! A nyár ellobbant már. A széles, szenes göröngyök felett egy kevés könnyű hamu remeg. Csendes vidék. A lég finom üvegét megkarcolja pár hegyes cserjeág. Szép embertelenség. Csak egy kis darab vékony ezüstrongy - valami szalag – csüng keményen a bokor oldalán, mert annyi mosoly, ölelés fönnakad a világ ág-bogán. A távolban a bütykös vén hegyek, mint elnehezült kezek, meg-megrebbenve tartogatják az alkonyi tüzet, a párolgó tanyát, völgy kerek csöndjét, pihegő mohát. Hazatér a földmíves. Nehéz, minden tagja a földre néz. Cammog vállán a megrepedt kapa, vérzik a nyele, vérzik a vasa. Mintha a létből ballagna haza egyre nehezebb tagjaival, egyre nehezebb szerszámaival. Már fölszáll az éj, mint kéményből a füst, szikrázó csillagaival. A kék, vas éjszakát már hozza hömpölyögve lassudad harangkondulás. És mintha a szív örökről-örökre állna s valami más, talán a táj lüktetne, nem az elmulás. Mintha a téli éj, a téli ég, a téli érc volna harang s nyelve a föld, a kovácsolt föld, a lengő nehéz.