Fűszeresebb az esti szél, Hímzettebb volt a rét virága. Érdemes felmérni, a két vers felütésébe hogyan szüremlik a külvilág. A Letészem… a lélek ifjúságát, a "jobb részt" siratva kifelé int, a bukás környezetébe. Elvették a verselés, a mondani vágyás legfontosabb képző erejét: a reményt. (milyen érdekes: a második versszak képeivel Csokonai A reményhez -ét idézi szinte meg…) Az idős költő legyint erre. Remény? Ugyan. A Mindvégig valójában arra bíztat: "fütyülj rá". Ha nincs remény, van bánat – ironizál. Azaz: a modern líra felismerésével: mindegy, hogy kint mi van. A mondás kényszere belső parancs, amihez utólag gyártunk indokot. Ez kérem, már Ady-val, Babits, Kosztolányi költészetével rokon attitűd. Az 1850-es Letészem a lantot az alkotás feleslegességét és céltalanságát, hangsúlyozza, a Mindvégig parancsa éppen ellenkezőleg a mindhalálig való munka, írás kötelességét emeli ki. Célja csupán az egyén, a halál fenyegetésében élő ember vigasza. A körülmények érthetővé teszik a költemény kezdetének felindultságát, melyet poétikailag a zaklatott ismétlés és a choriambusok nyugtalanító ritmusa fejezi ki.
Letészem a lantot. Nyugodjék. Tőlem ne várjon senki dalt. Nem az vagyok, ki voltam egykor, Belőlem a jobb rész kihalt. A tűz nem melegít, nem él: Csak, mint reves fáé, világa. Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! Más ég hintette rám mosolyját, Bársony palástban járt a föld, Madár zengett minden bokorban, Midőn ez ajak dalra költ. Fűszeresebb az esti szél, Hímzettebb volt a rét virága. Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! Nem így, magánosan, daloltam: Versenyben égtek húrjaim; Baráti szem, művészi gonddal Függött a lantos ujjain; - Láng gyult a láng gerjelminél S eggyé fonódott minden ága. Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! Zengettük a jövő reményit, Elsírtuk a mult panaszát; Dicsőség fényével öveztük Körűl a nemzetet, hazát: Minden dalunk friss zöld levél Gyanánt vegyült koszorujába. Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! Ah, látni véltük sirjainkon A visszafénylő hírt-nevet: Hazát és népet álmodánk, mely Örökre él s megemleget. Hittük: ha illet a babér, Lesz aki osszon...
Készítsünk mohás koszorúalapot, amit aztán kedvünk szerint akár évszakonként cserélhetünk. Kezdjük egy tavaszi virágos változattal. Hozzávalók: szalma koszorúalap moha, zuzmó darabok zöld szárazvirág (esetleg művirág) drót darabok, olló, ragasztópisztoly 1 lépés: Fedjük be mohával a koszorúalapunkat: a méretre vágott drótokkal tűzzük fel - a képen mohaszalagot - vagy a kertben szedett moha darabkákat. 2. Moha koszorú alap 25 cm. lépés: A kisebb hiányzó foltokat kitölthetjük moha/ zuzmó darabkákkal 3. lépés Díszítsük natúr színű bogyókkal, termésekkel az alapot: Végeredmény: csinos, zöld árnyalatú természetes koszorúalap, amit kedvünkre tovább díszíthetünk! Apró tojásokkal, barkával, virágos ágakkal: A mohakoszorú ötletetét itt találtam.
Milyen alapot válasszunk koszorú, kopogtató készítéséhez? Otthonunkat dekorálhatjuk előre elkészített és megvásárolt kompozíciókkal, azonban, ha kedvet érzünk hozzá, a dekorációt mi magunk is elkészíthetjük a megfelelő alapanyagok, eszközök segítségével és egy kis kreativitással. Az elkészített díszek nemcsak számunkra okozhatnak örömöt, ajándékötletnek is kitűnő választás, így más is gyönyörködhet kezünk munkájában. Amennyiben elszántuk magunkat egy kis kézműveskedésre, nincs más dolgunk, mint beszerezni a hozzávalókat, dekorációs alapanyagokat, és indulhat a kreatív időtöltés. Mindenekelőtt szükségünk van az évszaknak, alkalomnak megfelelelő dekorációs alapra. Moha Koszorú Alap. Formáját és anyagát tekintve az alapok ma már igen széles palettája elérhető, jelen áttekintésben a koszorú formájú alapokat kívánom bemutatni. A koszorú alapok rendkívül sokoldalúan felhasználatóak, készíthetünk belőlük asztaldíszt, adventi koszorút, ajtódíszt/kopogtatót, valamennyi ünnepre, évszakra dekorálhatjuk az alapokat.
Értesülj elsőként a legnagyobb és limitált akciókról, amit kizárólag VIP tagok vehetnek igénybe! Jelentkezz most és egy akciós kuponcsomaggal ajándékozunk meg, amit akár azonnal felhasználhatsz!