2020-12-03 Olvasási idő: 5 perc 🎄 Hűha! Mit rejtenek a kis ablakok? Beszéljünk egy picit az adventi időszakról... 🎁 Sziasztok! Mivel elkezdődött az adventi időszak, és ehhez annyi szuper ötletet láttam az interneten, pár napja azon gondolkodtam mivel is tudnálak Benneteket meglepni úgy, ahogy még sosem. Rengeteg ötlet közül választottam ki, amire azt mondtam: "igen, ez az! " Ezzel szeretnék kedveskedni Nektek! A meglepetést a cikk végén találjátok. Kezdjük az adventi naptár kialakulásával: Az adventi naptár használatának népszokása: 1900 körül kezdődött, kialakulása egy német édesanyához kötődik, akinek kisfia, Gerhard, már hetekkel az ünnep előtt türelmetlenkedett a várva-várt és megszokott karácsonyi ajándékok miatt. Az édesanya ezért érdekes és meglepő játékot talált ki gyermeke számára: egy kemény papírlapot huszonnégy részre osztott, mindegyik részre rátűzött egy-egy darab csokoládét, majd megengedte, hogy a gyermek minden este megegyen egyet-egyet közülük. Mikor a kisfiú felnőtt, nem felejtette el édesanyja meglepetését, és üzleti vállalkozásba kezdett.
Az adventi naptárak hagyománya nagyon gyorsan terjedt, és különösen közkedvelt például a csokoládés kalendárium. Egyébként, járt már úgy valaha, hogy nem bírta ki, és a csokoládát még karácsony előtte megette?
napi egy-egy emailben, chatüzenetben jelezhetjük, hogy fontosak nekünk, gondolunk rájuk. A tartalom Tipikus adventi naptári meglepetés egy kisebb csoki vagy más édesség. Ezeknek is van helyük természetesen a naptárban, de ha valaki soknak érzi, hogy az amúgy is édességekkel terhelt december végi időszak előtt még 24 napon át minden nap édességet adjon a gyerekének/szerettének, akkor érdemes előre átgondolni az ötleteket. Én azt gondolom, hogy az ünnepre készülődésnek - különösen tekintettel a pandémiás időszakra, a karácsony előtti vásárlási lázra, illetve arra, hogy a kedveskedéshez nem kell mindig fogyasztani (amivel nem utolsó sorban a fenntarthatóságot is támogatjuk) - elsősorban a szeretettel teli gondoskodásra kellene fókuszálnia. Ma már szerintem senki előtt nem kérdéses, hogy a fizikai egészségünk mellett fontos hangsúlyt fektetnünk a mentális egészségünkre is - és ebben sokat segíthet, ha érezzük, akár játékosabb módon, hogy szeretteink gondolnak ránk, és közös élményeinkből merítenek ötleteket.
Hogy mi a megfelelő ajándék gyerekeknek, szintén nem elhanyagolható kérdés, és remélhetőleg a karácsonyi ötletek révén erre is könnyedén választ kapsz. Figyelem, a kedvezmények korlátozott ideig érvényesek, ezért figyeld weboldalunkat minden nap, vagy add meg e-mail címed, mi pedig naponta küldjük a friss információt a legújabb kedvezményekről. A karácsonyi bevásárlás többé már nem kerül egy vagyonba. Legyen az ajándék barátnőnek, pároknak, nagyszülőknek - már nem jelenthet tragédiát a családi költségvetésre nézve. Egy kicsit a hagyományról Tudtad, hogy az adventi kalendárium története egészen a 19. századig nyúlik vissza? Egy Gerhard Lang nevű kisfiúnak igencsak leleményes anyukája volt. December elején egy kartonlapra 24 cukorkát erősített fel. A kisfiú egy nap csak egy cukorkát ehetett meg. Ezt a gondolatot aztán Gerhard felnőttkorában továbbvitte, mégpedig az első nyomtatott naptár formájában. Az egyik része 24 ablakból állt, melyek versikéket tartalmaztak, a másik részből pedig a gyerekek képeket vághattak ki, melyeket aztán az ablakocskák helyére ragasztottak.
A weboldal cookie-kat használ, amik segítenek a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A weboldal további használatával jóváhagyod, hogy cookie-kat használjunk. További információ.
Adyt sem azért olvasok, mert nagyiparivátesz-feje van, ám a megjelenésének csodája – olykor bármennyire modoros és rátartian kivagyi – Adyról leválaszthatatlan. A Tóth Krisztina nevű jelenségből azonban a megjelenésének fetisizálása szerencsére hiányzik, a munkáitól ez elválik, az ő női szépsége egyszerűen szólva csak hab a tortán. A kilencvenes évek végén láttam személyesen először, akkor még Egerben laktam, őt pedig meghívták az egri főiskola egyik irodalmi klubjába. A magánéletéről nem tudtam semmit (miért is tudtam volna), úgyhogy számomra máig emlékezetes pillanat, amikor Tóth Krisztina a Líceum egyik földszinti előadótermének ajtajában megjelent: egy babakocsit tolva. Tóth Krisztina, a költő(nő). Úgy rémlik, hogy mentegetőzni kezdett, mintha bocsánatot kért volna, hogy a kisbabájával jött, de fölösleges volt, azt hiszem, azonnal megtapsoltuk őket. Annyira emberi volt az a pillanat, annyira szép és egyszerű. És nem volt benne semmi "irodalmi marketing". Úgy értem, nem volt benne magamutogatás, abban a belépésben nem a kisbaba fölhasználását láthattuk piaci célokra, nem.
A csizmába rejtett csomag egészen másféle izgalom, mint a szülinap. – Hogyan telik a szenteste önöknél? – Nálunk a piros alma családi hagyomány, amely az egységet és az egészséget jelképezi. Mindig nagy gonddal választom ki a legmegfelelőbb gyümölcsöt. A közepébe egy gyertyát tűzünk, és annyi szeletre vágjuk, ahányan az asztal körül ülünk. Mindig megesszük az egészet, hogy jövőre is együtt lehessünk. Korábban anyám volt a felelős a karácsonyi menüért, most már évek óta én készítek el mindent. A káposzta otthon készül, a halászlé nem, mert azt túl nagy feladatnak érzem. Sokkal fontosabb, hogy az ember vidáman érkezzen meg ehhez a fontos naphoz, mint az, hogy mindent saját maga állítson elő. Tóth Krisztina, költő: „Figyelek arra, hogy béke legyen bennem.” | Képmás Magazin. Nem ezen múlik az ünnep. Nem kell megszakadni! Manapság hajlamosak vagyunk a reklámfilmekhez igazítani az életünket. Szerintem akkor meghitt és szép az ünnep, ha mindenki jól érzi magát. Én szeretem külsőségekkel is megadni a módját az ünneplésnek, örömet okoz a szép tálalás, az öltözék, de ha ez teher valakinek, akkor nem kell energiát fektetni bele, mert nem ezen múlik az este fénye, hanem azon, hogy belülről meg tudjuk-e élni az ünnepet.
Amikor óvodás voltál, sokat hallgattuk Kováts Kriszta Arany-óra című lemezét, akkor kezdtünk el Arany-balladákat olvasni. Emlékszem, elvittem Marcit Párizsba, és amíg másztunk fel az Eiffel-toronyba, A walesi bárdokat mondogatta. Máskor meg, óvodás volt még, a Zách Klára balladát, és amikor odaért, hogy "Akkor mene Felicián / A király élébe", megkérdezte: a Skoda Felicián ment? Édes volt. Ez a mágia Arany Jánosban. Nem biztos, hogy a szöveget érted, de olyan mély zengése van, hogy dobolnak az emberben a sorok. És ez az a kulturális örökség, ami az embert, bárhol jár a világban, megóvja. Mint egy ernyő borul föléd. Beépül az ember identitásába, ez lesz a te otthonod, a belső menedéked. Én minden megnyilatkozásommal ennek a kulturális örökségnek a folytonosságát igyekszem biztosítani, a könyveimmel, a tanítással, a diákokkal való beszélgetésekkel. Tovább olvasnál? Bemutatkozás – Tóth Krisztina. Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Éppen Lovasi Andrással beszélgettünk erről nemrég, hogy ő is költő szeretett volna lenni, aztán zenész lett. Egy szűk, ám napsütötte határmezsgyén mozgunk, az irodalmat igyekszünk úgy ötvözni a zenével, hogy abból új minőség jöjjön létre. Mit értesz azon pontosan, hogy doboltak benned a klasszikusok? Sz. M: Azt, hogy a gyerekkoromban hallott versek, irodalomi szövegek bizonyos korszakaimban vissza-visszaköszöntek. Amikor például kisgyerekként – akkoriban a nyolcadik kerületben laktunk– körbebicikliztem a háztömbünket, zakatolni kezdtek bennem Orbán Ottó költő sorai: "Hallod-e, te sötét árnyék…" Vagy amikor kimentünk a Fiumei úti temetőbe, és megkerestük Arany János sírját, egyből elindult a fejemben: "Ötszáz, bizony, dalolva ment / Lángsírba velszi bárd…" Az érettségi környékén pedig, ha a szentendrei Duna-parton sétáltam, néha óhatatlanul megszólalt bennem, hogy "Talán eltűnök hirtelen, / akár az erdőben a vadnyom. " Tele van az életem ilyen emlékekkel, és ez óriási kincs. T. K: Jaj de jó, ezt sose mondtad!
2003-ban a Csimota könyvkiadó gondozásában jelent meg kisgyereknek szóló verseskötete Londoni mackókcímmel, ez gyerekkönyv kategóriában elnyerte az Év Könyve elismerést. 2004-ben a Magvető Könyvkiadó adta ki Síró ponyva című kötetét. Szintén 2004-ben jelent meg az EBP Media Kft. gondozásában Csortos Szabó Sándor fotóssal készített közös kötete, a Fény, viszony. 2005-ben a Síró ponyva című kötet a Szépírók Díját kapta, aztán ugyanebben az évben Gemini-díjat. 2006-ban a Magvető Könyvkiadónál novelláskötete jelent meg Vonalkód címmel: erre 2007-ben Márai-díjat kapott. 2008-ban A világ minden országa című versét Salvatore Quasimodo-díjjal jutalmazták. 2009-ben eddigi költői, írói és műfordítói munkásságát a Magyar Köztársaság Babérkoszorújával ismerték el. 2009-ben és 2010-ben a Mozgó Világ prózaírói nívódíját és Nizzai kavics díjat, valamint Artisjus-díjat kapott. 2010-ben Bárka-díjjal jutalmazták a Bárka folyóiratban megjelent írásait. Díjai: Radnóti-díj (1990) Soros-ösztöndíj (1992, 1999) Móricz Zsigmond-ösztöndíj (1993) Műfordítói jutalom (1994) Illyés Gyula-díj (1994) Déry Tibor-jutalom (1996) Zoltán Attila-díj (1996) Graves-díj (1996) József Attila-díj (2000) Vas István-díj (2001) Palládium díj (2001) Az év könyve díj – Gyermek és Ifjúsági Kategória (Londoni Mackó) (2003) Gemini-díj (2005) Szépíró Díj (2005) Castel Goffredo irodalmi különdíja (2006) Bertha Bulcsu-emlékdíj (2007) Márai Sándor-díj (2007) Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díj (2009)
Mindenesetre mintha határozottan megkönnyebbült volna, amikor befejeztük. Egy másik találkozásra is emlékszem: pár éve a Király utcai Gödör Klubban volt egy felolvasóest, ahol többekkel együtt én is felolvastam, Schein Gáborra és Tóth Krisztára emlékszem. Tóth Krisztára azért, mert amikor elkezdtem olvasni, beült az első sorba, s végig nagyon figyelt – én meg közben rettegni kezdtem, hogy magában röhög: biztosan azt gondolja, hogy itt van ez az egykori hírlapírócska, aki írónak hiszi magát. Ez persze nem őt minősítette, hanem éppenhogy engem – úgy értem, sokat elmond a saját fóbiáinkról, hogy egy másik ember puszta jelenléte mit képes kihozni belőlünk. Vagy mit nem.