Amennyiben elzárkózik a szomszéd az egyeztetéstől, vagy nem tudjuk őt utolérni, jelezzük a problémát a helyi önkormányzat felé. Lehet, hogy tíz éve még zavartalanul működött a parkolás az övezetben, de mostanra az autók nagy száma miatt megérett a lakó-pihenő övezetben a parkolási tervek újrarendezése. Üvegszilánkot, szögeket, köveket vagy egyéb olyan tárgyakat, amelyek kárt okozhatnak egy másik autóban ne helyezzünk el közterületen, mert kártérítési igénnyel léphetnek fel ellenünk, ha károsodás következik be. Bármennyire is bosszant minket a házunk előtti terület elfoglalása, ne rongáljuk meg az ott parkoló gépjárművet, azzal ugyanis szabálysértést (vagy akár bűncselekményt) követünk el. Nincsen egyértelmű iránymutatás vagy gyakorlat abban a kérdésben, hogy a folyamatos parkolás kimeríti-e a szükségtelen zavarás fogalmát? Lakó pihenő övezet kreiz.com. Amennyiben igen, úgy birtokvédelmi eljárás kezdeményezhető a jegyző, később a bíróság előtt. A jegyző vagy az eljáró bíróság esetről esetre értékeli a helyzetet. Az eddigi gyakorlat alapján megállapítható, hogy tágan értelmezik a szükségtelen zavarás fogalmát, a másik fél jogait is vizsgálják.
A harmincas övezetben is figyeljünk az egyenrangú kereszteződésekben érvényes jobbkéz szabály betartására!
Sőt a B kategóriás tesztkönyvben szerepel a következő ábra: A helyes válasz arra a kérdésre, hogy számíthatunk e jobbról érkező járműre (az egyirányú utca ellenére), az a válasz, hogy általában nem! Tehát, nekem az a véleményem, hogy egy kereszteződéshez érkezvén, sosem azt kell először mérlegelni, hogy érkezhet-e egyáltalán abból az irányból jármű, hanem fel kell készülni egy esetleges elsőbbségadás lehetőségére. Amit viszont feltétlenül ki kell javítanom: A "Mindkét irányból behajtani tilos tábla, kivéve célforgalom" felől igenis érkezhetnek járművek, hiszen a jelzés gyakorlatilag csak a megállás nélküli áthajtást tiltja, tehát pl. A szomszéd állandóan a házam elé parkol, mit tehetek? | Alapjárat. az abban az utcában várakozó járművek szabályosan hajtanak ki az utcából, és bizony ha jobb kézre esik, akkor elsőbbséget kell adniuk számukra. És mivel többször már írtam, hogy nem vagyunk jogosultak mások szabálytalanságait elbírálni, ezért, a "Mindkét irányból behajtani tilos" tábla felől szabálytalanul érkezőnek is meg kell adni az elsőbbséget!
Neagu Djuvara (1916–2018) Fotó: Százegy éves korában hunyt el Bukarestben január 25-én Neagu Djuvara történész, diplomata. Tudományos munkásságának középpontjában a románok történelme állt, mondván, hogy mivel a két világháború közötti és kommunista időszakbeli történetírás minősége megkérdőjelezhető, és a történelem egyes részeit politikai célok érdekében túlhangsúlyozták vagy elhallgatták. A románok története című kötete kapcsán ír a történész munkásságáról Simó Márton. Bő harminc esztendővel ezelőtt mondta egyik kedves tanárom, hogy "a történettudomány a nemzetek szemétládája". Ez még egy olyan korban hangzott el, amikor csak egyfajta, ferde és ellenőrzött történelmet tanítottak nálunk, amelyet alávetettek a dákoromán kontinuitásnak és a marxista dialektikának. Búcsú a régi tízezresektől - Halasmédia. A magyar tannyelvű iskolák számára kiadott tankönyvek semmire nem voltak alkalmasak, hiszen ideológiát szajkóztak, s a román iskolákban használt, a "kanonizált" változat szöveghű fordításai voltak. Ha kellőképpen elhivatottnak érezte magát egy-egy pedagógus, ha megfelelő elszántság volt benne, hogy felkeltse a kisebbségi tanítványokban a tiszta tények és a források iránti igényt, akkor – ezt némi kockázattal – akár életre szólóan is megtehette már akkor a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján, az elsötétített fénykorszakban is.
Végcélja? Hát nem! És tudom, hogy tele a tévé, a sajtó, a "nép" a szokásos "Válság"-dumákkal, a "Rosszabbul élünk, mint valaha" - felkiáltásokkal, a "Nincs munkahely"-szlogenekkel, hiszen mindenhol, mindenki azt szajkózza: elküldtek! Kiraktak! Nincs munkám! Semmi! Őszintén: ilyenkor váltani? IGEN! Sosem voltam az a típus, aki úszik az árral. Búcsú a munkahelytől, de hogyan? – D.A.S. Jogvédelmi Biztosító Zrt.. Nem követem a divatot, nem nézek híradót, nem politizálok, szabad vallásgyakorló vagyok, és nem hallgatok senkire, hanem megyek a fejem után... Igen, ez vagyok én! És, hogy ez most jó, vagy rossz?! Lehet véleményezni, de ÉN érzem, ÉN élem meg, és ÉN iszom a levét, bárhogyan is alakul. Nem? :) Ez a mostani váltás annyiból más, az eddigiekkel szemben, hogy itt most elbúcsúzok a helytől (fizikálisan, és lelkileg), megköszönöm az Univerzumnak (Égieknek, Istennek, Angyaloknak, Buddhának, Teremtő Erőnek, Sorsnak - vagy nevezzük bárhogy), hogy itt lehettem, mindazt a tapasztalatot, szeretetet, és persze tanulságot, amivel utamra engednek, azt, hogy minden egyes negatívummal->tanulsággal gazdagodva közelebb kerülhettem Önmagamhoz.
A szerző és beszélgetőtársa – Irina Nicolau (elhunyt 2002-ben), aki az etnológia és a szóbeliség történetének szakembere volt – minden egyes kiadás alkalmával végzett még módosításokat, később a kiadó szerkesztőjével, Skultéty Sándorral közösen eszközöltek kisebb javításokat. "Hazugságra nem lehet egy másik hazugsággal válaszolni – írja Djuvara az előszóban –, az egyedül érvényes válasz a maradéktalan intellektuális tisztesség. Csakis így tudjuk önmagunkat elfogadtatni a nemzetközi tudományos életben, elfoglalni a minket megillető helyet Európában és a nagyvilágban. Megőriztem – pedig némiképp megtévesztő – a »románok története« címet, jóllehet manapság egyre inkább Románia történelméről beszélnek. Először azért, mert hagyománya van, de amiatt is, hogy a románok lakta országot csak az 1859-es egyesülés után nevezték Romániának – akkor pedig alkalmazhatjuk-e a középkorban erre a területre? " Amikor az érdeklődést felkeltő rövid ismertetőt írunk a műről, tulajdonképpen alig tudjuk megállni, hogy mindjárt ne a teljes kötetet adjuk minden potenciális olvasó kezébe.
Lám, ő is itt áll a búcsú éjszakáján, nyugodtan, a sötétségben, hagyja, hadd hulljon az édes szavak permetező esője, pedig valójában minden szó ugyanazt jelenti: búcsú, búcsú, búcsú. Ha már beszélni kell róla, akkor úgyis vége. Az élet tulajdonképpen elválások sora. De mégis az fáj a legjobban, hogy nem szánhattam egy percet a búcsúzásra. Minden találkozás búcsúzáshoz vezet, és ez így lesz, amíg világ a világ. Minden találkozásban benne van az elválás szomorúsága, mint ahogy minden búcsúban benne van egy kevés a találkozás öröméből is. Ne nézzünk vissza ezek után már. Nem akarom, hogy az utolsó emlékem rólad csupán az árnyékod legyen. ~Az élet elválasztja azokat, akik szeretik egymást, és semmi nem tart örökké. ~Ahhoz nem szeretsz eléggé - ráncolta homlokát, és egyetlen szeme értetlenül csillogott -, hogy azért sírj, mert nem tudtunk egymástól elbúcsúzni. ~Egész életemben emlékezni fogok rád, és te is emlékezni fogsz rám. Akárcsak az alkonyatra, az ablakot verő esőre és mindarra, ami mindig a miénk marad, mert soha nem birtokolhatjuk.