Csoportos kiállításon vett részt a többi közt a Műcsarnokban (1957, 1988) és a Budapest Galériában (1996). Külföldön több európai országban, az USA-ban, Kanadában, valamint Indiában szerepelt tárlaton. Díjak: a főváros festészeti díja (1942), a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díja (1972). Hazai közgyűjteményben a Magyar Nemzeti Galériában található több műve. Felvett művészi előneve a Kolozsváry. Ismeretlen Budapest: Százéves fényképész és festőnő a város felett | 24.hu. Kolozsváry Moldován István, aki előnevét maga választotta, már gyermekfejjel megtapasztalta az első világháború utáni román megszállás keserűségét, s fölcseperedve úgy döntött, hogy mindenáron festő lesz belőle, megmutatja a világnak szülőföldje, Erdély igazát és szépségét. A középiskolát az akkor még döntően magyarok lakta Kolozsváron végezte, majd 1930-ban beiratkozott az alig néhány esztendővel korábban, jobbára román művészek alakította Kolozsvári Szépművészeti Iskolába. Ez a művészeti főiskola mindössze kilenc évig állt fenn, mert a tanintézményt a románok átköltöztették Temesvárra.
Hangulatos akvarelljei a Balatonról, a Balaton-felvidék tájainak műemlékeiről főként a II. világháború után készültek. Az év egy részét családjával balatonfüredi nyaralójában töltötte. Tagja volt a Peremartoni Nagy Sándor által, 1926-ban alapított Balatoni Művészkolónia Egyesületnek. 1933-ig Moldován Béla néven alkotott és szignálta munkáit. Ekkor (hogy megkülönböztesse magát Moldován István kolozsvári születésű festőművésztől) fölvette édesanyja leánykori nevét, aki a tarczali Zombory-családból származott, és azontúl Zombory-Moldován Bélaként jegyezte alkotásait. Híresebb portréi: Glattfelder Gyula csanádi püspök, Thoroczkai-Wigand Ede műépítész, Bory Jenő szobrászművész, Pásztor János szobrászművész, Siklódi Lőrinc szobrászművész, Lux Elekné portréja, valamint az első sztahanovista mozdonyvezető portréja. Híresebb festményei: Keresztrakók, Dudis Tomi. Több festményét Hollandiában és Angliában vásárolták meg. Freskói: Szent István-oltárkép (Bp., Ciszterciták temploma), Szent Gellért vértanúsága (Bp., Patrona Hungariae Gimn.
Hortobágyot a XIX. század végén fedezték fel a festők, akik alkalmanként odajártak festeni, művésztelepe azonban sokáig nem volt. Az első Hortobágyi Kolóniát Nagybánya és Hódmezővásárhely mintájára Boromisza Tibor alapította 1928-ban Káplár Miklós és Maghy Zoltán részvételével. Bornemisza három, két alkotótársa pedig másfél évig járta a pusztát és együtt festettek a szabadban. Bornemisza a három év alkotásait – elsősorban portrékat – 1929-ben önálló tárlaton mutatta be a Nemzeti Szalonban. Közülük Káplár Miklós életét döntően megváltoztatta a táj szeretete, s később visszatért Hortobágyra és haláláig a hortobágyi pusztát és az ott élő embereket festette. E három művész az alföldi festészet legendás alakja lett. Példájukat az 1970-es évek közepétől új művésztelep alapítók követték. A második Hortobágyi Művésztelep 1975-ben Tilless Béla vezetésével kezdte meg működését a Hortobágyi Fogadóban. Első évben, 1975 őszén Bényi Árpád, Gyarmathy Tihamér, Kátai Mihály, Kocsis Imre, Kurucz D. István, Molnár Sándor, Sugár Gyula, Szőnyi Gyula és Tilless Béla festőművész dolgozott együtt.
Apróhirdetés Ingyen – Adok-veszek, Ingatlan, Autó, Állás, Bútor