Este volt s a nyári égről Rohanó, tüzes vágyak estek belém, Mikor a bőrünk össze-összeért, Egész életemmel ott éltem én, Azon a kicsi, darabka helyen, Ahol a bőrünk, A bőrünk összeért. vers folytatása >>> Egyre várlak. Harmatos a gyep, Nagy fák is várnak büszke terebéllyel. Rideg vagyok és reszketek is néha, Egyedül olyan borzongós az éjjel. Ha jönnél, elsimulna köröttünk a rét Most azon muszáj elmerengnem: hogyha te nem szeretnél engem, kiolthatnám drága szenem, lehunyhatnám fáradt szemem. Márta, hajad, Bronz-ajakad Kéri s lázad a vágyam Illatozó Vészt okozó Csókba lehelni be lágyan. Megremegő, Hű szerető Karban ölelni igézve, Édes ölön, Rózsatövön Szép szemeket megidézve. Egyedül fogok én állni a világon. József Attila Versek A Szeretetről / József Attila Versek A Szeretetrol Son. Egyedül, egyedül, nem lesz soha párom. Mikor az uccán átment a kedves, galambok ültek a verebekhez. Mikor gyöngéden járdára lépett, édes bokája derengve fénylett. Tedd a kezed homlokomra, mintha kezed kezem volna. Úgy vártalak, mint a vacsorát este, ha feküdtem s anyám még odajárt. Vadakat terelő juhász!
MAMA Már egy hete csak a mamára gondolok mindig, meg-megállva. Nyikorgó kosárral ölében, ment a padlásra, ment serényen. Én még őszinte ember voltam, ordítottam, toporzékoltam. Hagyja a dagadt ruhát másra. Engem vigyen föl a padlásra. Csak ment és teregetett némán, nem szidott, nem is nézett énrám s a ruhák fényesen, suhogva, keringtek, szálltak a magosba. Nem nyafognék, de most már késő, most látom, milyen óriás ő — szürke haja lebben az égen, kékítőt old az ég vizében. (1934) ALTATÓ Lehunyja kék szemét az ég, lehunyja sok szemét a ház, dunna alatt alszik a rét - aludj el szépen, kis Balázs. Lábára lehajtja fejét, alszik a bogár, a darázs, velealszik a zümmögés - A villamos is aluszik, - s mig szendereg a robogás - álmában csönget egy picit - Alszik a széken a kabát, szunnyadozik a szakadás, máma már nem hasad tovább - Szundít a labda, meg a sip, az erdő, a kirándulás, a jó cukor is aluszik - A távolságot, mint üveg golyót, megkapod, óriás leszel, csak hunyd le kis szemed, - Tüzoltó leszel s katona!
Amita meglttalak, Szebben st a nap le rm. Valamikor volt a tett, abbl lett a gyllet, ebbl pedig szeretet s a vilgnak vge lett. Kapcsold szemlyek: ISTENEM Dolgaim elől rejtegetlek, Istenem, én nagyon szeretlek. Ha rikkancs volna mesterséged, segítnék kiabálni néked. Hogyha meg szántóvető lennél, segítnék akkor is mindennél. A lovaidat is szeretném és szépen, okosan vezetném. Vagy inkább ekeszarvat fogva szántanék én is a nyomodba, a szikre figyelnék, hogy ottan a vasat még mélyebbre nyomjam. Ha csősz volnál, hogy óvd a sarjat, én zavarnám a fele varjat. S bármi efféle volna munkád, velem azt soha meg nem unnád. Ha nevetnél, én is örülnék, vacsora után melléd ülnék, pipámat egy kicsit elkérnéd s én hosszan, mindent elbeszélnék. (1 928 eleje/1934) BUKJ FÖL AZ ÁRBÓL Ijessz meg engem, Istenem, szükségem van a haragodra. Bukj föl az árból hirtelen, ne rántson el a semmi sodra. Én, akit föltaszít a ló, s a porból éppen hogy kilátszom, nem ember szívébe való nagy kínok késeivel játszom.
A városmajori székház elképzelhetetlen orgiák helyszíne, a nyilasok tevékenysége abban áll, hogy bejelentések, kínzottakból kiszedett információk alapján vagy bármi alap nélkül, bárkit begyűjtsenek, irtózatos kínzásoknak és megaláztatásoknak vessenek alá, a megalázott emberek felett rendezett orgiákban tombolják ki magukat, s áldozataikat naponta a Dunába tüntessék el, akár holtan odaszállítva, akár odaterelve, és a partról a folyóba lőve. Megjelennek a regény lapjain a nyilasmozgalom ismert vezetőinek nevei, a Megadja-testvérek, Vidra Mihály, Bokor Dénes, Dés Dregán Miklós és a hírhedett daliás Kun páter. S az alacsonyabb beosztásokban a környékbéli egyszerű emberek, akik ahogy Radnóti írta "nyugodtan ölnek, majd ha ölni kell". Renner saját, gyenge jellemű öccse is az orgiák mámoros résztvevőjévé válik. Zoltán Gábor az utóbbi években szánta rá magát, hogy az őt régóta nyomasztó témát megírja. Orgia · Zoltán Gábor · Könyv · Moly. S erre a napjainkban tapasztalható egyre több ismétlődő, riasztó jel sarkallta, melyek arra utalnak, hogy a bemutatott borzalmak nem egyszeri megismételhetetlen szörnyűségek.
Zoltán már ebben a visszaemlékezésben is úgy képes írni az egyediről, hogy abban azonnal megjelenik egy egész korszak is, a lepusztult iskolaépületek na meg a bennük lézengő rendszerhű és/vagy már rég alkoholistává váló tanárok, akik valóságos istenségként, kemény kézzel igyekeznek beleverni a diákokba, amit éppen jónak látnak. "Az áruszállító" két különböző, ám egymástól elválaszthatatlan korszakot, a gondtalan ifjúságot és a számos bajtól sújtott öregkort állítja egymás mellé egyetlen motívum, egy hirtelen rosszullét kapcsán. Zoltán Gábor - Orgia - Könyv - árak, akciók, vásárlás olcsón - Vatera.hu. Az előbbihez hasonlóan szintén egy rövidebb írás a "Három kő", amelyben egy elveszett családi ékszer emléke idézi fel a megannyi elveszett családi ékszer, vagyis a II. világháború és a nyilas korszak brutális világát. Ugyanígy két, látszólag egymástól távoli, és igen-igen eltérő hangulatú történetet kapcsol össze a kötet leghosszabb elbeszélése, a "Próbák könyve", melyben egy roppant plasztikusan ábrázolt, és származásuk miatt országukat elhagyni kényszerülő féltestvér-pár nagybátyjuknál, egy idegen országban továbbcsordogáló életét meséi el, amely egy titokzatos, és minden bizonnyal elátkozott könyv révén végül mégis összekapcsolódik egy fiatal könyvesbolti eladólány és egy jóképű, fiatal rendőr tragikus történetével.
Lassú a szembenézés saját szégyenletes múltunkkal, de itt is, ott is történik valami. Két évtizede írta meg a lengyel Gross a jedwabnei "szomszédok" történetét (belőle A mi osztályunk c. drámát Slobodzianek). Orgia (6., javított kiadás) - Zoltán Gábor - könyváruház. Bár egyes kritikák szerint a politikai giccs határát súrolja a mű, szükséges naturálisan is ilyen közel hozni a történteket, hogy tudatosuljon bennünk, mihez vezethet, amit hajlamosak vagyunk félrefordulva elnézni. A könyv a 2016-os Ünnepi könyvhétre jelent meg, a 2016 50 legjobb könyve közé választotta be a 9. helyen. Trifonovné Karajz Borbála könyvtáros
Amit valójában ZG tesz, az az, hogy felcseréli a normalitást és az extremitást, ebben a regényben belülről látjuk a nyilasok életét, minden szörnyűsége ellenére ez a regény világa, és az olvasó már csak olyan, hogy ha olvas, akkor elfogadja a regény világát. Elfogadtam, hogy így is lehet élni, hogy akár így is maradhat örökké, ha Hitler beveti a halálsugarat, és végül győz az eszme, ezek maradnak a játékszabályok. Az ember mindig alkalmazkodik, ha ehhez, akkor ehhez, valahogy élni kell. Nem arról van szó, hogy kívülről látunk egy durva világot, hanem benne vagyunk, és az író mondatai is ezt közvetítik, amikor nem acsarog a szörnyekre, hanem úgy beszél róluk, mint akik csak a dolgukat végzik, csinálják, amiben hisznek. Persze az irónia végig ott van, ahogy leleplezi ezeknek a zömében tanulatlan embereknek az ostobaságát, rosszindulatát, de ellenállás alig van, az áldozatok is beletörődve várják a sorsukat. Aztán minden alkalommal, amikor leteszed, amikor végül befejezed, kilépsz ebből a világból, és érted, hogy mit olvastál.
Hogy hogy viszonyultál hozzá. Tudod, hogy te is elbuktál volna. Sejted, hogy ha ma változna a világ, akkor most is lennének, akik beállnának, és lelkesen teljesítenék túl a parancsot. Mert mindig vannak, most is, naponta találkozol velük az utcán.