A termék tényleges méretei eltérhetnek a specifikációban feltüntetett nettó méretektől (ajtó, gomb, tető elhelyezkedése miatt). A termék tényleges méreteiért kérjük, látogass el üzleteink egyikébe.
Az esetleges hibákért, elírásokért az Árukereső nem felel.
890 Ft 199. 990 Ft Navigációs előzményeim
Kriza Ákos visszaadta Miskolc jövőjét, mindig ment előre a legnagyobb ellenszélben is, a bírálatok és a rágalmak ellenére is – mondta Orbán Viktor miniszterelnök Miskolc korábbi polgármesterének temetésén, szombaton. A kormányfő beszédében kiemelte: nehéz egyszerre búcsúzni a polgármestertől, a bajtárstól és a jóbaráttól. Úgy vélte, Kriza Ákos többet élt, mint ő, de meglehet, többet bármely jelenlévőnél, mert tizenöt évet élt egy gyógyíthatatlan betegség, vagyis a közvetlen életveszély és az elmúlás "naponta visszatérő gondolatának árnyékában", és az ilyen élet napjai sűrűbbek, súlyosabbak és értékesebbek. A miniszterelnök azt mondta, hogy bár első pillantásra úgy tűnik, a sors kegyetlen volt Kriza Ákoshoz, de az is lehet, hogy épp ellenkezőleg, "az Úr kegyes volt" hozzá, mert időben szólt. Végső Búcsú Egy Baráttól. Tizenöt évvel ezelőtt szólt neki, hogy rendezze át az életét, mert olyan betegség költözött belé, amely bármely pillanatban ledöntheti a lábáról – idézte fel. Hozzátette: szólt, hogy neki másképp kell élnie, beosztania az idejét és az erőit.
De a mosolyt akkor sem. Kedves, csendes ember voltál, ezért is szerettünk. De a csendes embereket is érik méltánytalanságok, igazságtalanságok, fájdalmak. Az ember próbálja megemészteni a fájdalmat, de a legtöbb esetben ez fordítva történik…! John Lennon, a huszadik század legnagyobb hatású énekes-zeneszerzőjének szavai jutnak eszembe: "Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyenek észre ott, ahol vagy, de nagyon hiányozz onnan, ahonnan elmentél…" Azt hiszem, Te nagyon hiányozni fogsz… Most majd ezt a hiányt is meg kell próbálnunk betölteni. Ma még nincs kedvünk hozzáfogni. Sok időnek kell eltelnie addig, míg igazán búcsút veszünk Tőled. Most még maradj velünk! Befejezem én is e baráti megemlékezést, mert – a költő szavaival szólva – "hozzám már hűtlen lettek a szavak". Abbahagyom az emlékezést már csak azért is, mert szinte látom, hogy Imre a Mennyeknek országában rosszallóan ingatja a fejét, és felemelt mutatóujjával jelzi: ezt azért nem kellene, ez túlzás. Dehogy az, Imre! Rólad (nagy szívedről, irodalmi tudásodról, jóságodról…) órákon, napokon át lehetne – és kellene is!
Indulatosan mondta: "Hazudnék, ha azt mondanám, hogy értem. És az sem igaz, amit Te mondtál krízis helyzetekben: értem én, de leszarom". Fájdalmas önvallomása volt gyászbeszédének az a része, amikor értetlenségét fejezte ki: "Nem értem, Géza, nem tudom megérteni mi űzött tovább újra és újra! A végtelent kergetted magad előtt, a tökéletest? Minden áron? Közben persze kellett az is, ami otthon várt: a család, Kiskövesd, Komárom, Mária, a gyerekek, Jutkáék, Öcsi…kellett az, hogy papucsban, kávéscsészével kézben, kutyát sétáltatva mindenki Rád köszönjön: Művész úr, hogy van mindig? És kellettek a kövesdi szőlőhegyek is, a szülői ház, a töltött káposzta…Minden kellett, a teljességet vetted célba, nem bízva Isten ízlésében és döntésében…" – mondta, mintegy számon kérőn. Majd felsorolta szerepeit, alakításait, így mindenki úgy emlékezhetett vissza Benkő Gézára, ahogy éppen utoljára látta, szerette. "Most, hogy Medvegyenko hazament, Truffaldino felmondott, Florin is eltűnt a bányában, komorabb lett a világ és megfejthetetlen a titok" – folytatta a direktor.