"Hogy van", mondja a nagyapám, "ismét összekeveredik. Itt vagyok egy öreg bolond. Nos, menjünk, és velem együtt, szükségünk van egy borschtra. Továbbmegy. - Valószínűleg répát, - a nagyapám a következő zöldséghez szólt. - Ki, én? Nem, te vagy az. Burgonya vagyok. - Így van - motyogta a nagyapja. - Ó, az öregség nem szórakoztató. Slepovat, igen, memória problémákkal. Hogyan találhatok egy répát? - Igen, itt vagyok - kiáltotta a fehérrépa - hányan várhatunk? Itt ülök, egyedül vagyok. - Végül is örült a nagyapa. Szerettem volna kihúzni, de tényleg megszületett a nagy, nagy répa. Valószínűleg nagymamát, unokáját és másokat kell nevezni. És miként szedte a nagyapám? Nos, ez egy másik történet... Zavaros zöldségek Ez az őszi mese a zöldségekről. Egykor egy öregasszonnyal élt egy öregasszonnyal. Nagyapám esténként televíziót nézett, a nagymamám pedig zoknit kötött neki. Elégedettnek érezte magát, hogy így éljenek. Úgy döntöttek, hogy egy konyhakertet kapnak. A napok végén várakoztak. Nagyon tetszett, hogy az idő gyorsan repült, és egyáltalán nem volt unalmas.
Így a gyerek gyorsan megismerheti és "baráti" lehet az új zöldségekkel. Ha nem hajlandó enni ezeket vagy más termékeket, egy érdekes mese a zöldségekről segít megváltoztatni a hozzáállását. Tündérmesék olvasása vagy hallgatása, tudatosan átadva a mágia és a fantáziák, álmok és álmok világába. Ebben a csodálatos világban bármi megtörténhet. Állatok és madarak beszélgethetnek, házak édességekből készülhetnek, az emberek időben mozoghatnak, repülhetnek stb. A mesék világa mindig kedves és gyönyörű. Ezért olyan népszerűek, nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek körében is. Vidám konyha Ez egy rövid mese a zöldségekről. Egy nap a kiskutya végigsétált a kerten, és találkozott a lakosokkal. De nem tudtam, hogy valaki nevét. Segítenünk kell a kiskutya megismerésében a csodálatos kert lakóinak. Először a kutya látta, hogy egy zöld és unalmas teremtmény van. Ki ez? Így ez egy uborka, igazi gáláns bugbear. Aztán találkozott egy piros szép emberrel. Érett volt, lédús és egy kicsit kövér. Ez egy úr paradicsom!
A gyerekek számára készült zöldség története nem könnyűszórakozás. Hála neki, hogy a gyermek megismerkedik ezzel a termékkel, megtudja, milyen színű, milyen alakja van. Egy érdekes történet a zöldségek előnyeiről érdeklődhet a baba. Szeretne enni, és ez nagyon fontos a testéhez. Az óvodások számára készült zöldségek meséjének nem csak lenyűgöző tartalomnak kell lennie, hanem egyszerű és hozzáférhető nyelven is meg kell jelennie. Mit tanít a mese? A mese nem csak szórakozás egy gyermek számára. Képes megtanítani, oktatni, megoldani sok problémát, és megnyugtatni. Köszönhetően a mesében is tulajdonítható, hogy a baba, vagy a baba egy csomó dolog, hogy a szokásos magyarázat nehezen érthető. Vannak például gyerekek meséket körülbelül gyümölcsök és zöldségek, amely segít, hogy ismerjük a nevét bizonyos termékek, valamint ismerjék el hasznos tulajdonságait. Egy mesének terápiás hatása Hihetetlenül, de a tündérmesék terápiásakhatást. A gyerekek zöldségének története nem lehet rosszabb, mint az, ahol a főszereplők emberek.
Fűzfán termett ez a cseresznye, mégis ropogósabb volt, mint a másik. Azóta nem is szeretem a ropogós cseresznyét. Forrás:
A cica a kutyát, A kutya az unokát, Unoka nagyanyót, Nagyanyó nagyapót, Most már hatan húzták, és bizony nem tréfa. Ti is láthatjátok, itt a sárgarépa! — Móricz Zsigmond – Iciripiciri Hol volt hol nem… Volt egyszer egy iciri piciri házacska; ott lakott egy iciri piciri kis macska. Volt annak két iciri piciri kisökre, rákaptak egy iciri piciri kistökre. Csizmát húz az iciri piciri kis macska, hová lett az iciri piciri barmocska? Bejárja az iciri piciri kis erdõt, s nem leli az iciri piciri tekergõt. Bejárja az iciri piciri kaszálót, s nem látja az iciri piciri kószálót. Rátalál egy iciri piciri kis tökre, bánatában iciri picirit meglökte. Felfordult az iciri piciri tököcske, benne a két iciri piciri ökröcske. Megörült két iciri piciri ökrének: vége van az iciri piciri mesének! Visszajött a répa Igen nagy hó esett, a völgyeket, a hegyeket mind magas hó takarta. A nyuszinak elfogyott az ennivalója, útnak indult hát, hogy szerezzen valamit. Egyszer csak boldogan kiált fel a nyuszi: — Hohó!
köszönöm a jókivánságokat – Google Keresés | Happy birthday pictures, Birthday greetings, Birthday pictures
04:30 Köszi! :)) Törölt tag 2011. 01:58 Törölt hozzászólás. Várnai Zseni: ÁLMODNI PUSZTA FÖLDÖN Ne zúgolódj, rosszabb lehetne még, Gondold csak el, vakok is élnek itt, örülj, hogy fényt isznak a szemeid és nem vagy sánta, béna, rút beteg, az arcodon nem nyílanak sebhelyek, és nem cipelsz púpot a hátadon, ha sejtenéd csak, hogy mily fájdalom görnyedni ily nehéz teher alatt. Süket sem vagy és hallasz hangokat, azt is, akár fűszál, ha szélbe leng, és szólani tudsz, szabad zenéje zeng, hisz nem vagy néma és az illatot mély sóhajjal szívedre szívhatod, nem ténferegsz, mint leprás, egyedül, akitől fut és messze menekül mind, aki él, mert rothadást lehel, ne zúgolódj, mert akkor vétkezel! Gondold meg, látsz! Köszönöm A Jókívánságokat. Szemed mint óriás tengertükör, oly parttalan ragyog, beleférnek a nap, a csillagok, a hold, a felhők s minden életek. Füledben olykor csodás énekek csengője csendül s ajkad is dalol és néha egy szellemszárny fölkarol s repül veled oly régiókba fel, hogy isteni, nagy mámort érezel, termékenyülsz, vajúdsz szüntelenül s szíved alatt az élet úgy feszül, hogy szinte fáj és szenvedsz boldogan, örülj, hogy nem vagy meddő, mint sokan és pelyvaként a szél nem verhet el, ne zúgolódj, mert akkor vétkezel!
Ideje összeszednem magam – megint lapoznom kell a naptárban. Csuda jó ez a fészbuk. A fészkes fenébe vele, most ha akarom, ha nem mindenki megtudta – akár érdekelte akár nem – hogy megint vénültem. Sebaj, úgy is lerí rólam. Köszönöm mindenkinek a jókívánságokat. Őszintén, akkor is, hanem őszinte. Köszönöm a névnapi jókívánságokat. Egyformán jól esik, ha valaki gondol rám, még. S nem úgy, hogy én voltam az hetvenkedő nyugger, aki fegyverrel támadt a békésen járőröző miskolci rendészekre. Ha nem tudja, hogy igazából egy miskolci firkász lennék, aki ötven éven át egy kiadónál dolgoztam, s képíró lennék Miskolcról. S akkor cserébe elmondom azt a sztorit, amely ilyen tájt mindig eszembe jut. Volt egy nagyon kedves öreg barátom, akire máig is sokat gondolok. Nyugdíjas korában magam mellé vettem a Déli Hírlapnál, mert tudtam, ismertem mennyire nyughatatlan. Ambiciózus öreg korára is. Minden hülyeségben verhetetlen páros voltunk. Amikor közeledett a hetvenedik születésnapja kérte, maga a polgármester köszöntse fel Őt személyesen.