De a nagy realizmus elképesztően idegesítő akkor is, amikor egy kör blackjack vagy dominó másfél perc, mert nem lehet elnyomni a nagyon szép, ám dögfelesleges animációkat - ráadásul semmi értelme nincs ezeknek a minijátékoknak, mert amikor 4000 dollárod van, nem éri meg 10 percet tölteni 20 dollár elnyerésével (vagy elvesztésével). A realizmus egy csomó helyen szétesik (spoiler lenne, nem hozok példákat), és csak az idegesítően lassú animációk maradnak meg belőle. Én például már a második fejezettől kezdve nem lootoltam, mert semmi szükség nem volt a cuccokra, a piti zsákmányra. Hidd el, hogy ha van ember, aki nem Fortnite-ot akart egy Red Deadtől látni, az én vagyok... Én azt vártam, hogy jobb játék lesz, mint az első rész, hisz azóta ez a játékstílus elképesztően sokat fejlődött - a Red Dead 2 viszont inkább csak szebb lett. (És a 40-hez is jóval közelebb vagyok, mint szeretném - no nem, mintha ez önmagában bármit is számítana. )
Az az igazság, hogy e téren sajna elmarad az etalonnak tekinthető GTA-Witcher párostól, ahol még ezek a kiegészítő szálak is marha érdekesek és izgalmasak voltak. Itt csak darálunk különösebb érzelmek vagy gondolkodás nélkül. Játékmenet Irányítás: Teljesen rendben van! A karakter hibátlanul vezérelhető, nincsenek hibák, különösebb bakik. Nem ragadunk be a fába-kőbe stb. Harc: Egy ilyen játék központi eleme a harc, azon belül is elsősorban a lövöldözés. Ezt a Red Dead Redemption 2 során elég jól megoldották, mert bár kontrollerrel nem lehet annyira gyorsan és pontosan célozni, mint az egérrel, azért a rásegítésnek köszönhetően így is egész sokszor találunk. Megmaradt az előző részből ismert lassítás mód, ami csak néhány pillanatig tart, de ez pont elég, hogy ha ügyesek vagyunk, akkor tudjunk szépen öldökölni. Kiegészítő tevékenységek: A Red Dead Redemption 2 nagyon sokoldalú. A küldetések teljesítése mellett lehet vadászgatni, fejvadászkodni, rabolni, lopni, pókerezni, piálni, növényeket gyűjteni, a lóval bravúroskodni, boxolni de még horgászni is.
A 4K megjelenítést egyébként egy Acer X27 HDR monitorra bíztuk, amely overclockkal volt képes a gyári 120 Hz-et feltornászni 144-re, DP-n keresztül. Tesztjeink során droprate egyáltalán nem volt, sőt, a beépített RDR2 benchmarkot sem sikerült kiakasztanunk, igaz, voltak olyan részek, ahol a 10 FPS-t sem nagyon érte el a képmegjelenítés. Ezek után egy némileg erősebb tesztkonfiguráció következett az Acer Predator Triton 900 személyében. Itt már a legújabb, 8. generációs Intel Core i9 CPU, 64 GB rendszerrab, valamint 2080 RTX kártya dolgozott a kezünk, valamint a Red Dead Redemption 2 alá. Mit ne mondjuk, a különbség azonnali volt, remekül érezhetően. Persze a grafikus beállításoknál a frame scale-t most sem erőltettük nagyon, ugyanis a rendelkezésünkre álló dedikált VRAM most is "csak" 8 GB volt, a kimaxolt frame scalinghez, plusz az antialiasinghoz laza 35 GB videóramot rittyentett igényként a játék. Na hiszen… Majd egyszer, valamikor SLI-be kötve 4 db 2080 RTX, desktop konfigban – talán az kihajtja, de minek.
Grath tag A Skyrimmel, Zeldával, Witcher 3-mal ellentétben itt semmit nem találsz egy 8 perces lovaglás során, csak a gyönyörű tájat. Az első tíz órában még szórakoztatók a random események is, de amint elkezdenek ismétlődni, nálam szétesett az illúzió és már nem álltam meg ezek miatt - egyszerűen nincs értelme; nem csak azért, mert nincs jutalom, de azért is, mert semelyik nem hoz semmilyen érdekes/élvezetes játékmenetet. Az idézett játékokban mindenhol találni valami érdekességet menet közben, legyen az egy szörnyfészek, egy minikaland, egy shrine, egy dungeon, egy trükkös korok vagy egy érdekes NPC. Plusz mindhárom játékban jóval élvezetesebb és komplexebb a szimpla harc is - itt inkább zavart, ha belekeveredtem valamibe, azokban ez nem volt jellemző. A realizmus önmagában nem feltétlenül jó dolog, nem mondanám rá, hogy feltétlenül pozitívum. A lehető legrosszabb, ha egy fejlesztő elfelejti, hogy játékot csinál és nem dokumentumfilmet. Biztos vagyok benne, hogy a Rockstar is érezte ezt, mert az ötödik fejezettől fogva csaknem minden küldetés után (a harodikban meg sokszor már előtte is) teleportál a játék - ők is érezték, hogy ezredszer senki nem akar a táborból Annesburgba lovagolni.
Kiemelt partnereink: | Acer | Camera Kft. | Classic Vehicle Hungary | 360 PRSolution | Általános kérdésekkel, megkeresésekkel kapcsolatosan használhatja webes űrlapunkat, vagy ide írjon e-mailt: Hibabejelentés, észrevétel révén jelezzen itt: További online portáljaink: Napimagazin | Autóaddikt | Szépségnapló
A templombelső a román stílusnak megfelelően van kialakítva. Fábián Gáspár tervezte többek között a fő oltárt, a szószéket és több berendezési tárgyat is. A főoltár oszlopfejei carrarai márványból, az oszloptörzsek zöld márványból, az oltárlap siklósi szürke márványból, a többi rész pedig piszkei vörös márványból készült a Weisenger cégnél. A főoltár homlokzatán öt mozaik látható, amelyek Krisztussal kapcsolatosak ( bárány, hal, kereszt, búza, szőlő). A mozaikok Zsellér Imre munkái. A szószék alapja és lépcsője haraszti kőből és márványból, felső része pedig színes márványból készült, felette hangfogó tetőzet van. A padokat Domoky József, a négy gyóntatószéket Topor Endre, a sekrestye-szekrényeket pedig Percze asztalos készítette. [1] A szentély öt üvegablaka Palka József műve: a középső Páli Szent Vincét, a többi négy pedig a tevékenységét ábrázolja (a lazaristák missziós munkája, a Szeretet Egyesület, az irgalmas nővérek iskolai és kórházi működése). A kereszthajó hat nagy ablakán magyar szentek láthatóak: az egyik oldalon Szent István, Szent Imre és Szent László, velük szemben pedig Szent Erzsébet, Boldog Gizella és Szent Margit.
Chatillonban tíz éve nincs pap, és mintha nem is hiányozna. A templom egy romhalmaz, hívő ide emberemlékezet óta nem tette be a lábát. Egy öregasszony szerint a falu minden lakója elátkozott, Isten régen elhagyta őket. Pestisjárvány tombol, a falu gazdag része védekezésül bezárkózik egy palotába, mulatságba temetkezve igyekszik elfelejtkezni a járványról, a halál vészesen közelgő valóságáról. Chatillonban a rettegés az úr, az élet kitaszítottjaival, akik legjobban kiszolgáltatottak a pestisnek, senki sem törődik. A világ irgalmatlansága és a krisztusi lelkületű Páli Vince atya feloldhatatlan ellentéte már ekkor megmutatkozik: nem törődve azzal, hogy ő is megfertőződhet, meglátogat egy mindenkitől magára hagyott, beteg asszonyt, de már halva találja. Páli Vince eltemeti, árván maradt kislányát pedig egy ötgyermekes asszony gondjaira bízza. A többség őrültnek tartja, de van, akinek a lelkét megérinti: a falu addig mások szenvedései iránt tökéletesen érzéketlen vezetőjének, valamint unokahúgának, Louise de Marillac asszonynak, aki férje halála után Lujza Mária nővér néven később Páli Vince egyik legfőbb segítője lesz, és megalapítja a Szeretet Leányai Társulatot.
Innen származik a társaság népies elnevezése: lazaristák. 1643-tól külföldön is egymás után alakultak a házaik: Algírban, Tuniszban és Madagaszkárban is sikerült Vincének missziós állomásokat szerveznie. A női közösség alapításában, szintén 1643-ban, Marillac Szent Lujza segítette őt. A rend a Szeretet Leányai nevet kapta (ismertebb nevük: irgalmas nővérek). A szegények a ti breviáriumotok és a ti litániátok! Ez elég. A ti kolostorotok a betegek házai, cellátok a betegszobák, kápolnátok a plébániatemplom, kvadrumotok a város utcái, klauzúrátok az engedelmesség. Jól bánjatok a szegényekkel, mert uraitok ők. A segítő szeretet nagy mesteréről, aki önmagáról úgy nyilatkozott, hogy "egy ilyen nyomorult emberről nem érdemes egy szót sem ejteni", a tettei oly tanúságot tesznek, hogy egyenként is alkalmasak volnának neve halhatatlanságának megalapozására. Mert Szent Vince szentek lelki vezetője, szegények, betegek, foglyok, rabszolgák, öregek, koldusok, árvák, elmebetegek atyja, társulatok, szerzetesrendek, szemináriumok alapítója, misszionárius, a francia papság megújítója, a prédikáció mestere; a háború, a nyomorúság és az éhség leküzdője volt; s szinte litániaszerűen lehet sorolni, mi mindenben volt Isten dicsőségére és felebarátai üdvösségére.