Megéri, hogy titkomért felnyiss, ott a négy sértetlen rekesz, vagy hajíts el, ha velem nem bírsz, kínlódva inkább ne szeress. Simon István: Ősz felé Korán alkonyul, ősz lesz újra. Csatáit a nyár rég lefújta. Jön október szín-légiója, s megverten susog a diófa. Már a tücsök utolsó tust húz, megkezdődik a tarka cirkusz, s vén, hűvös napok úsznak lassan velem, hol vérben, hol aranyban. S rázendít az eső is végre - táncol majd millió kezével, tar mezőkön tótágast állva, az ég végtelen óceánja... Simon István: Falevelek a földön Megrázza magát, nézd, a sok fa, hullik le a száraz levél, s mint távoli, arany vitorla, úgy lebeg, ha fújja a szél. Pirosan ellepi a földet, vastag, fekete sárra hullt. S tőle lett már színpompás szőnyeg fasorok oldalán az út. Szántáson magányos diófa, alatta kerek tócsa vér. S a deret rózsaszínné oldja a hulló, száguldó levél. Kopog az ősz arany esője, kalapom tetején pereg. Úszik a folyón is előre a levél, a kivénhedett. Rázza magát, nézem, a sok fa, mintha akarva ejtené öregségét, hogy rőt vitorla vigye az enyészet felé.
De ág-karjukat égre tartják - mint naphoz esdeklő kezek, kérnek vissza már, fiatalság, tavasz, virágzás, tégedet. Simon István: Decemberi ködben Reggel nem látszanak a fák, olyan sűrű a köd. S köd fekszi meg az éjszakát, csillagot a vidék fölött. Mintha világűrben járnék, lábamnál a tejút remeg. Elmaradt hű kutyám, az árnyék, szemem se tudja hol megyek. Csak szívem tud eligazodni, a szív mindig hazatalál, ahogy a lég milliónyi útján a költöző madár. Simon István: Csendes nyári ének Szép most a nyár. A virág virít kinn a dombon, üldögélek és merengek száraz fűz dorongon. Engem perzsel itt minden sugara a napnak. Furulyázó kukoricák búsan pislogatnak. Bánatomat, ami nagy, elfújom a szélnek, csengő-bongó harangocskák mind rólam mesélnek. Sütkérezek a nyári nap rekkenő hevében... Ezer szirmú dalvirágok szállnak el a légben. Hűs, borongós, bús világ a szívemre lépett, engem paskolsz én pedig most kikacaglak élet...!
lásd 1806-1807. p. ISBN 963-05-6807-1. Jegyzetek [ szerkesztés] További információk [ szerkesztés] Móra Ferenc Müvelődési Egyesület – Csóka Hét Nap: Művelődési körkép – Cs. Simon István [ halott link] Szobor Cs. Simon Istvánnak (terv), Magyar Szó, 2010. február 11.
Szerző Simon István Kiadás éve 1975 Műfaj vers Kiadás helye Budapest Kiadó Szépirodalmi Könyvkiadó Oldalszám 67 A szócikk szerzője Vasy Géza A kamaszkori kötete (Egyre magasabban, 1944) után igazából 1950-ben pályát kezdő Simon István költészetét az akkor nemcsak elfogadott, hanem erősen támogatott realizmus fogalmával közelítették meg. Ő maga kifejezetten realista és népies költő kívánt maradni ezen stílusok irányzatos értelmében is: vállalva az Arany János-féle epikai hitelt és a Petőfi-hagyomány közérthetőségét. Következetes kiegyenlítő szemlélete, összhangigénye szinte elfeledteti vele az élet diszharmonikus tendenciáit. Simon Istvánt többen tekintették a parasztság költőjének, s e nemben az utolsónak. Ez az értelmezés azonban leszűkítő. Képanyagában, figuráiban, szemléletében valóban meghatározó a parasztság adta élménykör. Szűkebb szülőföldje, a táj, ahol nevelkedett megerősítette identitását, a megőrzött tapasztalatok pedig líráját gazdagították. Az ötvenes években ezért jellemző verseire az idill, a bukolikus jelleg.
2004. szeptember 13. 12:06 Az 1945 után jelentkező első lírikus nemzedék kiemelkedő alakja, a hagyományos népiesség követője Bazsiban született. A társadalmi valóságra és a változó világra való figyelés legfőbb jellegzetessége költői életművének. A Kortárs című folyóirat egyik megalapítója, 1957-től rovatvezetője, majd 1964-1971 között főszerkesztője volt. 1973-ban esszében foglalta össze a magyar irodalom történetét a kezdetektől napjainkig és szöveggyűjteményt válogatott hozzá. A Magyar Írók Szövetségének titkáraként, majd főtitkár-helyetteseként és Veszprém megye országgyűlési képviselőjeként tevékenykedett. József Attila-díjat háromszor (1952, 1954, 1967) kapott, Kossuth-díjjal 1955-ben, Graves-díjjal 1975-ben tüntették ki. 1975. július 7-én halt meg Budapesten. Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát? kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám) Nyomtatott előfizetés vásárlása bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel. Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
E rend lényege a születés–élet–elmúlás. A természet működésében másképp nyilvánul meg a rend, mint az emberében. Ott ismétlődést és változást mutat fel: a természet körforgásában pontosan semmi sem ismétlődik, a két egymás utáni év tavasza is különböző. S van egynyári lét, van évek láncolatán áthúzódó, van emberéletnyi, s van végtelen idő. Ez utóbbi azonban nem a mi életünket őrzi, hanem magát a létet. Az emberi sorsban azonban csak egyetlen körfordulat van, s nincs újjászületés. Az utolsó kötet összegző és számvetést bemutató versei egy-egy szonettciklus darabjai, valamennyi 1974-ből (Rapszódia az időről; Nyárvégi rapszódia; Többlet; Téli rapszódia). Nem a zaklatottság, a szenvedélyhullámzás, a kötetlenebb szerkezet és ritmus jellemzi az alkotásokat, hanem a kiegyensúlyozott, meditatív elégikus hang és tónus. A szemlélődő költő tárgyias leírásban rögzíti a látottakat. De nem pillanatképet vázol fel, nem is egyetlen képet részletez. A tájkép, a természetkép a téridőben van, állóképek sorozatává, filmmé válik, tehát a mozgás, a dinamika is meghatározó.
Romantikus napokat töltene el partnerével gyönyörű környezetben? Szeretne tenni valamit szépségéért, egészségéért?
A földszinten pedig Magdus tárgyaiból emlékszobát akart berendezni. A hamvak végül soshasem érkeztek meg Fonyódra, mert a II. Világháború végén Erdélyt újból Romániához csatolták. Az első szinten végül a család számára egy lakást alakítottak ki. A II. Világháború után az Abrudbányai család teljes vagyonát államosították 1949-ben. Az építtető hozzájárulásával már az 1950-60-as években is turisztikai látványosságként mutogatták a fonyódi Kripta Villát, később állapota leromlott, majd lassan lomtárrá vált. Kripta villa :: Országjáró. Csak a 2000-es években sikerült méltó módon helyreállítani, majd újra megnyitni a közönség előtt. A ház alagsorában most is kézenfogva fekszik a szerelmes pár Magdus és Ödön. Hirdetik a sosem múló örök szerelmet. Az épület napjainkra valóságos zarándokhellyé vált. A kriptát csekéy belépő ellenében lehet megtekinteni, míg a felső szinteken ma kávézó működik. Időpont: 2022. július 24. Utazás: autóbusszal Találkozás: 6. 30 órától a Népliget Hell Miksa sétány (Elnök utcával szemben, Planetárium mellett) Indulás: 7.
A történelmi események Abrudbányayt arra késztették, hogy elhagyja szülőföldjét, és Magdus emlékével a szívében Pécsett telepedett le. Hosszú ideig magányosan élt, utazgatott, végül családot alapított, gyermekei születtek, akiket gondosan nevelt. 1940-ben ismét a történelem szólt közbe, a II. bécsi döntés alapján Észak-Erdélyt Magyarországhoz csatolták, Kolozsvár ismét hazánk része lett. Abrudbányay doktor, aki ekkorra tehetős emberré vált, úgy döntött, hogy megvalósítja régi álmát, emlékházat emeltet Magdusnak. Kripta villa fonyód kávézó nőknek. Hosszasan kereste a legvarázslatosabb helyet, ahova felépíttetheti azt a villát, amelyben Magdus hamvait és fennmaradt emléktárgyait méltóképpen megőrizheti. Itt Fonyódon, a Sipos-hegyen lelt arra a helyre, ahol dédelgetett álma megvalósulni látszott, ahonnan a panoráma emlékeztet a Nápolyi-öböl egyik legszebb pontjára. Ahogy a szirtre épített Anacapriból be lehet látni az egész Náplyi-öblöt, úgy innen elláthatunk Keszthelytől Tihanyig, a Balaton-felvidék tanúhegyeiben gyönyörködhetünk, és a lábunk előtt ott ringatózik a Balaton.