A szépen parkosított területről remek panoráma nyílik a városra és a Dunára. A barlang feletti parkban hatalmas csúszdával felszerelt játszótér csalogatja a gyerekeket. A Szemlő-hegyi-barlang belépőjegyárak: Felnőtt belépő: 1400 Ft/ fő Kedvezményes belépő: 1100 Ft/ fő (gyerek, diák, nyugdíjas) Három éven aluli gyermeknek nem kell belépőt váltani. A családi belépő váltásánál a létszámba nem számítják be a három éven aluli gyermeket. Családi kedvezmény: két- vagy többgyermekes családok esetén a kísérő felnőttek – maximum 2 fő – is kedvezményes jeggyel léphetnek be. További jegyárakról, kedvezményekről információt: A Szemlő-hegyi-barlang honlapján találtunk. Tapolcai-tavasbarlang Hol található a Tapolcai-tavasbarlang? 8300 Tapolca, Kisfaludy Sándor u. 3, Budapesttől körülbelül 160 kilométerre és körülbelül 2 óra autóútra található. Barangoló Család: Tavasbarlang Látogatóközpont Tapolcán. A tavasbarlang Tapolca városa alatt húzódik. Teljes hossza 3280 méter, mélysége a bejárattól számítva 16 méter. A mészkő repedéseibe bejutó víz alakította ki. A csónakos körtúrán hangulatos fényekben csónakázhatjuk körbe a barlangot.
Egy évtizeddel később megnyitották a nagyközönség előtt, Magyarország első villanyvilágítással ellátott és turisztikai célokra is használt barlangjaként. Egyedi formakincsének köszönhetően már 1942-ben védetté nyilvánították, majd 1982-től fokozott védelem alá helyezték. A barlang különleges klímájának gyógyhatását régóta ismerik. A télen-nyáron 20 °C hőmérsékletű, közel 100%-os páratartalmú és rendkívül tiszta levegő az allergiás, asztmás és egyéb légzőszervi megbetegedésben nyújt enyhülést. Erre a célra a másik ágat, az 1925-ben felfedezett Kórház-barlangot használják. Forrás:
Balról Puskás Zoltán, a negyedik ollóval az eseményt több más mellett köszöntő Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter A mai ismeretek szerint a tapolcai barlangrendszer a kórház alatti szárazbarlanggal és a közelmúltban felfedezett Berger Károly-barlanggal együtt mintegy 10 kilométer hosszú. Ennek alig több mint egy százaléka a nagyközönség által ismert, csónakkal bejárható rész. A látogatóközpont egyben az igazgatóság által irányított Bakony-Balaton Geopark nyugati kapuja és a nemzeti park egész területéről információt ad. A földszinten a fogadótér – ruhatár, elektronikus kapuk, mosdók – mellett elkezdődik a "Csodálatos karszt" című kiállítás. A "cseppkőteremben" hagyományos és térhatású képek, makettek, leírások, ásványok segítségével ismerhetjük meg a karsztosodás folyamatát, jellemzőit, különböző formáit, jelenségeit, a karsztosodás során keletkezett kőzeteket. Itt és a bemutató többi részén is a példák többségét a közvetlen térségünkből láthatjuk, de az ország más vidékeiről, Szlovéniából, Horvátországból, sőt Kínából is láthatunk érdekességeket.
A decemberi kézműves tevékenységeket Cserey Both Zsuzsa, Végh Éva és Szabó Kinga tartotta, őket pedig László Eszter és Tóth Kata, az Erdélyi Hagyományok Háza munkatársai segítették a foglalkozásokon. *** Diónyi remény Újságíróként, fotósként lenni jelen egy eseményen mindig érdekes tapasztalat. Kicsit olyan, mint a mesékben az a bizonyos mindent tudó narrátor, aki kívülállóként figyeli és egyben, nagy egészként látja a történéseket, éppen ezért lehetősége van arra, hogy észrevegye a legapróbb részleteket is. Ebben a kívülálló megfigyelésben pedig nagyon könnyű megfeledkezni arról, hogy talán valaki minket is néz, sőt figyel és lát. Kiss Péter Balázs és Kulcsár Viktória: "A lakodalommal még adósok vagyunk" | Story. Az Erdélyi Hagyományok Háza karácsonyra hangoló kézműves foglalkozásán a fényképezőgépem mögött engem is meglátott valaki. Az esemény végén, amikor mindenki az utolsó simításokat végezte alkotásán, vagy már a fogason lógó kabátját próbálta kiszabadítani a többi alól, határozott léptekkel mellém érkezett két kis cipő. – Ezt neked szeretném adni. – nyújtotta felém az aranyszínűre festett, zöld masnival díszített diót két hatalmas szempár kíséretében egy kislány.
Ezután fogd a ragasztót, és egy kis részt kenj be vele, majd erre a részre kezdd el felragasztgatni a flittereket. Ha körbeértél, és az egész gömböt befedted a flitterrel, hagyd száradni. Ha fel akarod akasztani, vágj tíz centis darabot a szalagból, kösd össze a két végét, majd a dísz es fejű gombostűvel tűzd a szalagot a gömbhöz. Kézzel készített karácsonyi ajándék. Színes karácsonyi formák két bögre finomliszt egy bögre só egy bögre víz egy nagy edény fakanál nyújtófa sütőpapír pauszpapír ceruza vágódeszka olló éles kés fogpiszkáló egy vastagabb és egy vékonyabb ecset akril alapozó élénk színű festék flitterek lakk keskeny szalag vesszőből font csillag Talán még emlékszel, amikor gyerekként sógyurmából készítettél formákat. Itt az idő egy kis nosztalgiázásra, hiszen ezúttal is ezt a zseniálisan formázható anyagot ajánljuk az alkotáshoz. Első lépésben keverd össze a lisztet, a sót és a víz felét, majd lassan adagold a tésztához a maradék vizet. Gyúrd tíz percig az alapanyagokat. Ezután rakj egy tenyérnyi tésztát a sütőpapírra, nyújtsd ki, majd a sablon alapján vágd formára.
A fotók a szerző felvételei A résztvevők színes kabátjaitól hamar roskadozni kezdett az ajtó melletti fogas, a terem pedig – ahogy mondani szokás – gyorsan be lett lakva: táskák, rollerek, ide-oda letett teáscsészék, egymásra találások, közös éneklés és kellemes zsivaj töltötte ki a teret. Kislányok és kisfiúk, édesanyák és nagymamák jöttek kézműveskedni, közösen alkotni és kiszakadni néhány órára a karácsonyi rohanásból. Kézzel készített karácsonyi ajándékok. Visszarepítenek az időben Az Erdélyi Hagyományok Háza foglalkozásai kicsit mindig visszarepítenek az időben: ezek az együttlétek ugyanis betekintést engednek abba, milyen lehetett az ünnepre való készülés akkor, amikor még nem árasztották el a boltokat, bevásárlóközpontokat millió színben és formában pompázó karácsonyfadíszek. A résztvevők dióból kis festékkel fára akasztható aranydiót varázsolhattak, szádfán színes szalagok, fonalak segítségével készíthettek kisebb fenyőfát gyékényből, faágakból, valamint nemezelhettek is: kellő kitartással néhány óra alatt – szappanlétől áztatott kezek és blúzujjak árán – elkészülhetett gyapjúból a család saját betleheme Máriával, Józseffel és a kisdeddel.
Ő volt a hatéves Vera – tudtam meg tőle aztán –, aki két testvérével, édesanyjával és dédnagymamájával érkezett a foglalkozásra. – Hogy hívnak? Te már jóval előttünk érkeztél? Ez itt a te fényképezőgéped? Megnézhetem a képeket? – záporoztak a kérdései felém, majd nagy izgalommal és felnőtteket megszégyenítő figyelemmel nézte végig mind a 213 fotómat, amit az est folyamán készítettem. – Lehet, hogy én is megpróbálnék csinálni egy fényképet. Kézzel készített karácsonyi díszek. Megmutatod, hogyan kell? – súgta oda csendben, aztán nyakába akasztotta a gépet, és – némi segítséggel – megörökítette az asztal közepén az ünnep közeledtét jelző adventi koszorút, a már elkészült, ide-oda felakasztott díszeket, egy volt óvodástársát és még a lassú mozdulatokkal a hazaútra készülő dédnagymamáját is. Indulás előtt sapkában, sálban, rollert húzva maga mellett Vera még odasomfordált hozzám egy percre: – Kérlek, mindenképp a karácsonyfádra akaszd majd fel a diót, jó? – súgta oda. Az esemény leírásában az állt, a karácsonyfadíszek mellett apró figyelmességeket is készíthetnek a résztvevők, Vera ajándéka pedig éppen ilyen volt: egy kis dió, benne tengernyi tiszta és őszinte kapcsolódás, igazi kis figyelmesség egy vadidegennek.