Orlai Produkció "Találomra levettem egy regényt a polcról" – Új rendezéséről mesél Fehér Balázs Benő Fehér Balázs Benő legújabb rendezése egy kortárs német regényből született: A fura című előadást december 17-én mutatják be a B32 Galériában, az Orlai Produkciós Iroda gondozásában. élő-közvetítés Fiatal alkotók mesélnek – Élőben közvetítünk a KDF-ről! A december 2-án induló Kortárs Drámafesztivál keretein belül pályakezdő színházi alkotók beszélgetnek a Trafóklubban. Az eseményt a fesztivállal együttműködésben, a Facebook-oldalunkon élőben követhetik. Fiatal alkotók mesélnek – Élő közvetítés a KDF-ről! A Kortárs Drámafesztivál keretein belül pályakezdő színházi alkotók beszélgetnek a Trafóklubban. Az eseményt a fesztivállal együttműködésben Facebook-oldalunkon élőben követhetik. A fura – Világsikerű regény adaptációja az Orlainál December 17-én mutatja be az Orlai Produkciós Iroda a B32 Galéria és Kultúrtér színpadán Benedict Wells Spinner című sikerregényének adaptációját A fura címmel.
Persze mindenfajta általánosítást megvetek, de itt azt tapasztaltam, hogy a színészek nam magukból fogalmaznak. Nem képviselik, a szerepet, nem azonosulnak vele, hanem inkább leleplezik, vagy jelzik, hogy milyen buta. Nagyobb energiát fektetnek egy-egy karakter külső jegyeinek megformálásába, beszédmodorának kifejlesztésére, mint arra, hogy megértsék, megértessék, miről is beszél valójában. Sokszor ezért kikönnyített viták, súlytalan mondatok hangzanak el, amitől van az egésznek valami rosszféle könnyedsége. A színészekkel beszédtanár foglalkozott, aki nemcsak, hogy minden reggel beszédtechnikai bemelegítést tartott az egész csapatnak, de foglalkozott egy-egy szerep akcentusával is. Pozitívumként könyvelem el azt is, hogy minden próbán minden színész jelen volt, és minden reggel közösen melegítettek be. Illetve a hatalmas műszaki gépezet is jól működött. Amit érdemes volt hallani, az nem a próbateremben, hanem a színészekkel folytatott személyes beszélgetésben hangzott el. Beszéltek az angol színészképzésről, a színházi rendszerről, és arról is, hogy hogy élnek a színházból.
A szöveg csábít a szenvedésre, de ezek az emberek nekünk, nézőknek beszélnek, előttünk viselkednek, velünk akarják elhitetni, hogy egy adott helyzetben jól döntöttek, vagy éppen segítséget kérnek tőlünk. Nem szabad színészként teljesen lebuktatni őket. A nézői attitűd folyamatos felülvizsgálat, igazat mondanak-e? A három szereplő három szemszögből meséli el ugyanazt a történetet. - Brian Friel szövege monológokból épül fel. Szükség volt az intenzív közös gondolkodásra a dramaturggal, Fekete Ádámmal? - Mindig szükség van. Ádámmal jól értjük egymást, közösen húztuk meg a szöveget. Néhol túl irodalminak találtuk, és ráncfelvarrásra szorult. - Hogyan fogadod a kívülről érkező véleményeket? Hol húzod meg azt a határt, ameddig elfogadod valakinek a tanácsát? - Változó. A bemutató előtt két héttel már nézők előtt csináltunk próbát, ami után teljesen letörtem, mert még nem volt olyan állapotban, hogy bemutatható legyen, viszont a színészeknek kellett, hogy végre ne csak nekem mondják a szöveget, és szokják a közönséget.
A Jászaiban egy friss, szórakoztató, összművészeti produkció látható, meghökkentő megoldásokkal, ilyen például a buckás díszlet, a normális járást megakadályozó ragacs, mindez kinek az ötlete volt? F. : Devich Botond díszlettervezővel érzékileg akartuk megfogni a darab lényegét. A mocsáron, lápon, valami posványon keresztül jutottunk el a légypapírhoz. Rászáll egy rovar, mert vonzza a színe és az illata, nem tud szabadulni róla, talán fel sem ismeri, hogy haldoklik, aztán szörnyű kínok között elpusztul. Az érzékszerveinkre, szívünkre, lelkünkre, nevetőizmainkra ható élmény teljes, ami nyilván nem független attól, hogy alkotótársai sorában rendre ugyanazokat a neveket – például Devich Botond díszlettervező, Gábor Sára dramaturg, Józsa Tamás zeneszerző, Szakos Kriszta jelmeztervező – olvassuk. Hogy találtak egymásra? F. : Mindenkivel máshogy. Krisztával, Botonddal és Tamással ez volt talán az ötödik közös munkánk. Sári most külföldön tanul, igy sajnos egy ideig nem tudunk együtt dolgozni, de remélem még lesz rá lehetőség.
Jellemzői [ szerkesztés] Az 1896 és 1914 között az Országos Monografia Társaság jóvoltából megjelent, Borovszky Samu által szerkesztett, összességében több ezer oldal terjedelmű mű egy történettudományi–földrajzi a Magyar Királyság akkori vármegyéiről és településeiről. A nagy alakú, egyenként is több száz oldalas kötetek borítója a velük szinte egy időben megjelent A Pallas nagy lexikoná hoz hasonlóan díszes kialakítású, mindkettő Gottermayer Nándor könyvkötő műhelyében készült. Reprint kiadásban először – egyszerűbb formában – az 1990 -es években a Dovin Művészeti Kft., majd a 2010 -es években a Históriaantik Könyvesház, és harmadikként – abszolút korhű kivitelre törekedve – ugyanebben az időben a Pytheas Könyvkiadó jelentette meg. I–V. szerk. Magyarország vármegyéi és városai sorozat [ szerkesztés] Közreműködésével készült el a Magyarország vármegyéi és városai monográfia -sorozat 26 részéből 25. Halála miatt nem vett részt a Somogy kötet szerkesztésében. A sorozat a rendszerváltás környékén reprint kiadásban is megjelent.
Történeti értékű fotói, gyönyörű illusztrációi, térképei, adatainak gazdagsága ma is igen keresetté teszik: könyvtárakban is csak kevés példány lelhető fel, ha néha antikváriumban, aukción felbukkan, csak igen drágán elérhető. Kiadványunkban az alábbi megyéket és városokat bemutató nagy ívű munka teljes anyagát most egyben, korszerű formában tesszük közzé: Abaúj-Torna vm. és Kassa, Bars vm., Bihar vm. és Nagyvárad, Bács-Bodrog vm., Esztergom vm., Fiume és a magyar-horvát tengerpart, Győr vm., Gömör-Kishont vm., Heves vm., Hont vm. és Selmecbánya, Komárom vm. és Komárom, Nyitra vm., Nógrád vm., Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm., Pozsony vm. és Pozsony, Somogy vm., Szabolcs vm., Szatmár vm. és Szatmár-Németi, Temes vm. és Temesvár, Torontál vm., Vas vm., Zemplén vm. és Sátoraljaújhely Mérete kb. 19 x 28 cm 26 kötet. Összterjedelem: 15. 700 oldal Magyarország vármegyéi és városai a 26 kötetes monográfia fakszimile kiadása előrendelhető Magyarország vármegyéi és városai, Magyarország monografiája; a magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőmüvészeti, néprajzi, hadügyi és természeti visszonyainak, közművelödési és közgazdasági állapotának encziklopédiája.
Borovszky Samu Született 1860. október 25. Bácsordas Elhunyt 1912. április 24. (51 évesen) Budapest Nemzetisége magyar Házastársa Fábián Zsófia Foglalkozása történész A Wikimédia Commons tartalmaz Borovszky Samu témájú médiaállományokat. Borovszky Samu sírjának felirata Adamóci és vittenci Borovszky Samu ( Bácsordas, 1860. – Budapest, 1912. ) történész, helytörténész, 1899 -től az MTA levelező tagja, irattárnoka és irodaigazgatója. Élete [ szerkesztés] A német többségű Bácsordason született régi evangélikus nemesi családban. Édesapja, adamóci és vittenci Borovszky Pál (1826–1891) a Duna-szabályozási munkálatok mérnöke. [1] 1870 -ben Nagyszalontára költöztek, ahol Samu elkezdte gimnáziumi tanulmányait, majd 1873 -tól a békési iskolában folytatta. 1876 -tól Budapesten a református főgimnáziumban tanult. 1879 – 1883 közt a Budapesti Tudományegyetem hallgatója volt és ösztöndíjban is részesült. 1880 -tól Lukács Móric titkára, 1882 -től Lónyay Menyhértnek, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének titkára lett.