Clay ezután egész éjszaka a várost járja, a kazettákat hallgatja és megtudja az igazságot a lány halálával kapcsolatban. [1] Magyarul [ szerkesztés] Tizenhárom okom volt... ; ford. Farkas Orsolya; Könyvmolyképző, Szeged, 2010 ( Vörös pöttyös könyvek) Filmadaptáció [ szerkesztés] 2011. február 8-án bejelentette a Universal Pictures, hogy megvette a jogokat a filmkészítéshez, s Selena Gomez játssza majd Hannah Bakert. [2] Végül film helyett sorozat készült, ami 2017-ben jelent meg a Netflixen, Hannah Bakert Katherine Langford játszotta benne. Jegyzetek [ szerkesztés] Források [ szerkesztés] Orbán Krisztina könyvajánlója, 2017. szeptember 12. A kötet adatlapja
Egy friss tanulmány szerint megnőtt az öngyilkosságok száma az amerikai tinédzserek körében az után, hogy bemutatták a Tizenhárom okom volt című sorozatot. Az amerikai nemzeti egészségügyi intézet (NIH) kutatása megállapította, hogy 2017 áprilisában nőtt a 10 és 17 év közötti amerikai fiúk által elkövetett öngyilkosságok száma, amiért a tanulmány a 2017. március végén bemutatott 13 Reasons Why -t is okolta. A magyarul Tizenhárom okom volt címet kapott sorozat a kritikusai szerint mitizálja, mintegy pozitív színben tünteti fel az öngyilkosságot, de Brian Yorkey showrunner és a produkciónál szakértőként alkalmazott pszichiáter, Rebecca Hedrick szerint erről szó sincs. Szerintük a széria csupán segíthet megérteni, hogy egy fiatal miért választja az öngyilkosságot, de semmiképp nem sarkallja a nézőket arra, hogy ők is ezt az utat válasszák. Yorkey és Hedrick azzal is védekezett, hogy a történetben egy lány lett öngyilkos, így, ha a sorozat hatott is volna az öngyilkosságok számának növekedésére, valószínűleg nem a fiúk körében fejtette volna ki a hatását.
Pedig Hannah nem is az a népszerűtlen, folyton csúfolt lány, hanem egy gyönyörű, életvidám tinédzser, akivel túl sok minden történt meg túl rövid idő alatt. A sorozat elképesztően jó érzékkel mutatja be, hogy élik meg a tragédia utáni időszakot Hannah iskolatársai és tanárai. Van, akit szörnyű bűntudat mardos, és csak egy darabig képes eljátszani, hogy nem nyílt meg alatta a föld, amikor megtudta, hogy köze volt valakinek a halálához. Mások kényelmes hazugságokba, önámításba menekülnek, hogy ne kelljen szembenézniük tetteik következményeivel. A felnőttek felemelt kézzel járnak, senki nem tud semmiről, nem voltak előjelek, érthetetlen az egész, pedig valójában minden ott zajlott az orruk előtt. Különösen erőteljes alakítást nyújt a Hannah édesanyját játszó Kate Walsh, de összességében a sorozat minden színészéről elmondható, hogy kiváló munkát végzett. Katherine Langford narrációja és a visszaemlékezésekben nyújtott alakítása sodró lendületet ad az egyébként súlyos anyagnak, a néző szemszögét biztosító Dylan Minnette pedig olyan hitelesen hozza a szorongás súlya alatt lassan összeomló Clay-t, hogy képtelenség nem azonosulni vele, és a torkunkban érezni minden szívdobbanását.
Hannah Baker öngyilkossága kiszabadította a szellemet a palackból, az alkotók pedig a közhangulatra jól, a záró epizódban viszont már kimondottan ízléstelenül reagálva a nemi erőszak témáját tűzték zászlajukra. Ennek megfelelően Bryce tettei körül forog a cselekmény túlnyomó része, ezzel azonban a sorozat kilép az első évad izgalmas, morális szürke zónájából, és rajzfilmszerűen festi fel karaktereit. Csak nagyon jó és nagyon gonosz szereplők léteznek, tettesek és áldozatok, hibáikból tanult, jó útra tért szentek és patás ördögök. Hogy Hollywood nem képes másként viszonyulni a nemi erőszak témájához, az önmagában nem meglepő, csalódás legfeljebb azért érheti a nézőt, mert mindez egy olyan sorozatban történik, ami egy évvel ezelőtt még bátran nyúlt egy hasonlóan fontos, érzékeny témához. Külön elkeserítő, hogy a már az első évadban is érintett iskolai mészárlás témájával még ennyit sem kezd az évad - az elmúlt 24 órában 11 ember veszítette így életét az Egyesült Államokban, de ebből a mindig aktuális és égető problémából csak egy minden képzeletet alulmúló, végtelenül elkeserítő fináléra futotta.
Ha ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123-as ingyenes lelki elsősegély-számot!
Pedig nem törvényszerű, hogy egy feldolgozott alapanyag után ne lehetne értelmet adni a továbbiaknak, A hátrahagyottak például akkor találta meg igazán a saját hangját, amikor nem volt kénytelen kizárólag Tom Perrotta regényéből építkezni. Míg azonban az HBO sorozata merészen eltért az alapoktól, és új utakat járt be további cselekményével, addig a 13 Reasons Why bátortalanul, tíz körömmel kapaszkodik mindabba, amit egyszer már elmesélt. Nem is igazán húzható rá a folytatás jelző, hiszen bár a cselekmény nagyjából fele valóban azt mutatja be, milyen következményeket hoz magával az első évad, a másik fele továbbra is a múltban játszódik, ott viszont több kárt okoz, mint hasznot. Mert amíg egy rossz folytatás általában nem sározza be az előzményeket, addig ez a sorozat nem nyugszik, amíg be nem néz olyan kövek alá is, ahová vagy benézett már egyszer, vagy senki nem óhajtotta, hogy benézzen oda - technikailag azt is tönkreteszi, amit egyszer már ügyesen megoldott. A Liberty Gimnázium élete természetesen a feje tetejére állt az első évadban látottak óta - bírósági tárgyalások, szekrényekből kihulló csontvázak, elmérgesedett viszonyok és időnként már megmosolyogtató, tizenévesekről elképzelhetetlen mennyiségű és minőségű lelki és fizikai terror váltja fel a gondtalan hétköznapokat.
Azaz hallgasson csendben, mert, ha nem, baj lesz! Kikerül az összes mocsok a nyilvánosság elé. Felnőtt fejjel ez a lehető legokosabb verzió. Az a helyzet, hogy igenis idegesített, hogy a szereplők miért idegenkednek annyira, hogy szülői vagy tanári segítséget kérjenek, aztán be kellett látnom, hogy valószínűleg életszerű, hogy egy 17-18 éves csapat mindent jobban tud másoknál, de főleg az idősebbeknél. Csak Clay Jensen esetében rezgett a léc, elvégre az ő karaktere éppen hogy egy jól nevelt, őszinte fiú, akinél ott merül ki a lázadás fogalma, hogy nem mos fogat lefekvés előtt. Aztán valahogy a végére belőle is férfi lesz, és megtanul a sarkára állni. Hogy lehet valaki annyira szívtelen, mint Hannah?! Az öngyilkosságnál rosszabb, értelmetlen megoldás nem létezik. Pláne, ha egy ilyen fiatal lányról van szó. A sorozat érdekessége pedig az, hogy nem kell keresni a válaszokat, nem kell a nézőnek találgatnia, mivel az áldozat megválaszol minden kérdést. De mennyire fair ez? Mennyire lehetett Hannah elkeseredett és mentálisan labilis, hogy nem csak az öngyilkosság mellett döntött, de gondosan megtervezte a halálát?
Ez az esemény fontos, de nem sorsdöntő. Kezeld a helyén: csak egy fejezetként a futásról szóló történetedben. Ha további inspirációra vágysz, olvasd el ezeket a futásról szóló idézeteket. Hajrá vasárnap, mi nagyon szurkolunk neked!
4. Szakaszold a távot! A 42 km egyben ijesztően soknak tűnhet, a nehéz pillanatokban hirtelen ráeszmélve agyonnyomhatja a sportolókat a még hátralévő kilométerek száma. Állíts fel alcélokat, és rögtön jóval kontrollálhatóbbak lesznek a távok. Van olyan futó, akinek az vált be, hogy 4x10+2 km-ben gondolkodik. Szakaszold úgy a távot, ahogyan neked kényelmes. Mindig csak a soron következő etap teljesítésével foglalkozz! 5. Legyél hálás a megtett kilométerekért! Maradj mindig pozitív. 33. SPAR Budapest maraton » Belesétálni ér. Fókuszálj arra, hogy már mekkora utat tettél meg és legyél büszke minden méterre. Nem 42 km-t kell futnod, hanem mindig csak a következő lámpaoszlopig, aztán ezt ismételni a célig. 6. Használd tudatosan a figyelmedet! A figyelmed olyan, mint egy zseblámpa: te döntöd el, hogy mi essen a fénykörébe és mi az, ami kívül maradjon. Időnként lényeges a testedet monitorozni: odafigyelni a mozgásod rendezettségére, a légzésed ritmusára, a karjaid lendítésére. Sportolóként azt is megtanultad, hogy vannak a testednek olyan típusú jelzései, amiket muszáj komolyan venni és akkor bizony meg kell állni (pl.
Az élmezőny itt tudja eldönteni a verseny végkimenetét, de nekünk hobbi futóknak minden emelkedő és fordító nagy kihívás és meríti a tartalékokat. Ezt persze mindenki tudja, aki Budapestet választja, mert a fővárosi versenyen nem tudnak és nem is akarnak gyors nyomvonalat kijelölni, tehát aki egyéni csúcsot akar futni, az ne ide nevezzen. Helyette egy gyönyörű pályán futhatunk, műemlékek és látnivalók sokasága kárpótol minden nehézségért. (Gellért-hegy, Lánchíd, Várkert Bazár, Budai Vár, Parlament) Az idei eseményre a megszokottnál kisebb csapat utazott a futóklubból, többen más helyszínen mérettek meg. Budapest maraton 2018. (Berlin, Kassa) Korán reggel indultunk, mert az utóbbi évekhez hasonlóan 9 órakor volt a rajt. Ez egy jó döntés, mert délben már 25°C-ra kúszott a hőmérséklet, ami október első hétvégéjén szerintem nem normális dolog, de sajnos ehhez hozzá kell szoknunk. Annyi szerencsénk mégis volt, hogy a táv elején felhős idő volt, utána viszont nemcsak a kilométerekkel kellett megküzdenünk, hanem a napsütéssel is.