Ahogy a fekete mágia befolyása egyre nő, úgy fogy a remény a horcruxok megtalálására és elpusztítására. Az épülő diktatúrának viszont számolnia kell azzal, hogy a Kiválasztott bosszútól fűtve kutatja Voldemort lelkének darabjait, s haragját nemcsak szülei meggyilkolása, de Albus Dumbledore halála is fokozza. Itt akár abba is hagyhatnám a kritika írását, mert míg a könyvek folyamatosan változnak, addig a Harry Potter-filmek konokul őrzik hagyományaikat, vagy inkább hibáikat. Következetesen vonszolják magukkal az előző filmek baklövéseit. Ez nem is olyan meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a Halál Ereklyéi első részét is az a David Yates rendezte, akinek az 5. és 6. Harry Potter-filmet is köszönhetjük. Azok a nézők, akik ezen filmek után keserű szájízzel dobták ki a popcornos dobozt, most sem lesznek boldogok. Akik pedig voltak annyira előrelátók, hogy nem olvasták el a könyvet, úgy fogják érezni, hogy valaki 10-20 oldalakat lapozva, a lényegi részeket kiragadva felolvasta nekik a kötetet, majd egy ponton megunta, és elment a dolgára.
Warner Bros. Pictures | Heyday Films | Kaland | Fantasy | 7. 8 IMDb Teljes film tartalma Magukra maradtak: Harry, Ron és Hermione tanárai és legfőképpen Dumbledore segítsége nélkül vág neki a nagy feladatnak. Voldemort halhatatlanságának titka nyomába erednek, fel akarják kutatni és meg akarják semmisíteni a rejtélyes horcruxokat. A sötét erő nem kíméli őket, de az egész varázsvilágot sem. Bekövetkezik a legrosszabb, kitör a háború, a halálfalók Roxfortot és a Mágiaügyi Minisztériumot is az uralmuk alá hajtják. Bármerre járnak, a borzalom követi őket. És mindenütt Harry Pottert keresik, hogy a Nagyúr elé vigyék a fiút élve.
Értékelés: 780 szavazatból Nincs tovább: Harry, Ron és Hermione immár nem kerülheti el a végső összecsapást. Mindannyian tudják, hogy ez az utolsó felvonás. A három jó barát visszatér a Roxfortba, hogy felkutassa és elpusztítsa az utolsó horcruxot. Voldemort, aki egyre erősebb, uralma alá vonta a Mágiaügyi Minisztériumot és már Roxfort fölött is egyre nagyobb hatalma van, tudomást szerez a tervükről. A tét hatalmas, így nem is csoda, hogy mindent bevet a siker érdekében. Megkezdődik a Roxfort ostroma - és már soha többé, semmi nem lesz ugyanolyan, mint volt. Bemutató dátuma: 2011. július 15. Forgalmazó: InterCom Streamelhető: Stáblista: Díjak és jelölések BAFTA-díj 2012 Legjobb vizuális effektusok Legjobb hang jelölés Legjobb smink és maszk Oscar-díj Legjobb látványtervezés Streamelhető:
Hozzájuk társul a kifogástalan CGI és muzsika, amelyek nélkül nehezen lehet elképzelni varázslós filmet. Mindent összevetve a film nem okozott csalódást. Azt kaptam, amire számítottam. Sem a rendező, sem a színészek nem változtak. Ami eddig jó volt, jó is maradt, amit pedig eddig kifogásoltunk, az továbbra is böki majd a csőrünket. Potterék valószínűleg a befejező részben sem nyújtanak Oscar-díjas alakítást, de tanáraikban továbbra is bízhatunk. Szinte kedvem lenne Pitonosan felhajtani talárom ujját, és adni egy tockost Daniel fejére, majd a jól ismert intonációval hozzátenném: Potter, már megint mit művelt? Kommentek Elyssa #1, 2010-12-07 16:26:21 teljesen egyetértek, én is mindig ezt magyarázom annak, aki hajlandó meghallgatni:)a könyv élményét nem lehet visszakapni de érdemes megnézni:) Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!
Olvassa el a teljes cikket a Mindennap Könyv oldalon! >> "Krusovszky Dénes regényénél jobbat, finomabbat, gazdagabbat, inspirálóbbat nem olvastam még az idén" – Károlyi Csaba az Akik már nem leszünk sosemről írt az ÉS-ben. Az Élet és Irodalom legfrissebb számában olvashattok Krusovszky Dénes és Mán-Várhegyi Réka új regényéről, de találtok benne interjút Aczél Gézával és olvashattok Schwechtje Mihály új filmjéről is a Remélem legközelebb sikerül meghalnodról. Olvassa el a teljes cikket a Mindennap Könyv oldalon! >> Csaplár Vilmos, Krusovszky Dénes, Molnár Krisztina Rita, Schein Gábor, Szilasi László és Tolnai Ottó Szépíró-díjas. Tegnap este a FUGA Budapesti Építészeti Központban ünnepelt a hazai irodalom színe-java. Ugyanis, ahogy már korábban hírül adtuk, öt év szünet után, melynek oka a díjat korábban támogató Alexandra Könyváruház válsága volt, idén magántámogatók segítségével a Szépírók Társasága újra kiadta a Szépíró-díjakat. Olvassa el a teljes cikket a Mindennap Könyv oldalon! >> 20 ajándékötlet karácsonyra.
Cselekvő és elszenvedő magyar karakterekről, a vidékről és a fővárosból érkező szoboriparról beszélgettünk az Akik már nem leszünk sosem írójával. Podcast.
Lente Bálint figurájában egyszerre van jelen az a szégyen, mely megfogalmazódik A csontkápolna című vers beszélőjében, Rint emlékművével való találkozás során: "Ugyanúgy tartottam kezeimben a fényképezőgépet, mint bárki más, és akkor sem mondtam, hogy gyere innen, mikor az idegenvezető végre elhallgatott. Nem gondoltam a negyvenezer ember közül egyre sem, akiknek a csontjait, František Rint rideg ornamentika alapján rendezte el. Addigra már porig alázott giccsességével puszta létem" Az emlékműállítás gesztusával nemcsak a képet néző versbeszélőt idézi meg, hanem magát a mestert, František Rintet is, aki Krusovszky előző prózakötetének utolsó novellájában az életnek és a halálnak állít emlékművet. A fiúk országá nak lakóiból csetlő- botló férfiak lesznek, akik már nemcsak a céltalanságban, hanem művészetükben is elszántak és politikusak. Mintha éppen az országuk (mi magunk) miatt kényszerülnének rá erre. Szerző: Krusovszky Dénes, Cím: Akik már nem leszünk sosem, Kiadó: Magvető Kiadó, Kiadás éve: 2018, Oldalszám: 480 oldal, Ár: 3999 Ft Címkék: Zoltán Gábor, Závada Pál, Pilinszky János, Orgia, Nádas Péter, Krusovszky Dénes, Emlékiratok könyve, Elégiazaj, Egy piaci nap, Borbély Szilárd, A fiúk országa
Véletlenül épp a helyszínei már elég körvonalazottak: Brazília, Hamburg, a kettő között az Óceán, és egy kicsit Magyarország is. Különböző időkben és mégis, lényegileg ugyanabban a pillanatban. Remélem, kellően titokzatosan hangzik ez így! Üdvözlettel, Dénes A könyv megvásárolható a oldalán ide kattintva>>>
A két prózakötet között megjelenő Elégiazaj című verseskötetének A vadállat nyár című versében így ír: "Volt, hogy a távcsövet megfordítva / emeltük a szemünkhöz, / csak szűnjön ez a kínos közelség, / ez az elviselhetetlen otthonosság, / ám egyre élesebbé vált minden. / Régi tekintetünk hártyáit, / mint egy hámozókés, kíméletlen / rétegekben húzta le rólunk az idő. " Talán nem is figyelnénk fel erre a versre, ha a regény megjelenését követő nyilatkozatokban, legutóbb a Literán megjelent interjúban Krusovszky rendre nem arról beszélt volna, éppen úgy, mint az első prózakötete kapcsán, hogy az idő érdekli: "Én tulajdonképpen azért kezdtem el a regényírással foglalkozni, mert az idő érdekelt. Arra gondoltam, hogy az idő, és az időben való létezés ábrázolására mégiscsak egy nagyobb fajta regény tere nyújtja a legjobb lehetőséget. Ahhoz, hogy a történelmi idő, és ezen belül a személyes idő különféle, egymásra feszülő rétegei láthatóvá váljanak, kell egy ilyen hely. Valamiféle külszíni fejtésként képzeltem ezt el, és hát azt sem lehet egy szűk térben megoldani. "