Wellington és Napóleon - Két katona, egy sors Simon Scarrow nagyszabású és lebilincselő új regénysorozatának első kötete életre kelti az európai történelem két hősének bámulatos történetét: Arthur Wesleyét, aki arra rendeltetett, hogy Wellington hercegévé váljon, és Napóleon Bonapartéét, a korzikaiét, aki Franciaország császárává küzdötte fel magát. Arthur Wesley vezetőnek született és nevelkedett. Miután megtagadják tőle, hogy feleségül vegye szeretett Kittyjét, mivel nem felel meg azon elvárásoknak, amiket arisztokrata származása követel meg, Wesley a hazája szolgálatába áll. Számára a régi értékek kétségbevonhatatlanok: a nemzetet a királynak kell vezetnie. Arthur vöröskabátos brit tisztként az elsők között indul csatába a Francia Köztársaság ellen, hogy visszaállítsa a megdöntött monarchiát. Simon scarrow könyvek sorrendje 2. Napóleon Bonaparte a forradalom előestéjén lép be a francia hadseregbe. A korzikai származása miatt kívülállónak számító ifjú tüzértiszt abban hisz, hogy a vezetők kilétét csakis az érdemek dönthetik el, nem pedig a nemesi származás.
Claudius halott. Rómában hatalmas a... Kr. 57. A római hadsereg két, csatákban edződött veteránja, Cato tribunus és Macro centurio visszatér Rómába. A keleti határv... Britannia provincia, Kr. 44. Caratacus lázadását leverték, de a tartományt még nem sikerült leigázni. A törzsek gyűlölik a rómaiak báb... Simon Scarrow, a Sunday Times bestsellerírója legújabb regényében a II. Simon scarrow könyvek sorrendje v. világháború görög ellenállóinak bátorságát örökíti meg. 1938. Hár... idegen Scarrow, Simon Centurio Im ersten Jahrhundert nach Christus steht nur das kleine Königreich Palmyra zwischen dem römischen Imperium und seinem Erzfeind, dem Reic... 4 890 Ft Eredeti ár: 5 147 Ft 19 pont 5 - 10 munkanap EGY MEGMAGYARÁZHATATLAN HALÁLESET Egy borzalmasan megcsonkított holttest felfedezése után Rose Blake FBI-ügynök egy érthetetlen nyomozásb... Kr. 42. Quintus Licinius Cato épp csak megérkezik Germániába, a római hadsereg legkeményebb alakulatának, a II. legiónak az újoncaként... Gladiator Die Feinde des Imperiums dürsten nach Rache Die Krieger Macro und Cato sind auf dem Weg nach Rom, als ihr schwer beschädigtes Schiff vor... 4 443 Ft Eredeti ár: 4 676 Ft 17 pont idegen Scarrow, Simon - Andrews, T. J.
Wellington és Napóleon 2. Napóleon Egyiptomban. Wellington Indiában. Megkezdődött az eposzi küzdelem az elsőbbségért. Forradalom, 1795–1805 A francia forradalmat követő zavaros időkben Napóleon Bonapartét árulással és megvesztegetéssel vádolják. A jó hírét csak az menti meg, ahogyan Itáliában és Egyiptomban vezeti a csapatait. Ám ezután haza kell sietnie Franciaországba, hogy helyreállítsa a rendet a forrongó országban, és békét kössön a nemzet ellenségeivel, vagy legyőzze őket. Közülük is elsősorban Angliával – és Arthur Wellesley-vel (a későbbi Wellington herceggel). Simon scarrow könyvek sorrendje md. Wellesley épp a világ másik felén, Indiában van, ahol veszély fenyegeti a brit érdekeket. Wellesley hatalmas seregeket vezet egy sor nagy hatalmú hadúr ellen, és hadjáratai eredményeképpen létrejön a Radzs – a gyémánt a Brit Birodalom koronáján. Tapasztalt veteránként tér vissza Angliába azzal a feltett szándékkal, hogy véget vessen Franciaország európai uralmának. Wellesley és Napóleon egyaránt győzni akar – bármilyen áron.
Azonban itt egy picit mégis másról van szó: Pozsonyi Ádám, az egykori punk igazából médiahack. Műfaja a radikális nemzeti paródia, a végletekig vitt jobboldaliság, illetve az abszurd konzervativizmus. Annak a tesztje, hogy a jobboldal mennyit hajlandó még véresen komolyan venni. Szerintem ő lepődött meg a legjobban, amikor a nemzeti giccsmédia munkatársai valódiként kezelték a hülyéskedését, és teret engedtek megnyilvánulásainak felületeiken. Ezt a valódi világban, ahol újságírók írják a cikkeket, és szerkesztők szerkesztik azokat, nem tehetné meg. Ám itt nemcsak, hogy megteheti, és nem csupán arról van szó, hogy van olyan lap, amelyik közli ún. írásait, hanem a kultúráért is felelős miniszter tünteti ki ennek az újságnak a tulajdonosát, főszerkesztőjét és vezető publicistáját. Innentől nyugodtan tekinthetjük úgy, hogy Pozsonyi Ádám szösszenetei a magyar kormány álláspontját képezik, és a "negyedvonalbeli Osvátok, Kassákok, illetve a Nádas Péterekről" szóló értekezés a kultúrpolitika kiindulási alapját jelenti.
Különös tekintettel, a versikével súlyosbított könyvkommandós akcióra. Egy nem normális, értékrendjét veszített országban, ahol mindennap van ok felháborodni, idővel értelmét veszti a felháborodás. Megszokja az ember - ha háborog, olyan, mintha fel sem lenne háborodva. Lehet, hogy éppen ezt akarják. Most épp a Demokratában írt egy Pozsonyi Ádám nevű illető. Évekkel ezelőtt már olvastam egy dolgozatát, fércmunka volt az is, de akkor még betudtam annak, hogy bizonyára kezdő a szakmában. Azóta elleste a fortélyokat, de ettől sem lett jobb. Lehet, rossz helyen inaskodott. A Demokrata cikkírója nem élni akar ebben az országban, hanem harcolni. "Harcra fel" címmel tett közzé egy alávalóságot, a náci könyvégetők "leghaladóbb" hagyományait követve. Azt írja a kiváló szerző a még nálánál is kiválóbb Demokratában, hogy kis, három-négy fős csoportokat kellene alakítani, és kilopni a ballib hazaárulás és ízléstelenség fekélygócait a könyvtárakból. Vagy, ha ez nem megy, akkor a szerző úr azzal is beéri, hogy a könyvkommandók tépjék ki a lapokat a könyvekből, firkálják össze azokat, szóval, ahogy ő fogalmaz, tegyék a szellemi mérgezésre alkalmatlanná őket.
Ők nem abban hisznek, hogy Attila népe már százezer éve benépesítette a Kárpát-medencét, hanem abban, hogy majd eljön az egyenlőség, a tolerancia, és majd az elfogadás és béke örök korszaka, csak előtte fel kell számolni a csúnya dolgokat. Igen, a csúnya dolgokat, mint nacionalizmus, család, magántulajdon, nemi szerepek, férfi és nő, és csupa olyasmi, amik az embernek, mint biológiai lénynek kiiktathatatlan részei. A libsik nem a boszorkányban hisznek, hanem a tizenötödik genderben, és az emberi egyenlőségben. Pedig – ahogy azt már jó Kálmán királyunk is mondotta volt – Boszorkányok pedig nincsenek. Tudom, nem egészen ezekkel a szavakkal mondta, és csak a strigákat értette alatta, de a lényeg mégiscsak ez. Forrás: Szerző: Pozsonyi Ádám (Címkép:
Pozsonyi Ádám pedig, aki szemlátomást beleragadt ebbe a szerepbe az államilag finanszírozott polgárpukkasztás, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének Dinamit együttese. Azt viszont, hogy Wahorn András hogyan került baloldali, liberális festőművészek közé Bucó fejében, feltétlenül magyarázza el nekem valaki, ha éppen ráér.
helyzetünk abszurditását azonban csak groteszk módon lehet láttatni. A groteszket a maga tisztaságában talán ma ő képviseli egyedül irodalmunkban. " – írja Bognár József, 2005-ben, a "Jönnek a kispolgárok" c. elbeszélésgyűjtemény utószavában. [3] Legkedvesebb figurája Keskeny Károly – ködlovag és hivatásos reakciós. Írásai megjelentek a Magyar Nemzet a Magyar Demokrata és a Magyar Hírlap hasábjain, a oldalon, illetve elbeszélései a Hitel folyóiratban, és az Irodalmi jelenben. A Magyar Demokratában jelenleg önálló rovata van Korszellem néven. [4] A lap – azóta megszűnt – Demokrata Videó Televízió című DVD -mellékletén 2007 januárja és júliusa közt külön egyszemélyes műsort vezetett Pellengér címmel. Világnézete konzervatív (reakciós) és antiliberális. Ahogy ő szokta mondani: haladásellenes és ellenforradalmár. Nézetrendszerét legtömörebben – és eddig legteljesebben – Göre Gábor, mint filozófus című munkájában fejti ki. [5] A műben társszerzőként szerepelteti Göre Gábor, lepéndi bírót, Gárdonyi Géza közismert "leragadt parasztját", és ellentétben a megszokott, hivatalos irodalomkritikai nézőponttal, nem megmosolyogja, hanem követendő példaként, a legnagyobb magyar filozófusként állítja elénk.
Olyanokból, mint Pest, vagy Nagykanizsa. Nem akarom, hogy majd a gyerekem is – pattant fel vöröslő fejjel Bíró Jenő -, végigunatkozza itt az életét. És éppen olyan legyen, mint én. És vele se álljanak szóba a lányok. Ért engem, ugye, polgármester úr? A polgármester egy darabig nem válaszolt. A papírokra gondolt a fiókban, rajta a fekete pöttyökre, meg a feleségére, aki elment egy másik fickóval. Az illető valami pécsi jogász. Pécsi. Hm. És véletlenül se Csempeszkopácsi, vagy Sajólenkei. Mond valamit ez az ember. Ha a településük neve mondjuk, Kőszeg lenne, és ő Kőszeg városának lenne a polgármestere, a felesége talán még mindig itt lenne vele. - Tudja mit? – állt fel székéből a polgármester. – Igaza van! Ez voltaképp egy kiváló javaslat. Azzal megragadta a szemben ülő ember kezét, és megszorította. - Támogatom!