A menzai kedvencet otthon is gyorsan elkészítheted. Az ország szinte minden részén máshogy főzik, és az elnevezés sem mindenhol ugyanaz. Hívhatod gránátos kockának vagy granadírmarsnak is. Van, ahol teljesen megtörik a krumplit, máshol együtt főzik a tésztával. Tartalmasabbá teheted kolbásszal, és savanyúságot is kínálj mellé. Házi krumplis tészta recept Hozzávalók 4 személyre 50 dkg krumpli 25 dkg tészta 2 db vöröshagyma 2 teáskanál pirospaprika 2 evőkanál zsír 1 evőkanál paprikakrém só bors Előkészítési idő: 15 perc Elkészítési idő: 20 perc Elkészítés: Tégy fel egy nagy fazékban vizet forrni. Ha lobog, dobd bele a csusza- vagy kockatésztát, rakj hozzá kevés sót, és főzd fogkeményre körülbelül nyolc-tíz perc alatt. Arra ügyelj, hogy ne legyen nagyon puha a tészta. Krumplis tészta házi tésztával | Nosalty. Ha kész, szűrd le, öblítsd le, és csepegtesd le. A krumplit pucold meg, mosd meg, és vágd kis kockákra. A vöröshagymát is hámozd meg, aprítsd fel, és a zsíron süsd meg. Tedd hozzá a pirospaprikát, a paprikakrémet, és dobd rá a krumplit.
A krumplis tésztára is illik a mondás, ahány ház, annyi szokás. Ha még nem próbáltad, legközelebb feltétlenül rakj hozzá kolbászt, úgy még laktatóbb lesz. Nagyon egyszerű étel, csak arra kell figyelni, hogy ne főzd túl a tésztát, és a pirospaprikát ne égesd meg. Kard Éva receptjével biztos a siker. Házi krumplis tészta Hozzávalók 4 személyre 25 dkg kocka tészta 20 dkg füstölt kolbász 4 krumpli 1 vöröshagyma 2 evőkanál étolaj 1 teáskanál pirospaprika só őrölt bors Előkészítési idő: 20 perc Elkészítési idő: 20 perc Elkészítés: A krumplit pucold meg, és vágd fel kisebb kockákra. Enyhén sós vízben főzd puhára körülbelül 15 perc alatt, majd szűrd le, és hűtsd langyosra. A kolbászt kockázd fel. A vöröshagymát aprítsd fel, és az olajon kezdd el üvegesre párolni. Add hozzá a kolbászt, és kevergetve süsd két-három percig. Ezután szórd meg pirospaprikával, ízlés szerint sóval, őrölt borssal, majd alaposan keverd össze. Krumplis tészta házilag pálinkával. Végül tedd hozzá a langyosra hűlt krumplit, és azzal is jól forgasd össze. Közben villával kicsit törd össze a krumpli egy részét, a többit pedig hagyd egyben.
Ezt az abroszt és a tányért még a télen kaptam ajándékba a Gyermelyi Tészta Zrt-től, amikor pontbeküldési játék volt. A zacskókon lévő pontokat lehetett összegyűjteni és beküldeni. Annyi pontot küldtem be, hogy még egy botmixert is kaptam. Mert hát veszek készen is tésztát, nemcsak én gyúrom házilag. Jó sok borssal megszórva az igazi Hozzávalók a tésztához: 20 dkg liszthez egy tojás, só, víz, a paprikás krumplihoz: krumpli, hagyma, só, bors, törött paprika, olaj. Elkészítése: A hagymát apróra vágtam, olajon megdinszteltem, megszórtam a paprikával, felengedtem vízzel, és hozzáadtam a feldarabolt krumplit. Krumplis tészta házilag télire. Sóztam, borsoztam, és fedő alatt puhára főztem. A tészta hozzávalóiból nem túl kemény, de nem is puha tésztát gyúrtam, 20 percig letakarva pihentettem, majd vékonyra kisodortam, négyzet alakúra felvágtam, kb. akkorára mint a kész tészták. Ismét pihentettem egy rövid ideig, hogy a tészta szikkadjon kicsit, majd forrásban lévő, sós, enyhén olajos vízben kifőztem. A kész krumpli nagyobb darabjait villával kicsit összenyomkodtam, ezután hozzákevertem a kifőtt tésztát, és az egészet serpenyőben együtt még sütögettem, mert szeretjük, ha a tészta kicsit "megropisodik".
A tésztát főzd ki enyhén sós vízben körülbelül 10-12 perc alatt, utána szűrd és csepegtesd le. Rakd az előzőleg elkészített krumplihoz, majd keverd és melegítsd össze. Tálaláskor a krumplis tésztát ízlés szerint uborkával, más savanyúsággal, esetleg befőttel kínáld.
Az éhezők viadala befejező epizódja méltó lezárása a sorozatnak: háború, politikai intrika és szenvedés... ezt nyújtja a Kiválasztott második része. Az Éhezők Viadala az évtized legnépszerűbb YA könyvsorozata lett a megjelenése után, a Lionsgate pedig okosan csapott le a moziváltozat jogaira, és az elkészült művek az egykor kicsi stúdiót Hollywood legnagyobbjai közé emelték. A filmek sikere azonban nemcsak a rendezőn és annak látomásán múlik, hanem a karaktereket alakító színészeken is, ebből a szempontból pedig Gary Ross nagyszerűen választott. A karrierjét televíziós-sorozatokkal és független filmekkel kezdő Jennifer Lawrence tökéletes választás volt Katniss Everdeen szerepére, aki a Viadallal egy csapásra világsztár lett, az okosan, jó látványvilággal elkészített filmek pedig olyan méretű rajongást generáltak, aminek pénzügyi eredménye eddig meghaladta a két milliárd dollárt. A befejező, Kiválasztott címet viselő könyv már a megjelenéskor kapott ugyan negatív kritikákat, de ezek kimerültek annyiban, hogy a feszültség mértéke lecsökkent a Futótűzhöz és az első könyvhöz képest.
A Kiválasztott filmadaptációjának első része a magyar sajtótól és a bloggerektől szinte egyöntetűen negatív kritikákat kapott, én pedig azt írtam a kritikámban, hogy "az Éhezők viadala: A kiválasztott első része nem tökéletes alkotás, de közel sem annyira rossz film, mint ahogy egyes bloggerek és újságírók be akarják állítani. Egy könyvhű adaptáció, melyből jól átjön a diktatúra természete, noha a forradalomra még várni kell. " Nos, eltelt az egy év, a Kiválasztott második része megjelent a mozikban, így érdemes feltenni a kérdést, hogy lett-e forradalom? Nem dönthető el egyértelműen. A Kiválasztott 2 ismét egy jól sikerült film lett, melyért a rajongók lelkesedni fognak, a többi néző pedig kap kétórányi szórakozást, amely ezúttal nem a propaganda-ellenpropaganda természetét vizsgálja, hanem azt, hogy hogyan lesznek az emberek egymás ellenségei, és egy háborúban mi a helyes a háborús erőfeszítések szemszögéből, és mi a helytelen. A Kiválasztott 2 ott veszi fel a fonalat, ahol az előző letette.
A filmsorozat 1. része felvázolta az alapszituációt: van egy totalitárius rendszerünk, ahol a rezsim minden évben gladiátotharc-szerű viadalokat szervez azért, hogy emlékeztesse a körzeteket a 74 évvel ezelőtti forradalomra. A 74. viadal végén azonban bekövetkezik egy fordulat: a viadal két nyertese egy jelképes tettel fellázad az elnyomás ellen, ami végül ismét forradalomhoz és háborúhoz vezet. A 2. részben Katniss Everdeenből, a lázadó tiniből a forradalom "arca" lesz, az úgynevezett "fecsegőposzáta". Ezután a sorozat alkotói – követve a mai trendet – az utolsó regényt kettébontották. Bár ekkor sokan fanyalogtak – talán joggal, hiszen így a 3. filmre kevesebb történés jutott, én úgy gondolom – ismerve a teljes történetet és felfűzve egymás után a 4 filmet – jó döntést hoztak. Hiszen ebben a "ráadás" részben be tudták mutatni a forradalom propaganda gépezetét, a "forradalomcsinálást". (Így azonban ez kissé felemás rész lett: érdekesnek érdekes, csak épp nem történik benne semmi. ) A befejező rész cselekménye: Emlékezhetünk rá, az előzőt ott hagytuk abba, hogy Peetát kimentették ugyan a Kapitólium fogságából, ám ott "eltérítették": miközben kínozták, hamis emlékképekkel mérgezték az elméjét, és elhitették vele, hogy a feladata Katniss megölése.
Olyan átéléssel helyezkedik bele szerepébe, amely még a Napos Oldalbeli alakításánál is komolyabb színészi teljesítmény. Katniss arcán ott van a háború minden borzalma. Ha másért nem, hát az ő játéka miatt érdemes megnézni a filmet! Mondhatni: ez az ő Harry Potter sorozata egy lényeges különbséggel: az ő pályafutása vélhetően nem fog itt véget érni, ellentétben szerintem Daniel Radcliffével. A film negatívuma talán az, hogy elmarad a katarzis-élmény. Nincs a film végén sem nagy éljenzés, sem ünneplés. Ám, ha jobban belegondolunk, ezzel nem is vádolhatjuk a készítőket; inkább dicséret illeti a stúdiót a bátorságáért, hogy ezt meg merték lépni. Hiszen a valóságban is egy véres, sok áldozattal járó háború után sem szoktak ünnepelni, a legyőzötteket ócsárolni. Csak éppen nincs feloldozás, így a film vége olyan, mint az egésze; e miatt talán nem fog mindenkinek tetszeni, lehet, hogy egyesek csalódottan távoznak a mozi teremből. A nagy stúdió nagy bátorsága azonban nálam egy nagy 80% -ot érdemel!
A rendező teljes párbeszédeket emelt át a trilógia befejező kötetéből, ezzel teljessé téve az élményt, és nem utolsó sorban az érthetőséget. Ebben már nincsenek olyan, a könyveket nem olvasók számára érthetetlen dolgok, mint a robbanó nyíl vs. bombázó esete, a trilógia, illetve inkább a quadrológia szép kerek egésszé állt össze, így a kettévágás már nem is tűnik olyan elhibázott döntésnek, mint amilyennek egyes írók beállították tavaly. Persze a szerelmi háromszög jelenléte itt is megvan, szerencsére közel sem olyan mértékben, mint az előző részekben, ez azonban megszokott, de kissé unalmas már. A film legjobb része persze ebben az esetben a Viadal órája, ami jelen esetben nem egy arénában, hanem az egykor fényes Kapitóliumban zajlik. A Berlinben és Párizsban forgatott képsorok remekül néznek ki: a lerombolt város golyó és bombaszaggatta díszletei nagyszerűen festenek, csakúgy mint azok a csapdák, amiket a könyv olvasói már ismerhetnek. Az akciórészek ezekre, illetve ezeknek hatástalanítására/elkerülésére korlátozódnak.
A kiválasztott – 2. rész legfőbb erénye éppen ez: a drámai hangvétel. Öröm látni, hogy az alkotók – noha megtehették volna, hogy zárásként kiszúrják a szemünket egy sima effektparádéval (feltehetőleg így is sikeres lett volna a film), nem ezt tették. Még egy példa: a 4. film elején a felkelők megtámadják a Kapitólium utolsó védőbástyáját, a "Dió" nevű létesítményt. A vadászgépek felszállnak a támadáshoz, azonban a bombázást már nem mutatják, a kamera elfordul, és a rendező ennél fontosabb dolgokkal kezd foglalkozni: a szereplők fontos morális kérdéseken kezdenek el vitatkozni, úgymint: Szabad-e mértéktelenül gyilkolni a jó ügy érdekében? Lerombolhatjuk-e azt a világot, ami a forradalom győzelme után a MIÉNK lesz? Filmünk további erőssége, hogy a színészgárda ismét remekel: Donald Sutherland brillírozik a főgonosz szerepében, Woody Harrelson bár most keveset szerepel, de most is jó újra látni. (Általában ő az, aki néha-néha feldobja a nyomasztó film hangulatát. ) Julianne Moore és Jena Malone hozza a kötelezőt, azonban Jennifer Lawrence alakítása mindenkiét felülmúlja.