Úgy tűnik, azt sugallja, hogy az árnyékok örökösen a hold egyik oldalának felszínét ölelik fel. Könnyű elképzelni egy elválasztó vonalat a könnyű oldal és a sötét között, és ezen a vonalon átmenve átmegy a Hold oldalára, amelyet soha nem látunk a Földről. De ez egyszerűen nem igaz. Bár igaz, hogy a hold egy része sötétben van egy adott időpontban, ez nem mindig ugyanaz. Ez azért van, mert a Földhöz hasonlóan a hold nappali és éjszakai. Tehát, ha táboroztatnád a holdon és ott lennél, akkor végül látni fogod a nap felkeltését és esését. Élvezheti mind nappal, mind éjjel. Mivel a hold sötét oldala elmozdul, ahogy a holdnap halad, pontosabb azt mondani, hogy a holdnak van egy nap oldalán és a éjjel, akárcsak a Föld. A nap oldalán a napfény napja van, míg az éjszakai oldal a naptól távol esik. Mi köze van ahhoz az oldalhoz, amelyet látunk, amikor a Holdról nézünk a Földről? Ez az, ahol a dolgok zavarosak lehetnek. A hold oldalát néha néha a nap, néha pedig az éjszakai oldalról. Mindez attól függ, hogy a Hold napján mikor nézünk a holdra.
Far Sides és Moon Phases Körülbelül 29 napig tart a hold, hogy teljes körű pályára álljon a Föld körül. Ez is azt jelenti, mennyi ideig tart a hold, hogy egy forgást tegyen a tengelye körül. Mivel a hold forgása és pályája ugyanannyi időt vesz igénybe, mindig ugyanazt a holdot látjuk, függetlenül attól, hogy mikor nézzük. Zavarba ejtőnek tűnik, de a következő animációnak segítenie kell a dolgok tisztázását. Ez a tartalom nem kompatibilis ezen az eszközön. Ha a hold nem forogott, akkor fel tudtuk tekinteni a felszínének minden oldalát. Hasonlóképpen, ha a hold forgása gyorsabb vagy lassabb lenne, végül rálelünk az egész holdra. Tehát miért forog a Hold csak egyszer, amikor kering a Földre? A rövid válasz a gravitáció. A holdról a Földről való húzás lassította a hold forgását a jelenlegi sebességéhez kérgása a Föld pályájához szükséges idővel zárva van. Érdekes módon a Hold ugyanazt csinálja a Földön. Valaha úgy érzed, mintha a napok egyre hosszabbak lennének? Ők. De a változás olyan fokozatos, hogy soha nem veszi észre.
Talán nem túlzás azt állítani, hogy az űrverseny a tetőfokára hágott. Nemcsak Donald Trump tűzte ki célul, hogy ismét embert küld a Holdra, más országok és magánvállalatok is szeretnék a maguk eszközeivel meghódítani Földünk égi kísérőjét. Természetesen a versenytársak között van Kína is. Az ázsiai ország merész tervet tűzött ki maga elé: rovarokkal és növényekkel egyfajta helyi ökoszisztémát alakítana ki, ráadásul a Hold "sötét" oldalán. És ami még elképesztőbb: már most, 2018-ban elindítaná a hihetetlen küldetést. A kínai holdprogram nem most indult, a kínai holdistennőről elnevezett Csang'o program már 2 szondát és egy holdjárót küldött sikeresen az égitest tanulmányozására – olvasható a Universe Today csillagászati híroldal cikkében. Ha minden a terveknek megfelelően alakul, még ebben az évben útnak indul a Csang'o 4 misszió, amely újabb jelentős lépést jelenthet a Hold kutatásában: első alkalommal fogják tanulmányozni az eddig feltérképezetlen túlsó oldalon a helyi geológiai viszonyokat, valamint tesztelik, miként hat a Holdon tapasztalható gravitáció a rovarokra és növényekre.
A Hold kötött pályájának egyik érdekes következménye, hogy a Hold felszínéről nézve Föld az égboltnak mindig ugyanazon a pontján látszik, és csak a fázisai változnak az idő múlásával ciklikusan. Ha valaki a Holdnak azon a pontján állna, amely a Földről nézve a "holdkorong" középpontja, ott a Föld az égbolt zenitjén látszik. Valahol a "holdkorong" szélén állva viszont a Föld félig a látóhatár felett kiemelkedve látszana. Földfelkelte tehát csak a Hold körül keringő űrhajón, a túlsó oldal felől érkezve figyelhető meg. (A Hold felszínén egyelőre nem képzelhető el ilyen gyors és hosszú utazás. )
A mérések azt mutatják, hogy teliholdkor a reakcióidő kis értékkel megnövekszik. Ezeknél az összefüggéseknél nem a Hold közvetlen befolyása a valószínű, hanem a Holdnak a klimatikus tényezőkre gyakorolt hatásában keresendő a közvetítő szerep. A hetvenes években a szovjet és az amerikai orvosok szinte egyszerre figyeltek fel arra, hogy napfogyatkozás idején (a Nap-Hold együttállásakor) vérnyomásváltozás, fejfájás, szívtáji fájdalom, álmatlanság lép fel a betegeknél. Leghevesebben a szív- és érrendszeri betegségben szenvedők reagáltak. A zavarok maximálisan egy napig tartottak. 1978-ban Moszkvában tartott szimpóziumon több kutató is beszámolt arról, hogy lehetségesnek tartja a Nap, a Hold és a bolygók helyzetének hatását az időjárás alakulására. Bachman a siracusai egyetemen folytatott kísérletei alapján megállapította, hogy az emberi agyban az egyes holdfázisok idején karakterisztikus bioáramok lépnek fel. Földrengéseket is okozhat Seweryn és Duda vizsgálatai alapján feltételezték, hogy az 1897 és 1964 közötti időben tapasztalt 7.
A fajtát gondozó brit Irish Red and White Setter Club 1984-ben alakult. Utolsóként, 1987. júniusában az FCI fogadta el Tel Aviv-i közgyűlésén hivatalosan is ezt a fajtát. Írországon és Nagy-Britannián kívül már a kontinens néhány országában (elsősorban Olaszországban, Németországban, Hollandiában és Belgiumban) is jelentősebb számban élnek. Hazánkba 2002-ben érkezett 3 példány: egy kan Olaszországból, egy szuka Németországból (ők ketten egy tulajdonosnál élnek), és az év végén az első angol import kan. Az ő törzskönyvének érdekessége, hogy megtalálható rajta a fajtát Angliában népszerűvé tevő Harlequin of Knockalla. A fajta eredeti feladata természetesen a vadászat. Vezetője előtt haladva, légszimattal keresi a rejtőzködő madarat (fácán, fogoly). Vörös fehér ír setter club. Amikor madarat talál, jellegzetes pózban, mellső lábát felemelve jelez, "megállja" a vadat, míg a vadászok megérkeznek. A kutyának állva kell maradnia, bármilyen hosszú ideig tartson is, míg vezetője odaér, semmi nem vonhatja el a figyelmét. Rendes körülmények között a szetternek nem feladata a lelőtt vad elhozása, de erre is megtanítható.
Hamarosan megalakult a fajtaklub is, elsősorban azért, hogy elősegítse a vadászati képességek megőrzését. A klub aktív tagja, a fajta elismert tenyésztője volt Patrick Doherty tiszteletes, aki 2009-ben bekövetkezett haláláig Sheebhin kennelében nemesítette a fajtát. A vörös-fehér ír szetterek népszerűsége azóta is fokozatosan nő Észak-Amerikában éppúgy, mint a világ más tájain. Az angol Kennel Club 1980-ban ismerte fel önálló fajtaként a vörös-fehér változatot, az FCI hét évvel később. Eredet és történet Egészség Átlagéletkora 11-13 év. Vörös-fehér ír szettereknél más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: daganatok, öröklődő fehérvérsejt funkciózavar), von Willebrand betegség (VIII. véralvadási faktor hiánya miatt kialakuló véralvadási zavar). Személyiség Élettel és energiával teli fajta, kiváló társ egy olyan család számára, melynek tagjai szeretnek a szabadban lenni. Vörös fehér ír setter gordon. Hihetetlenül intelligens, kitartó és aktív kutya. Kicsit szeleburdi és féktelen, de lehet, hogy ez nem más, mint a benne rejlő, kirobbanó életöröm jele.