Magyarnak lenni: tudod, mit jelent? Magasba vágyva, tengni egyre – lent; Mosolygva, mint a méla õszi táj, Nem panaszolni senkinek, mi fáj; Borongni mindig, mint a nagy hegyek, Mert egyre gyászlik bennünk valami: Sokszázados bú, melyet nem lehet Sem eltitkolni, sem bevallani. Magányban élni, ahol kusza árnyak Bús tündérekként föl-fölsírdogálnak, S szálaiból a fájó képzeletnek Fekete fényû fátylat szövögetnek, És bút és gyászt és sejtést egybeszõve Ráterítik a titkos jövendõre… Rab módra húzni idegen igát, Álmodva rólad: büszke, messzi cél, S meg-megpihenve a múlt emlékinél, Kergetni téged: csalfa délibáb! … Csalódni mindig, soha célt nem érve, S ha szívünkben már apadoz a hit: Rátakargatni sorsunk száz sebére Önámításunk koldusrongyait… – Én népem! múltba vagy jövõbe nézz: Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz! Magyarnak lenni… - Sajó Sándor. … Magyarnak lenni: tudod, mit jelent? Küzdelmet, fájót, véges-végtelent. Születni nagynak, bajban büszke hõsnek, De döntõ harcra nem elég erõsnek; Úgy teremtõdni erre a világra, Hogy mindig vessünk, de mindig hiába: Hogy amikor már érik a vetés, Akkor zúgjon rá irtó jégverés… Fölajzott vággyal, szomjan keseregve A szabadító Mózest várni egyre: Hogy porrá zúzza azt a szirtfalat, Mely végzetünknek kövült átkaul, Ránk néz merõen, irgalmatlanul, S utunkat állja zordan, hallgatag… Bágyadtan tûrni furcsa végzetünk', Mely sírni késztõ tréfát ûz velünk, S mert sok bajunkat nincs kin megtorolni: Egymást vádolni, egymást marcangolni!
Magyarnak lenni, tudod mit jelent, Magasba vágyva tengni egyre lent, Mosolyogva, mint a méla őszi táj, Nem panaszolni senkinek, mi fáj. Borongni mindig, mint a nagy hegyek, Mert egyre gyászlik bennünk valami Sok százados bú, amelyet nem lehet Sem eltitkolni, sem bevallani Magányban élni, ahol kusza árnyak Bús tündérekként föl-föl sírdogálnak. S szálaiból a fájó képzeletnek Feketefény? fátylat szövögetnek... És bút és gyászt és sejtést egybeszőve Ráterítik a titkos jövendőre... Rabmódra húzni idegen igát, Álmodozva róla: büszke messzi cél, S meg-megpihenve a múlt emlékinél, Kergetni téged: csalfa délibáb!.. Csalódni mindig, soha célt nem érve. S ha szívünkben már apadoz a hit: Rátakargatni sorsunk száz sebére Önámításunk koldusrongyait.... - Én népem! múltba vagy jövőbe nézz: Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!... Magyarnak lenni: tudod mit jelent? Küzdelmet, fájót, végesvégtelent. Születni nagynak, bajban büszke hősnek. De dönt? harcra nem elég erősnek: Úgy teremtődni erre a világra, Hogy mindig vessünk, de mindig hiába, Hogy amikor már érik a vetés, Akkor zúgjon rá irtó jégverés... Sajó sándor magyarnak lennie. Fölajzott vággyal, szomjan keseregve A szabadító Mózest várni egyre: Hogy porrá zúzza azt a színfalat, Mely végzetünknek kövült átkául Ránk néz merően, irgalmatlanul, S utunkat állja zordan, hallgatag... Bágyadtan tűrni furcsa végzetünk, Mely sírni késztő tréfát űz velünk, S mert sok bajunkat nincs kin megtorolni: Egymást vádolni, egymást marcangolni!
-Majd, fojtott kedvünk hogyha megdagad, Szilajnak lenni, mint a bércpatak, Vagy bánatunknak hangos lagziján Nagyot rikoltni: hajrá! húzd cigány! - Háborgó vérrel kesergőn vigadni, Hogy minekünk hajh! nem tud megvirradni, Hogy annyi szent hév, annyi őserő, Megsebzett sasként sírva nyögdelő, Miért nem repülhet fönn a tiszta légben, Munkásszabadság édes gyönyörében. - Hogy miért teremtett bennünket a végzet Bús csonkaságnak, fájó töredéknek!.... Tombolva inni hegyeink borát, Keserveinknek izzó mámorát, S míg szívünkben a tettvágy tüze nyargal, Fölbúgni tompa, lázadó haraggal, - S amikor már szívünk majdnem megszakad: Nagy keservünkben, Bús szégyenünkben Falhoz vágni az üres poharat... Sajó sándor magyarnak lenny kravitz. -Én népem! múltba vagy jövőbe nézz: Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!... De túl minden bún, minden szenvedésen Önérzetünket nem feledve mégsem. Nagyszívvel, melyben nem apad a hűség, Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség! Magyarnak lenni nagy szent akarat, Mely itt reszket a Kárpátok alatt: Ha küszködőn, ha szenvedőn, ha sírva: Viselni sorsunk, ahogy meg van írva: Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét, Vérünkbe oltva örök honszerelmét, Féltőn borulni minden magyar rögre, S hozzátapadni örökkön - örökre!...
Magyarnak lenni, tudod mit jelent, Magasba vágyva tengni egyre lent, Mosolyogva, mint a méla őszi táj, Nem panaszolni senkinek, mi fáj. Borongni mindig, mint a nagy hegyek, Mert egyre gyászlik bennünk valami Sok százados bú, amelyet nem lehet Sem eltitkolni, sem bevallani. Magányban élni, ahol kusza árnyak Bús tündérekként föl-föl sírdogálnak. S szálaiból a fájó képzeletnek Feketefény? fátylat szövögetnek… És bút és gyászt és sejtést egybeszőve Ráterítik a titkos jövendõre… Rabmódra húzni idegen igát, Álmodozva róla: büszke messzi cél, S meg-megpihenve a múlt emlékinél, Kergetni téged: csalfa délibáb!.. Csalódni mindig, soha célt nem érve. S ha szívünkben már apadoz a hit: Rátakargatni sorsunk száz sebére Önámításunk koldusrongyait…. - Én népem! múltba vagy jövőbe nézz: Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz! … Magyarnak lenni: tudod mit jelent? Küzdelmet, fájót, végesvégtelent. Születni nagynak, bajban büszke hősnek. Sajó Sándor: Magyarnak lenni - HUNHÍR.info. De dönt? harcra nem elég erősnek: Úgy teremtõdni erre a világra, Hogy mindig vessünk, de mindig hiába, Hogy amikor már érik a vetés, Akkor zúgjon rá irtó jégverés… Fölajzott vággyal, szomjan keseregve A szabadító Mózest várni egyre: Hogy porrá zúzza azt a színfalat, Mely végzetünknek kövült átkául Ránk néz merően, irgalmatlanul, S utunkat állja zordan, hallgatag… Bágyadtan tûrni furcsa végzetünk, Mely sírni késztõ tréfát űz velünk, S mert sok bajunkat nincs kin megtorolni: Egymást vádolni, egymást marcangolni!
Magyarnak lenni: tudod mit jelent? Magasba vágyva, tengni egyre – lent; Mosolyogva, mint a méla őszi táj, Nem panaszolni senkinek, mi fáj; Borongni mindig, mint a nagy hegyek, Mert egyre gyászlik bennünk valami: Sokszázados bú, melyet nem lehet Sem eltitkolni, sem bevallani. Magányban élni, ahol kusza árnyak Bús tündérekként föl-fölsirdogálnak, S szálaiból a fájó képzeletnek Fekete fényű fátylat szövögetnek És bút és gyászt és sejtést egybeszőve Ráterítik a titkos jövendőre. Rabmódra húzni idegen igát, Álmodva rólad: büszke messzi cél, S meg-megpihenve a múlt emlékinél, Kergetni téged: csalfa délibáb! … Csalódni mindig, soha célt nem érve, S ha szívünkben már apadoz a hit: Rátakargatni sorsunk száz sebére Önámításunk koldusrongyait. Én népem! múltba vagy jövőbe nézz: Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz! … Magyarnak lenni: tudod mit jelent? Küzdelmet, fájót, véges végtelent. Sajó sándor magyarnak lenin's tomb. Születni nagynak, bajban büszke hősnek, De döntő harcra nem elég erősnek; Úgy teremtődni erre a világra, Hogy mindig vessünk, de mindig hiába: Hogy, amikor már érik a vetés, Akkor zúgjon rá irtó jégverés.
- Majd, fojtott kedvünk hogyha megdagad, Szilajnak lenni, mint a bércpatak, Vagy bánatunknak hangos lagziján Nagyot rikoltni: hajrá! húzd cigány! - Háborgó vérrel kesergőn vigadni, Hogy minekünk hajh! nem tud megvirradni, Hogy annyi szent hév, annyi őserő, Megsebzett sasként sírva nyögdelő, Miért nem repülhet fönn a tiszta légben, Munkásszabadság édes gyönyörében. - Hogy miért teremtett bennünket a végzet Bús csonkaságnak, fájó töredéknek!.... Tombolva inni hegyeink borát, Keserveinknek izzó mámorát, S míg szívünkben a tettvágy tüze nyargal, Fölbúgni tompa, lázadó haraggal, - S amikor már szívünk majdnem megszakad: Nagy keservünkben, Bús szégyenünkben Falhoz vágni az üres poharat... Sajó Sándor : Magyarnak lenni... | HŐSNŐK. - Én népem! múltba vagy jövőbe nézz: Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!... De túl minden bún, minden szenvedésen Önérzetünket nem feledve mégsem. Nagyszívvel, melyben nem apad a hűség, Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség! Magyarnak lenni nagy szent akarat, Mely itt reszket a Kárpátok alatt: Ha küszködőn, ha szenvedőn, ha sírva: Viselni sorsunk, ahogy meg van írva: Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét, Vérünkbe oltva örök honszerelmét, Féltőn borulni minden magyar rögre, S hozzátapadni örökkön-örökre!...