Cím: Tóth Krisztina: Pixel Kiadó: Magvető Kiadó Megjelenés: 2011 Oldalszám: 168
gyerek). "Hát nem lett". A történetekben, bár néhol bekúszik a finom humor, az irónia, többnyire csupa csalódás, kielégületlen vágy, veszteség és szorongás kavarog, s ami szép lehetne (pl. a comb történeté ben), az is rosszul sül el. Ám a könyv mégsem reménytelenséget, sokkal inkább természetességet sugall, oldottságot, hogy hát így van ez, így szokott lenni, ilyen az élet. De a mi életünk! Megszoktuk, ebben vagyunk ismerősek, otthonosak, s ebben boldogulunk, ahogy lehet, amíg lehet, amíg véglegessé nem formázzák életünket a filter-pixelek. Tóth Krisztina a mindenkori magyar irodalom azon kevesei közé tartozik, akik nemcsak versben, de prózában is kiemelkedő szövegtest eket képesek létrehozni. Tóth Krisztina: Pixel. Magvető, Budapest, 2011 2009. szeptember 01.
Tóth Krisztina Főoldal Könyv Regény Szépirodalmi Pixel Egymással ütköző emberek és sorsok kavarognak térben és időben, véletlenszerűen találkoznak, ám mégis olyan érzésünk van, mintha egy közös testhez tartoztak volna egykor, csak ezt a testet szétszakította volna valami, ahogyan a könyvben fel-feltűnő párokat is. Fej, szív és kéz: minden testrészhez egy történet tartozik. Humor és keserűség regiszterei váltogatják egymást, hol a közelítés fájdalmas pontossága, hol a távolítás iróniája jellemzi az egymásra épülő történeteket. Tóth Krisztina új könyvében a fejezetek önálló pixelkockákként működnek: önmagukban is egyedi színűek és izgalmasak, de ha észrevesszük közöttük a kapcsolatok összetett rendszerét, vagyis ha hátrább lépünk egy lépéssel, valami új és lenyűgöző, nagy történetté állnak össze. Állandó közelítés és távolítás, kicsinyítés és nagyítás váltakozása rajzolja meg szemünk előtt ezt a sajátos és időközben nagyon is élővé váló szövegtestet. 3 299 Ft cérnafűzött kötött, védőborítóval Szállítás: 1-3 munkanap
Hétköznapi, bármelyikünket érintő problémákat dolgoz fel, melyekkel a rohanó világban alig szembesülünk. A szereplők súlyos gondokkal küzdenek, mindannyiuk élete küszködéssel telik, van aki feloldozást nyer, viszont akad olyan is, aki megreked az időben. Észrevehető, hogy bármennyire is hétköznapiak az események, a háttérben mindig a váratlan motoszkál, és néha olyan kiszámíthatatlan a cselekmény, mint maga az élet. A pixelek nem csupán együtt alkotnak egységet, hanem külön külön is: mindegyik kiragadott képnek saját története van, mely az adott fejezettel indul és még a következő előtt lezáródik. A fejezetek a test különböző részeinek nevét kapták címként, szerveket és végtagokat. Minden egyes történet középpontjában egy testrész áll. Így nem csak a pixelek állnak össze, hanem a fejezetek is, hisz a kötet egy - női és férfi - emberi test alakját ölti magára. A kötet olvasásakor számomra a leginkább szembetűnő a narrátor ridegsége, kívülállóssága volt, még akkor is, ha sokszor kiszól, megszólítja az olvasót.