Midőn új kiadásban látom újra régi hajósomat, elfog a kétség: vajon így történt-e minden, mint az ifjúkor szemével láttam? Én már nem is emlékezem pontosan a dolgokra. Fiatal olvasóim a megmondhatói, hogy helyesen és igazságosan cselekedett-e Szindbád. Menj, hajós, vitorláidra szívek vannak hímezve!
– Nos, mit akarsz mondani? – kérdezte Szindbád azon a fojtott, mély hangon, amely hasonlatos volt a mélyhegedű hangjához, amely hangon némely nőkkel beszélni szokott. A leányban valami csendes zokogás rejtőzött, amely olyanforma volt, mint egy hosszú és hatalmas sírás maradványa. Lassan, fojtva felelt, hogy zokogása elő ne törhessen. – Szeretnék meghalni, és nemsokára meg is fogok halni. Szindbád, bár már sokszor hallott ilyent a nők szájából, szelíden megsimogatta a leány nedves, meleg arcát. – Kár volna érted, még fiatal vagy. A leány csak a vállát vonogatta, és elszántan nézett maga elé. – Pedig úgy lesz, ahogyan mondom. Szindbád álmosan, félig lehunyt szemmel nézte a táncol kurjongató mulatókat. – Talán szerelmes vagy? – kérdezte később. – Nem vagyok szerelmes. – Hát? A leány a nedves, összegyűrt kendőjét a szájára szorította, zokogással együtt a mondanivalóját is visszafojtotta. Krudy gyula szindbád . Szindbád elfordította a fejét és hallgatott. A virágárus lány egy darabig még sóhajtozva, pihegve, mint egy sebzett madár üldögélt Szindbád asztalánál, aztán a kosarát felkapva, gyorsan tovasietett.
Öreg kocsisa mozdulatlan háttal ült a hintó bakján, a nyergesló fülét hegyezve ügetett a pompás országúton, és a vasúti töltésen mintegy hosszú szökkenéssel, füstcsomót pöffentve suhant el a gyorsvonat; félszemmel látta mindezt Szindbád, mert hiszen a hölgyek már az első őszi napokon gyakorolták a későbbi, téli hideget, fagyot és havat feloldó hosszú csókjait. Jella olykor, tudtán kívül ugyanazokat a szavakat mondogatta szerelme hevében, amelyeket Julis tegnap mondott ugyanezen az úton és ugyanebben az órában. "Életem! " – mondták a nők, amint a hintó elhagyta a Fehérvári utat. "Mindenségem" – folytatták az út közepén. "Tell Vilmos! " – sóhajtották, amely álnév alatt Szindbád ez időben levelezését folytatta. Krúdy gyula szindbád novellák. És ugyanakkor Szindbád félszemmel kipillantott a mámorító csók közepette a kocsi ablakán, mert már megszokta, hogy ilyenkor suhan keresztül az őszi tájon Kelenföld felől a gyorsvonat. Tavasszal és még későbben, midőn Szindbád élete, bölcsessége, szerelme emlékeit gyűjtögette, a mérföldjáró csókos nőket mosolyogva nézegette képzeletében.