A virtus nagy tűneményi Gőz, mit hagymáz lehele; A kebel lángérzeményi Vértolúlás kínjele; A vég, melyet Sokrat ére, Catonak kihulló vére, S Zrínyi Miklós szent pora Egy bohóság láncsora. És ti bölcsek, mit hozátok Ami volna szép s jeles? Mámor bírta koponyátok, Plato s Aristoteles. Vanitatum vanitas elemzése. A vers latin címe (hiúságok hiúsága) a Bibliában is megjelenik, így az olvasó első látásra vallási témájú versre gyanakodhat. A cím azonban - úgy, mint az első néhány sor is - csak álca: a költő Salamon zsidó király szájába adja mondanivalóját, ezzel külső nézőpontot teremt magának. Kölcsey szeretett ilyen és hasonló maszkok mögé rejtőzni, talán azért, mert így sokkal nagyobb biztonságban érezte magát, jobban ki tudott tárulkozni, talán azért, mert úgy érezte, hogy így meggyőzőbb tud lenni - hasonló technikát figyelhetünk majd meg a Himnuszban is. Később már merte vállalni önmagát, aktív politikusként nem próbált más bőrébe bújni. A Vanitatum vanitas egy téma igen sok szemszögből való körüljárása. A vers alaptétele már az indító strófában megjelenik: minden hiábavaló.
Orbán Ottó: Vanitatum vanitas Itt a vers, a versed mása, dúlt idegzet, Kölcsey, itt a vers, hogy haldoklása közben nyelvét öltse ki, mert hiába új a század, ha a régi a gyalázat s fölöttünk a komor ég, a nagy szappanbuborék. Utópiák, forradalmak, kondérszámra dől a vér. "A népnek minden hatalmat! ", s jön új hóhér, új vezér. Megrohad, ha győz, a jó ügy, s habzik a szó, mint a lóhúgy, és máglyára küld a hit – nem világít, csak vakít. Irodalom - 10. osztály | Sulinet Tudásbázis. Körbe, körbe, körbe, körbe, ez a világ körbejár, ha előre néz, tükörbe, ha tervez, csak visszavár. Mi új támadhatna benne? Ember embert ma is enne – nincs új, csak új változat rád, gyilkos, rád, áldozat. Törvény, jogrend és igazság nem több, mint fennkölt mese, fönti érdek, lenti gazság nem veszi kutyába se. A szabadság ravasz rendszer, minden nyílásán retesszel arra int a tág vadon: ölhetsz, csak nem szabadon… Fekete űr ciprus-ága, csillagok közt fúj a szél. Hiúságok hiúsága, hogy a nyelv versben beszél; élteti még a rögeszme, hogy nélküle odaveszne az eleven szalmabáb.
Irányvers A Magamról című vers "a mindent viszonylagossá tevő, az ábrándot, az álmodozást a realitás rovására érvényesítő" költemény. Egész nemzedékének irányverse. Tudatosan rájátszik Kölcsey Vanitatum vanitas című versére (versforma, szerkezet). Kölcsey Reviczky "Miképp széles e világon "Felpanaszlod lázban égve: Minden épül hitványságon, Bölcs elméje, jók erénye Nyár és harmat, tél és hó S fényt sugárzó lángod, ég, Mind csak hiábavaló! " Csak hiúság, buborék. " De míg Kölcsey romantikus pesszimizmusa élesen elutasítja az élet nagy ábrándjait, addig Reviczky szelíd belenyugvással veszi tudomásul azok kivihetetlenségét. Nem lázad saját világa ellen, csupán keserű élettapasztalatainak hatására változó kedéllyel bemutatja azt. A romantikus világfájdalom melankolikus élethangulattá szelídül. Vanitatum vanitas kölcsey elemzés. Perdita-ciklus A társadalmi igazságtalanság és kiszolgáltatottság keltette szánalom és részvét érzése hatja át úgynevezett perdita-verseit. Két versciklust szentel a "bukott nő"-nek, mely kedvelt téma volt a századvég irodalmában.
Demosthén dörgő nyelvével Szitkozódó halkufár; Xenofon mézbeszédével Rokka közt mesére vár; Pindár égi szárnyalása Forró hideg dadogása; S Phidias amit farag, Berovátkolt kődarab. Mi az élet tűzfolyása? Hulló szikra melege. A szenvedelmek zúgása? Lepkeszárny fergetege. Kezdet és vég egymást éri, És az élet hű vezéri, Hit s remény a szűk pályán, Tarka párák s szivárvány. Holdvilág csak boldogságunk; Füst a balsors, mely elszáll; Gyertyaláng egész világunk; Egy fúvallat a halál. Vársz hírt s halhatatlanságot? Illat az, mely tölt virágot, És a rózsát, ha elhúll, Még egy perccel éli túl. Hát ne gondolj e világgal, Bölcs az, mindent ki megvet, Sorssal, virtussal, nagysággal Tudományt, hírt s életet. József Attila Könyvtár - Műelemzés Adatbázis | Keresés | Vanitatum Vanitas. Légy, mint szikla rendületlen, Tompa, nyúgodt, érezetlen, S kedv emel vagy bú temet, Szépnek s rútnak húnyj szemet. Mert mozogjon avagy álljon E parányi föld veled, Lengjen fényben, vagy homályon Hold és nap fejünk felett, Bárminő színben jelentse Jöttét a vándor szerencse, Sem nem rossz az, sem nem jó: A mű keletkezésének körülményei (miért párverse a Himnusznak? )
Kölcsey azt állítja, nincsen jó és nincsen rossz, így végül az erkölcsi mércét is érvényteleníti. Az első versszak szentenciája nyomatékosan jelenik meg a mű végén (minden hiábavaló), ezt a nézőpontváltás is érzékelteti: a költő E/3. Kölcsey Ferenc: Vanitatum vanitas (verselemzés) - Oldal 7 a 9-ből - verselemzes.hu. személy helyett itt már E/2. személyt használ. A letörtséget, a mindenbe való beletörődést érezzük az utolsó sorokban: kihunyt az a tűz, amely a vers elejét jellemezte. Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9
Mi az élet tűzfolyása? Hulló szikra melege. A szenvedelmek zúgása? Lepkeszárny fergetege. Kezdet és vég egymást éri, És az élet hű vezéri, Hit s remény a szűk pályán, Tarka párák s szivárvány. Holdvilág csak boldogságunk; Füst a balsors, mely elszáll; Gyertyaláng egész világunk; Egy fúvallat a halál. Vársz hírt s halhatatlanságot? Illat az, mely tölt virágot, És a rózsát, ha elhúll, Még egy perccel éli túl. Hát ne gondolj e világgal, Bölcs az, mindent ki megvet, Sorssal, virtussal, nagysággal Tudományt, hírt s életet. Légy, mint szikla rendületlen, Tompa, nyúgodt, érezetlen, S kedv emel vagy bú temet, Szépnek s rútnak húnyj szemet. Mert mozogjon avagy álljon E parányi föld veled, Lengjen fényben, vagy homályon Hold és nap fejünk felett, Bárminő színben jelentse Jöttét a vándor szerencse, Sem nem rossz az, sem nem jó: Mind csak hiábavaló! 1823. február-április
A virtus nagy tűneményi Gőz, mit hagymáz lehele; A kebel lángérzeményi Vértolúlás kínjele; A vég, melyet Sokrat ére, Catonak kihulló vére, S Zrínyi Miklós szent pora Egy bohóság láncsora. És ti bölcsek, mit hozátok Ami volna szép s jeles? Mámor bírta koponyátok, Plato s Aristoteles. Bölcselkedő oktalanság, Rendbe fűzött tudatlanság, Kártyavár s légállítvány Mindenféle tudomány. Demosthén dörgő nyelvével Szitkozódó halkufár; Xenofon mézbeszédével Rokka közt mesére vár; Pindár égi szárnyalása Forró hideg dadogása; S Phidias amit farag, Berovátkolt kődarab. Légy, mint szikla rendületlen, Tompa, nyúgodt, érezetlen, S kedv emel vagy bú temet, Szépnek s rútnak húnyj szemet. Mert mozogjon avagy álljon E parányi föld veled, Lengjen fényben, vagy homályon Hold és nap fejünk felett, Bárminő színben jelentse Jöttét a vándor szerencse, Sem nem rossz az, sem nem jó: A vers típus a önmegszólító és filozofikus költemény, hangnem e keserű, kiábrándult, cinikus, hideg, szarkasztikus (szarkazmus=maró gúny), önmaga ellen forduló, önostorozó és szélsőséges.