A német protestáns egyház vezetősége elhatárolódott alapítójának antiszemita kijelentéseitől és ígéretet tett arra, hogy szembe néz múltjának sötét oldalával. Egyhangú szavazás keretein belül utasította el a német evangélikus egyház legfőbb döntéshozó szervének 120 tagja Luther Márton felhívását a zsidók üldözésére. Luther a zsidók kiüldözését kívánta Németországból. A szinódus szerdai nyilatkozatában fejezte ki "bánatát és szégyenét", amiért a protestáns egyház nem volt képes tiszteletet és védelmet biztosítani a zsidóságnak. A nyilatkozat szerint az egyház különösen nagy felelősséget visel az antiszemitizmus minden formájának elutasításában, és a saját múltjával is szembe kell néznie – olvasható a JTA oldalán. Luther Márton 1543-ban megjelent "A zsidókról és hazugságaikról" című írásában, az általa "aljas" embereknek nevezett zsidók elűzésre és a zsinagógák felgyújtására bátorította a protestáns hívőket. A 16. Elítélte Luther antiszemitizmusát a német protestáns egyház. századi egyházalapító továbbá olyan szabályozásokat is támogatott, melyekkel a környékén élő és dolgozó zsidókat igyekeztek ellehetetleníteni.
November 12-én a náci párt egymilliárd birodalmi márka kártérítésre kötelezte a németországi zsidó közösséget; ez nagyjából 400 millió amerikai dollárnak felel meg. Nemhogy a biztosítás nem vehették föl a lerombolt üzleteik és épületeik után, de még vagyonelkobzásra is ítélték őket. Nem termelhették újra a pénzt, mert az üzleteiket csak akkor nyithatták újra, ha az üzletvezetést átadták egy árja strómannak. Az SS és a Gestapo több mint harmincezer zsidót tartóztatott le, akiket koncentrációs táborokba küldtek: Buchenwaldba, Dachauba és Sachenhausenbe. Bevezették a kijárási tilalmat: a zsidók csak bizonyos órákban hagyhatták el az otthonaikat. A zsidó fiataloknak addig sem engedték, hogy játszótérre, múzeumba vagy uszodába járjanak, de ezután a közoktatásból is kitiltották őket. Ez volt az első alkalom, hogy a náci rezsim tömegesen és szisztematikusan különítette és lehetetlenítette el a zsidókat, pusztán a származásuk alapján. A táborokban több százan haltak meg; csak azokat engedték szabadon, akik megígérték, hogy elhagyják Németországot.
Egy elfelejtett évforduló Négyszáz éve jelent meg Luther Márton könyve: "A zsidókról és hazugságaikról" (A nagy reformátor nézetei a zsidókérdésről) Ha átlapozzuk a zsidó és liberális közirók zsidókérdéssel és az antiszemitizmussal foglalkozó könyveit és tanulmányait, lépten-nyomon újra és újra azzal a megállapítással találkozunk, hogy a zsidóellenes felfogás nem egyéb a gyűlölet, vagy az irigység megnyilvánulásánál. Az antiszemitizmusnak történelmi – materialista, marxista, vagy freudista magyarázata egyaránt ehhez a végső eredményhez jut. Arról természetesen megfeledkeznek az antiszemitizmusnak ezek a nagyképű̈ és fölényes zsidó bírálói, hogy itt a történelem legkezdetére visszanyúló, minden korra, minden népre egyformán kiterjedő ellenszenvérzésről van szó. Mióta a zsidóság, mint nép előbukkant a történelem homámályából, a vele kapcsolatba kerülő népek körében mindig idegenkedést és ellenérzést váltott ki maga iránt. Az ókortól egészen napjainkig a legkiválóbb elméknek, államférfiaknak, költőknek, papoknak, tudósoknak hosszú sora óva inti népét és az egész emberiséget a zsidóktól.