A kismamaság, szülés, és még vagy jó 20 év utána úgy jó, ha nem beszélgetsz más anyákkal. De főleg nem szülés előtt, vagy után, na de játszótéren semmiképp! Én azért is toltam ki az időt, mire az anyaságra adtam a fejemet, mert tudat alatt, valahol mélyen, a zsigereimben, mindig is éreztem, hogy ezt fogom a legnehezebben tolerálni. Hülye kérdések és hülye válaszok az életből! :D | 7. oldal | CsamClub - Motoros Nők Közösségi Portálja. Abban biztos voltam, hogy én aztán senkivel nem fogom megvitatni a szülés körülményeit, a szoptatás és egyéb témakör szintén tabu kategóriás lesz. Nem hiszem, hogy azért hozunk világra egy gyereket, hogy elveszítsük az identitásunkat, a nyitottságunkat a világ egyéb témáit tekintve, és innentől kezdve csak róla tudjunk beszélgetni. Ezért, ha bárki próbálta a gyerek témát kicsit is tovább feszegetni mint amennyit én elviselhetőnek találtam, nagyon gyorsan témát váltottam alattomosan. Imádom én a lányomat, na de hát álljon meg a menet… Azért még élénken él az emlékezetemben amikor mindenki aggódva próbált tanácsokat adni a mennyit kéne ennie, és szarnia témakörben, és főleg a legközpontibb kérdésre: SZOPIK MÉG?!
Megérkeztünk a focipályához, ahol az összes többi szülő helyet foglalt már, mikor egyszer csak ezt a kérdést böki ki: "Apa, a spermád még mindig bennem van? " Majdnem beledöglöttem a kínba. #4 A 4 éves fiam valamiért szükségét érezte annak, hogy az öregeket figyelmeztesse a halálra. Azt mondta egyszer egy néninek a boltban: "Az öregek meghalnak, és te nem nézel ki valami jól. " #5 5 vagy 6 éves voltam, amikor apukám elvitt egy céges piknikre. Bemutatta nekem a főnökét, mire én felkiáltottam: "Apukám mindig azt mondja, hogy te egy rohadék vagy! A válaszok császára. ". Ezek után apám kollégái egész délután jégkrémmel etettek. #6 A 3 éves Madeleine lányom ezt kérdezte tőlem nagy hangon egy nyilvános vécében: "Mami, miért van szakállad alul? " #7 Amikor terhes voltam a legkisebb lányommal, elmagyaráztuk az idősebbiknek, hogy "a maminak egy baba van a hasában, amit apu tett be oda". Mivel ő mindig anyuka akart lenni, jártában-keltében azt mondta az embereknek, hogy neki egy baba van a hasában, amit az apja tett be oda… El lehet képzelni milyen tekinteteket kaptam.
2-3 éve a Balaton parton, ahol olyan sűrűn feküdtek a népek, hogy széknyi helyet sem találtál, egy népes roma család mellett találtunk egy tenyérnyit. Én bírom őket nagyon amúgy, az életigenlésüket, összetartásukat. Szóval egy ilyen mondat maradt meg a beszélgetésükből onnan: Felipe, játsszál szépen Madlenkével… Aztán tavaly a játszóházban azt ordította a szülinaposnak szintén roma édesanyja, miközben töltött káposztát rakott az arca mögé – Mikelándzseló, ne rohannnyá má annyit, mert kihányod a perkeltet. Imádják a "különleges" neveket, hát ez van. Na, de idén a Magyar Tudományos Akadémia is belehúzott. Igazából őszintén érdekelne kik fogják adni ezeket a neveket gyermekeiknek, és főleg, hogy miért.
Figyelt kérdés Tőletek milyen marhaságot kérdeztek már meg járókelők, vagy ismerősök? Esetleg van olyan idegesítő kérdés, ami többször megtalált már? :) 1/87 anonim válasza: 97% A legidegesítőbb (számomra) a "És szoptatsz még, ugye?! " kérdés, amire én azt válaszolom, hogy "sajnos már nem tudok" és erre: "pedig az anyatej a legfontosabb" Illetve múltkor a kisfiammal orvosnál voltunk, talpig kékbe volt öltözve és egy néni megkérdezte, hogy kisfiú vagy kislándtam lány... :) 2011. máj. 16. 16:28 Hasznos számodra ez a válasz? 2/87 anonim válasza: 96% A lányaimnál, talpig rózsaszínben, fülbevalóval, nyáron, sapi nélkül dettó megkérdezték, milyen nemű. Kismamaként ami a leginkább idegesít, hogy képesek a nagy pocakom láttán megkérdezni az idegen számára is egyértelműt: kismama vagy? Üdv:2 gyermekes, 23 hetes pocakos 2011. 16:31 Hasznos számodra ez a válasz? 3/87 anonim válasza: 97% Én 20 éves leszek mire megszületik a pici, úgyhogy sok helyen megdöbbenéssel fogadják a hírt. Volt egy fiatal srác, aki megkérdezte tőlem amikor meglátta a pocakos képemet, hogy ez mégis hogy sikerült?