Ez különösen igaz a Sztálin halálát követő legnagyobb és legrosszabb értelemben vett spíler, Berija intézkedéseire. [] Sztálin kísértete járja be a mozit A francia-angol koprodukcióban készült, a hazai mozikban a napokban bemutatott Sztálin halála című film üde színfoltja a nyugati filmgyártásnak, amely hemzseg a nácizmus és holokauszt témájában készült alkotásoktól, ehhez képest a kommunista terrorral foglalkozó filmek száma elenyésző.
Mindezt pedig remekül mutatja be a film. A készítők (akik az azonos című képregényt vették alapul) tökéletesen ráéreztek arra, mennyire abszurd is egy ilyen világ, ahol senki nem mer tenni semmit a feljebbvalója parancsa nélkül, ahol a legapróbb nyelvbotlás, egy apró megjegyzés is azonnal a halált jelentheti. A Sztálin halála mintha csak azt mutatná meg, hogy a legsötétebb, legkegyetlenebb időkben csak úgy lehet túlélni, ha észrevesszük az abszurditást, és nevetünk. Sztálin halála (film) - ekultura.hu. Rengeteg emlékezetes momentummal van tele a film, a hatalmi harcba belegabalyodó, egymást fúró Hruscsov ( Steve Buscemi) és Berija ( Simon Russell Beale), a tutyimutyi Malenkov ( Jeffrey Tambor), vagy a kiöregedett, de még mindig elvhű Molotov ( Michael Palin) önmagukban is sokszor groteszk paródiákká válnak, igazi kisemberekként viselkednek, annak ellenére, hogy mekkora erejük van az országukban. És akkor azokról a komikus mellékalakokról nem is beszéltem, mint Sztálin fia, Vaszilij ( Rupert Friend), vagy a végtelenül macsó Zsukov marsall ( Jason Isaacs), akik szinte már csak apró bónuszok, mert nélkülük is annyira nevetséges az egész szituáció, hogy el is felednénk, miről is szól a film igazából.
2 hozzászólás Novecento 2019. január 1., 22:01 Nagyszerű színészi alakítások (Oscar Isaacs különösen tetszett), angol humor, történelem, politikai játszmák. Mi kell még? Népszerű idézetek Szencsike 2018. augusztus 19., 10:18 Berija: Elég a drámából, uraim, az ágyára kell fektetni! Te fogod a fejét! Malenkov: Miért? Berija: Te vagy a helyettese. Malenkov: Megtisztelsz. S0th 2020. április 30., 09:51 Malenkov: We should… We should get a doctor. Berija: Yeah… Yes. If only we hadn't… put away all those highly competent doctors for treason. You remember? Ódor_Endre 2021. Sztálin halála - Filmhét 2.0 - Magyar Filmhét. december 19., 21:32 – When we play Hungary, are we allowed to use guns? – These are the best I could find since the plane crash. – What plane crash? There was never a plane crash. Was there a plane crash? Soviet planes do not crash. augusztus 19., 10:50 Vaszilij beszéde: Az apám nagy melegszívű medve. És mi vagyunk a 170 millió árva bocs. Orosz bocsok, grúz bocsok, örmény bocsok, litván bocsok, ukrán bocsok, moldáviai bocsok… Hasonló filmek címkék alapján
Elborzasztó, mert ez egy valós sztori, valódi embereket mutat be, valódi sorsokkal, valódi eseményekkel és borzasztó belegondolni, hogy mindez megtörtént. Nem feltétlenül úgy, ahogy ez a zseniális színészcsapat eljátszotta, de valahogy mégis megtörtént, és emberek milliói szenvedtek Sztálin elvtárs és a többiek elnyomása alatt. A színészek, hát igen, mindegyik kiválóan játszotta a maga karakterét. Volt egy kisebb mélypont a filmben, amikor elkapott a "nem történik semmi" hangulat, de egy igazán élvezhető film volt. Csak a törire ne gondoljunk. Senki olyannak nem ajánlott, aki csak a politizálni tud, senki olyannak nem ajánlott, akinek nincsen humorérzéke, és senkinek sem ajánlott, aki a két kategória metszetét alkotja. balagesh 2022. január 22., 19:58 A többi értékelést elnézve egyértelmű, hogy a készülékemben hiba van. De legalább engem érdekelnek a saját hibáim, úgyhogy leírom, mit (nem) vett a készülékem. A helyzetkomikum kiaknázása az első felében okés volt. Bár a rádiós fickó is már idegesítő volt (de itt mintha ez lett volna az általános rendezői instrukció), a koncert megismétlése, Sztálinnak az ehhez szorosan kapcsolódó elhunyta, illetve az orvosokkal való tökölődés egységes, átgondolt struktúrát alkotott.
Utána viszont Hruscsov és Berija csatája eléggé ad hoc jellegű volt, és azt már csak az idegesítő hadarások, erőszakoskodások, illetve az első felében már untig megismert döntés- és cselekvésképtelenségi mechanizmusok uralták. Pszichologizálhatok, hogy éppen az ilyesmi elől vagyok menekülőben. Minél autoriterebb egy rendszer (mindegy, hogy állam, cég vagy család), a besorolt tagok annál kevésbé jogosultak önálló cselekvésekre, és annál inkább a csúcsember gondolatait kell visszhangozniuk, vagy legjobb esetben a céljaikhoz hajlítaniuk. Hogy ez így megy, a bőrén érezheti minden jó magyar, ha a kedve engedi. Csak ugye a jó szovjet időkben a bünti a golyó volt, esetleg a Gulag. Most nyilván finomabbak és komplexebbek az eszközök. Talán a tapasztalatlanabbaknak ez érzékenyítésként működik, de én megszenvedtem a nézést. Eredetileg csak annyit terveztem írni: kínos. Kínlódtam a megjelenítéstől és a tartalomtól is. A készítők az előbbiről tehetnek, és éppen ezért szentül meg vagyok győződve, hogy csak egy posztszovjet érintettségű stáb lehetett volna képes az igazán jó megformálásra.
A vágó pedig a legendás Peter Lambert. A játékidő 106 perc és a korhatári besorolás 12 év.
Úgyhogy az igazi kérdés nem az, hogy sikeres lesz-e a Feltámadás alcímre keresztelt folytatás, még csak nem is az, hogy készülni fog-e további Függetlenség napja eposz (merthogy már a bejelentették, Emmerich a harmadik részt fogja rendezni a Csillagkapu reboot után), hanem hogy aki beül rá, az élvezni fogja-e. Úgyhogy ha arra vagytok kíváncsiak, megéri-e egy nagy adagnyi popcornnal egybekötve péntek esti kikapcsolódásnak választani, akkor a válaszom egyértelmű igen. A függetlenség napja – Feltámadás. Bár azért aki már az első részt is utálta, az inkább válasszon valami mást. Meggyőződésem, hogy mostanra Roland Emmerich tökélyre fejlesztette a saját stílusát. Félreértés ne essék, valószínűleg sokaknak nem lesz kedvence ez a bizonyos stílus: elvégre bővelkedik hatásvadász elemekben, egymás után következnek a könnyezős-összeborulós patetikus szólamok, nagy szerepet játszik benne az akció, ráadásul az egész néha olyannyira túlzásokba esik (mint amikor az apokalipszis közepén még mindig a család kutyája a legfontosabb), hogy ezt már csak öniróniának lehet tekinteni.
Kritika Ne várj tőle semmit, és akkor elleszel vele. Bevezető Húsz évvel később visszatértek, de mi már felkészülten fogadtuk őket, így valami igazán újat kellett volna villantaniuk a sikerhez — és ez most nem a földönkívüliekre vonatkozik, hanem Roland Emmerichékre. A Függetlenség Napja: Feltámadás - Legutóbbi tartalom KRITIKA: A Függetlenség Napja – Feltámadás Jön A függetlenség napja folytatása 20 évvel A függetlenség napja után Roland Emmerich újabb harmadik típusú pofonokat osztogat majd a hódító szándékkal érkező idegeneknek. KRITIKA: A Függetlenség Napja – Feltámadás. Nekünk csak egy kérdésünk van: mi tartott ilyen sokáig?
Viszont eközben még a nyári tucatfilmek közül sem emelkedik ki, sok minden hiányzik belőle az emlékezetessé váláshoz, és az összehasonlítást az első résszel egy pillanatig sem állja ki. Persze egy szóval sem állítjuk, hogy az első rész egy remekmű, vagy pláne egy hűde okos film lett volna. De egy tökéletes popcornmozi igen, sőt a nyári blockbusterek máig követni próbált sikerreceptjének egyik megalkotója. A függetlenség napja feltámadás teljes film magyarul. Ahogyan épp a napokban írtuk is róla: "a katasztrófafilmek és inváziós sci-fik drámaiságát és világvége-helyzetét vegyítette egy könnyed stílusú és humorú akciófilm látványosságával, és máris lehetett egyszerre vigyorogni és meghatódni". Nos, a második részen meghatódni biztosan nem lehet, vigyorogni pedig csak nagyon ritkán. Ugyanazok (és tényleg szinte teljesen ugyanazok) az események másodszor, pláne megmosolyogtató túlzásokkal előadva már nem fognak emelkedettnek hatni, a film humora pedig egyszerűen nem működik. Míg az első részből kapásból össze lehet szedni tucatnyi emlékezetes poént és egysorost, addig itt csak egy-kettő akad, az erőltetett viccelődés viszont sokszor szembetűnő (lásd a könyvelő figuráját).
20 év telt el ama bizonyos július 4-e óta. Ezalatt nem csak mi készültünk fel a visszavágóra, az idegenek is. Mi a technikájukat tanulmányozva csináltunk néhány fasza fegyvert, telepítettünk néhány űrállomást, és békében élve kineveltünk pár málészájú űrkadétot. Az idegenek sem lettek okosabbak, mert még mindig hihetetlenül banális trükkel fűzzük be őket, de úgy tettek, mint a film alkotói: mindenre rátettek még egy lapáttal, és most nagyobb űrhajóval, sokkal többen jönnek. A függetlenség napja - Feltámadás / Independence Day: Resurgence (2016) - Smoking Barrels. 20 év hosszú idő, arra például elég volt, hogy az első film sztárja, Will Smith a világ talán legnagyobb filmsztárjává váljon, majd szépen alábukjon. Fura ez az akciófilm műfaj – az elmúlt két évtizedben sokat alakult, de semmit sem változott. Persze, ma már divat kézi kamerával szaladgálni, vagy a múlt árnyait a hősök nyakába ültetni, de a lényeg ugyanaz. Szétrúgni az ellenfél seggét, utána pedig odaköpni egy laza félmondatot. Ezzel az ars poeticával az első rész működött is; jó figurák szaladgáltak könnyed, laza hangvételű pusztítás közepette két órán át.
Hiába a húsz évvel ezelőtti győzelem, az idegenek csak nem tudták megemészteni a vereséget, így ismét visszatérnek, hogy megint játsszák itt a faszagyereket. Most viszont egy fokkal felkészültebbek vagyunk egy újabb csapással szemben. A nemzetek közös összefogással és az idegenek technológiáját felhasználva komolynak hitt védelmi rendszert húztak fel, bolygóközi előőrsöket helyeztek el. Ami viszont most következik, arra még ők sem számítottak. A fuggetlenseg napja feltámadás . A felbőszült idegenek ugyanis egy minden eddiginél nagyobb, nagyjából az Atlanti-óceán egészét eltakaró űrhajóval térnek vissza, hogy aztán az előzetesekben sokat mutogatott "Dubajt ráhajítjuk Londonra" méretű belépővel jelezzék, nincs még lefutva ez a mérkőzés. A négyfős forgatókönyvíró-csapat, élén Emmerich-kel abszolút nem erőltette meg magát, és lényegében pontról pontra ugyanazt a történetet meséli el nekünk, mint húsz éve. A különbség mindössze annyi, hogy ezúttal minden szerethetőt sikerült kigyomlálni a forgatókönyvből, így amellett, hogy a nosztalgia jegyében visszatért néhány jól ismert régi arc, az újonnan felbukkanó szereplők is ugyanazt a karaktertípust játsszák el, mint elődeik.
Fél évvel később gőzerővel beindult a gépezet, a végeredmény pedig 2016 nyarán kerülhetett a mozikba... ám sajnos nem úgy sült el, ahogyan annak egy ilyen produkció esetében, ennyi várakozást követően illett volna. A már jól ismert szereplők visszahozására irányuló törekvést egyedül Will Smith húzta keresztül, aki Hiller kapitány újbóli megformálásáért állítólag olyan horribilis összeget kért, hogy Emmerichék jobbnak látták kiírni a karaktert: egy tesztrepülés során életét vesztette, s így csupán említés szintjén, festményen, illetve egy, a nevelt fia, a pilótává vált Dylan (akit anno Ross Bagley alakított, ezúttal pedig Jessie T. Usher) szekrényében tartott fénykép őrzi emlékét. Rajta kívül azonban tényleg mindenkit vissza tudtak csábítani, így David (Jeff Goldblum), apja, Julius (Judd Hirsch), Whitmore elnök (Bill Pullman), illetve lánya (akit ezúttal nem Mae Whitman, hanem Maika Monroe formál meg), Dr. A függetlenség napja feltámadás videa. Okun (Brent Spiner), valamint Jasmine (Vivica A. Fox) egyaránt kivehették a részüket az újabb invázióból.