A hasonlóan lényegretörő című Cowboyok és űrlények juthat eszünkbe: trash koncepcióra épülő, de halálos komolysággal készített A-filmet látunk. Irónia nélkül viszont olyan a sztori, mintha egy forgatókönyvíró-program dobta volna ki az "Abraham Lincoln" és a "vámpírok" kulcsszavakra. Szimpla akcióhorrorként sem működik a történet, az alkotók egyszerre igyekeznek némi realitással bíró ál-biopic-et és szabványos zsánersztorit mesélni, két szék közé esve. Hiába tűnt könnyebben adaptálhatónak Grahame-Smith ezen könyve, mint a Büszkeség és balítélet meg a zombik, ami működött prózában, az megbukik filmen: az Abraham Lincoln, a vámpírvadász sztorijának egyetlen jó pillanata sincs, még "annyira rossz, hogy már jó" alapon sincs rajta nevetnivaló. Ahogy az várható volt, Bekmambetov az akciójelenetekre tartogatta munícióját. Az akciók formájában kaphatjuk meg a regény lemorzsolódott epizódjainak filmes megfelelőit, hisz a vámpíros hentelés ugyanolyan öncélű műfaji attrakció, mint a történelem humoros (itt vámpíros) átköltése.
Az egyik egy pofátlanul kis pénzből összedobott, egyenesen DVD-re érkező exploitation film, Abraham Lincoln vs. Zombies címmel, aminek a minősége már talán látatlanban sem annyira kérdéses, ha tudjuk, hogy az aktuális hollywoodi sikerfilmek népszerűségét meglovagló, és ártatlan laikusokat a kísértetiesen hasonló címekkel és szinopszisokkal becsapó, ún. mockbusterek (ál-blockbusterek) külön műfajának koronázatlan királya, a hírhedt Asylum cég gyártotta. Az Abraham Lincoln, a vámpírvadász természetesen az eredeti, jóval nagyobb költségvetéssel bíró stúdiófilm, amit az Asylum a tőle megszokott ügyességgel lekoppintott. Ez utóbbi a zombik helyett vérszívó - méghozzá a hagyományos, napfényben nem csillogó és tinirománcra mit sem adó fajtából való - vámpírokkal állítja szembe a szakállas rabszolgafelszabadítót. Vadoma, a vámpírhölgy. Talán meglepetésként fog érni sokakat, de a filmben a címén kívül semmi komolytalan nincs. Ahogy az tavaly ilyenkor a Cowboyok és űrlények esetében is volt, az első látszatra könnyednek, önfeledtnek tűnő külső mögött egy egészen komor, végig szigorú faarccal előadott belső tartalom bújik meg.
A film vegyes kritikát kapott, melyben dicsérték az akciójelenetekért és az eredetiségért, de bírálták a túlságosan komoly hangért, a túlzott CGI-ért és a sietésért. Magyarországon 2012. augusztus 9-én debütált, [1] az InterCom Zrt. forgalmazásában. Cselekmény Mindenki hallott Abraham Lincoln-ról, tetteiről, az egyik oldaláról azonban csak kevesen. Az elnök kilencedik életévében az anyja meghalt. Később megtudja, hogy egy vámpír okozta a halálát. Ezért kitűzi célul, hogy levadássza őket. Találkozik Henryvel, aki rádöbbenti, hogy nem egyszerű bosszúállásról van szó, Lincoln-nak küldetése van. Henry támogatásával Lincoln a legnagyobb vámpírvadásszá válik. Szereposztás Benjamin Walker mint Abraham Lincoln, egy titkos vámpírvadász, aki az Egyesült Államok 16. elnöke és a főszereplő ( Nagy Ervin) Lux Haney Jardine mint Abraham Lincoln fiatalon Dominic Cooper mint Henry Sturges, Lincoln vámpírvadászati mentora, egykori vadász és vámpír, aki elvesztette a feleségét és az emberségét a vámpírok miatt.
Az Abraham Lincoln, a vámpírvadásszal pedig alapvetően nem is az a fő probléma, hogy lassú, hanem, hogy valami félresiklott a tálalásban, amely egyszerre alakít ki az érdeklődést nem éppen felpezsdítő monotonitást, és egy olyan érzetet, ami annak a gondolatnak a megszilárdulását szorgalmazza, hogy minden jelenet csak egyfajta töltelék; a valódi, nagy események közötti tetszés szerinti időhúzás vagy nem túl nagy jelentőséggel, maximum színesítésként szolgáló mellékszál. Ebből kifolyólag pedig a néző várja és várja, hogy megtörténjen végre az a NAGY DOLOG, amit nem a legoptimálisabban készítettek elő, de az nem érkezik el sose. Azt is mondhatnám, hogy ez a film olyan, mint egy jóllakás nélküli ételkóstoló. Azt a javára írhatom, hogy hihetetlenül látványos, és a látvány hihetetlenül hangulatos a maga sötét jellegével, nem egyszer nagyobb élmény volt egy-egy beállítást nézni, mint magát a történéseket követni. Ezek közül több is azért kiáltott, hogy későbbi, háttérképként való hasznosítás céljából lementsem, ellenben ez nyilvánvalóan rohadtul kevés ahhoz, hogy egy film erényeként emlegethessük.
Mivel 105 percben egy egész emberöltő történetét kívánják az alkotók elmesélni, a film nagyrészben idegesítően fragmentált mozaikokból áll össze, a karakterek kidolgozottságáról vagy egy-egy jelenet szép felépítettségéről csak álmodozhatunk. Vázlatok, szkeccsek, félmondatot és szlogenek mindenhol. És mintha mindez nem lenne már kellőképpen aggasztó, a rettenetesen természetellenes mondatokon a 3D miatt kötelező szinkron csak tovább ront. A színészgárda sem segít a filmen. Kezdjük azzal, hogy ki ez a Benjamin Walker? Az eddig csupán sokadik ajtónállóként jegyzett színész már az antréjával elvágta magát, s bár később kétségkívül bizonyít mint fa- és vámpírvágó, nem tud meggyőzni arról, hogy érdemes megjegyezni a nevét. Segítőtársai egytől egyig jellegtelen figurák, talán csak a mindig magabiztos Rufus Sewell emelkedik ki a sorból, aki most az antagonista szerepében tetszeleg. Mielőtt végképp leírnánk a filmet, egy eleme mégiscsak van, amiért talán nem fogunk hangosan zokogni a moziból kifelé jövet – és ez pedig a látványvilág.
A cselekmény akkor kezd zavarosabbá válni, amikor előreugrunk időben, az 1860-as évekbe. A film alternatív univerzumában a polgárháború mögött a vámpírok elleni harc áll, akik a rabszolgákat "eleségként" használják. A Dél vérszívókkal van tele, vezérük, Adam (Rufus Sewell) pedig úgy tűnik, szoros szövetségben áll Jefferson Davis-szel. Gettysburg-ben Lincoln rájön a nyitjára, hogyan lehet az élőhalottakat sikeresen visszaverni, és megfordítani a háború menetét. A megoldás természetesen nevetséges, ugyanakkor egy kiváló akciójelenetet eredményez, így minden jó, ha a vége jó. A szakáll és cilinder még hiányzik, de a vámpírokat már vadássza. A színészi alakítások terén nehéz óriási problémát találni. Mindegyik aktor hozza a karakterétől elvárható szintet, ami végezetül nem is elhanyagolható erény egy ilyen bugyuta, alapvetően könnyed kikapcsolódásnak szánt filmnél. Walker Lincolnként remek - magas, merev tartású, és száraz jellemű. Dominic Cooper, Anthony Mackie és Jimmi Simpson tisztességes teljesítményt nyújtanak kisebb szerepeikben.
Mostanában jó hangulat lehet a Capcomnál: legnagyobb sorozataik, mint a Monster Hunter, a Resident Evil vagy a Devil May Cry is sikeres időket élnek. Míg az első esetében a Monster Hunter World, a másodiknál pedig az újító hetedik rész, valamint a remake-ek hozták el a széria új aranykorát, addig az utóbbinál a tavaly márciusban megjelent Devil May Cry 5 vette le a rajongókat a lábáról. Nem csoda tehát, hogy az új generációra is több fronton készült a japán vállalat. Miközben már úton van az új Resident Evil-epizód, a DMC-rajongóknak egyelőre az ötödik rész felújított változatával, az úgynevezett Special Editionnel kell megelégedniük. Devil May Cry 5 teszt – Újra nyeregben a Capcom démonvadászai - ismertető/teszt - PlayDome online játékmagazin. A 2019 márciusában megjelent Devil May Cry 5 egy igazi szerelmeslevél volt a sorozat rajongói számára. Az enyhén szólva is megosztóra – bár ettől eltekintve szórakoztató – 2013-as reboot után a rajongók kétségbeesve várták, hogy a Capcom mikor tér vissza sorozat jól megszokott alapjaihoz, a japán cég pedig hallgatott a fanokra – és természetesen a pénzre –, így a sorozat eredeti megalkotója, Hideaki Itsuno direktorálásával készült el az ötödik rész.
Szerencsére a monotonitást és a visszajárkálást a Capcom a környezet rombolhatóságával dobta egy kicsit fel. Hát akkor ríjon az a Devla! Végsősoron a Devil May Cry 5 igazán a rajongóknak készült, nem egy reboot és az új gamerek is jól fognak szórakozni vele. Senki sem veszik el majd a sztoriban, a harc minden pillanatát kiélvezheti majd. Mi is nagyon elvoltunk vele csak talán jobb lett volna egy kicsit nagyobb kihívás a játék első felében. Jó lett volna nagyobb változatosság és kreativitás a környezet kidolgozása terén, ha már egyébként ez a harcról bőségesen elmondható. Végül egy DMC: Devil May Cry vs. Devil may cry 5 teszt torrent. Devil May Cry 5 összehasonlítás: nálam anno az előbbi 9. 2-őt kapott, a DMC 5 pedig 8. 3-at… – BadSector – (Dante angol cikke alapján) A játékot a KonzolKirá webáruház bocsátotta rendelkezésünkre! Pro: + Nagyszerű harc, elképesztően sok kombó, három külön karakterrel + Elképesztő látvány a karakterek és szörnyek kidolgozása terén + Nagyszerű zene Kontra: – Kicsit egyszerű történet – Túl könnyű – A környezeti elemek kidolgozása lehetne jobb Kiadó: Capcom Fejlesztő: Capcom Stílus: Akció-kaland, Hack N' Slash Megjelenés: 2019. március 8.
Saját mozdulatai és kombói precíz időzítéseket várnak el a játékostól, cserébe baromi látványosak és szórakoztatóak. Korábbi képességei helyett ezúttal egy hasonmást, egy doppelgangert tud idézni, és szemben társaival, ő egészen a játék elejétől képes egy meglehetősen vagány démonformára váltani. [Re:] Devil May Cry 5 teszt - Mobilarena Hozzászólások. Ettől és energikus, pusztító harcmodorától egyfajta istenségnek érezhetjük magunkat – vélhetően csak a két új játékmód fog majd minket visszakényszeríteni a realitás veszteségízű mocskába. Azonban bármennyire élvezetes is a Vergillel való játék, meg kell említenünk, hogy a karakter sajnos meglehetősen kilóg a narratívából, ugyanis a készítők gyakorlatilag cipőkanállal szorították be őt a történetbe. Szinte semmit nem tudunk meg az itt betöltött szerepéről, hiszen egész egyszerűen csak ugyanazokat a missziókat tolhatjuk végig vele, mint amiket már végigküzdöttünk Nero, Dante és V bőrébe bújva is. Márpedig új mozgások ide, vagy oda, ennek köszönhetően Vergil alig lesz több egyszerű maskaránál, amibe a régi hőseinket öltöztetjük ahelyett, hogy élő, szerves része lenne a sztorinak.
3 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek). Az egyszeri szemlélődőnek az immáron 18 éves múltra visszatekintő széria agyatlan hentelésről szóló játéknak tűnhet és bevallom, első találkozásomkor én is így vélekedtem Dante kalandjairól. Elvégre a koncepció rendkívül gyorsan és felületesen megfogalmazható. "Juss végig a pályákon és ölj meg mindent, ami hátráltatni szeretne! " Való igaz, az ötödik felvonás is végigjátszható ezzel a felfogással, azonban pont attól a mélységi szórakozástól vonjuk meg magunkat a támadásgombok agyatlan püfölésekor, amiről a rajongók ódákat képesek zengeni. Devil may cry 5 teszt map. Ugyanis a megfelelő kezekben Nero, V és Dante kalandja művészi szintre emelt szórakozás, az összecsapások pedig egy jól betanult, látványos koreográfia részei, amit a legnívósabb filmek is megirigyelhetnének. Ez a rendszer pedig az ötödik részben csúcsosodik ki igazán: érdekes és szórakoztató történet, jól megírt karakterek és poénok, hamisíthatatlan DMC hangulat és messze a legjobb harcrendszer, amit valaha láttunk.
Dante fogja a régi rajongókat kiszolgálni, s talán ő fogja keménymotorosok izommemóriáját is beindítani. Lényegében a 4. részben megismert, boltra való arzenállal felszerelt amigót kapjuk, 4 különböző közelharci fegyverrel és négy távolharcival, amik között bármikor szabadon válthatunk. Devil May Cry 5 Teszt. Emellé még jön a négy különböző stílus, amiben harcolni tud (Trickster, Royal Guard, Gunslinger, Swordmaster). Mind az új, mind a régi fegyverek kellemes, új fűszert adnak a karakternek, nem beszélve a motorról, amivel Dante elüthet bármit, ami elé kerül, ráadásul a járgányról lepattanva két lassú, ámde kegyetlenül nagyot sebző kardra váltanak. Mindezt pedig egy lendületes támadással prezentálhatjuk is a rusnya démonoknak. V az egyedüli kakukktojás az egész játékban. Az ő stílusa minden, csak nem a megszokott DMC harcmodor, ám gyökereit ő se tagadhatja le. Ugyanis V rendkívül sérülékeny és nem is nagyon csapdos sétapálcájaval: helyette három megbízható társat tud megidézni, akik elvégzik a piszkos munka java részét helyette.