A perzsa háborúk során Athén teljesen leégett. Ezért újjá kellett építeni. A magaslatot, ahol valaha a védelmet szolgáló vár, az Akropolisz állt, templomkörzetté alakították. Központi épülete a Panthenón, Athéna Pantheosznak (Szűz Athéna) épített templom. Tervezője és az építkezés fel ügyelője a kor legnevesebb szobrásza Pheidiász volt. A Panthenón cellájában kapott helyet a kor egyik legcsodálatosabb művészeti alkotása, Athéna 12 méter magas aranyból és elefántcsontból faragott szobra. Az Akropolisz "Így emelkedtek az épületek büszke nagyságukban, utánozhatatlan alakjukban és szépségükben, miközben a mesteremberek művészettel múlták felül mesterségüket... A legbámulatosabb azonban a gyorsaság volt, amellyel egyetlen ember kormányzásának virágkorában fejeződött be mindaz, aminek elkészülte külön-külön, több nemzedéken át és korszakon keresztül is alig volt elképzelhető"- írja Plutarkhosz. Az athéni agora ma Az athéni agóra Az Akropolisz északi lábánál terült el az agóra, a város közigazgatási, politikai és gazdasági központja.
Ugyanakkor ezek a finomítások a mobilitás érzését adják az "egyenes" vonalaknak, és elkerülik a dobozszerű megjelenést. A forma méltóságát tehát fokozta a formák dinamizmusa. A kőművesekkel szembeni igények hatalmasak voltak., Minden blokknak, akár görbül, akár nem, flush-nak kellett illeszkednie; mégis mindenütt a blokk aprólékosan illeszkedik a blokkhoz, és csak egy vagy két metópuson árulja el a faragás a bizonytalanság vagy a sietség jeleit. Pontosan arányos, csodálatosan habarcs vagy beton nélkül épített, ólommal bevont vasbilincsekkel együtt, hogy ellenálljon a korróziónak, Ez a csodálatos szerkezet ma kísért minket a technikai know-how és a nagyság elképesztő keverékével. (253)., változások az Akropolisz egyéb épületek kerültek hozzáadásra, mint az Akropolisz volt használatban, és a római császár Hadrianus (76-138 CE) hozzá saját virágzik a város, és az Akropolisz, uralkodása alatt. Nagy Konstantin (I. 272-337) után a kereszténység felemelkedésével a Parthenon templommá, az Akropolisz pedig a keresztény odaadás központjává vált.
Neve ógörög eredetű, jelentése a perzsák városa. Perszepoliszt I. Dárajavaus (görögösen I. Dareiosz) perzsa király kezdte építtetni i. 515-ben, de soha nem lett befejezve, mert miután i. 330-ban Nagy Sándor bevonult, a város tűzvész áldozata lett. Perszepolisz díszes falmaradványa Forrás: AFP Perszepoliszt más ókori építményektől, például a Colosseumtól vagy a Parthenontól eltérően nem rabszolgák építették, hanem munkások az akkori világ számos országából, például Babilóniából, Asszíriából és Egyiptomból, a tervrajzát pedig egy ismeretlen építész dolgozta ki, akit Dárajavaus munkafelügyelőként alkalmazott. Perszepolisz épületein szinte valamennyi ősi birodalom kultúrájának stílusjegyei megtalálhatók. A romvárost 1979-ben nyilvánította az UNESCO a világörökség részévé. Perszepolisz oszlopai Forrás: AFP Athéni akropolisz Az akropoliszok az ókori görög városállamok általában magaslaton, hegytetőn épült fellegvárai voltak, leghíresebb közülük az athéni, amely az attikai fennsíkból meredeken kiemelkedő, kékesszürke színű mészkősziklára épült.
Pénzt, időt és energiát nem sajnálva fogtak hozzá az építkezéshez, a legjobb minőségű anyagokat használták, a kor legelismertebb művészeit, építészeit, szobrászati hívták segítségül. Az újjávarázsolt városközpont a gazdagon díszített, monumentális épületek, az arannyal és drágakövekkel kirakott bronzszobrok kirakata lett. Az évszázadok során a terület folyamatosan pusztult, a külföldi régészek is sok mindent hordtak el innen, de a természet erői – földrengések, savas esők – és az utóbbi időben a környezetszennyezés is nagy kárt tettek benne. Mégis, az Akropoliszt ért legnagyobb csapás az volt, amikor 1687-ben a velenceiek megtámadták a puskaport az ezekben az épületekben tároló törököket. A robbanás valamennyi épületben súlyos károkat okozott. Miután a teljes helyreállítás megtörtént, az Akropolisz egésze a Világörökségek része lett 1987-ben. Római Fórum I. 19-11. között, Julius Caesar és Augustus idején alapították a fórumot és ide költöztette át a piacot a régi görög agoráról. Jóval nagyobb volt, mint amennyi ma látható belőle, de még így sem volt elég ahhoz, hogy betöltse funkcióját.
"Vannak szívek melyek mélyen éreznek, hisznek, de tudják, reménytelenül szeretnek. Mindent megtesznek, hogy elérjék célukat, bár a végén nekik kell feladni álmukat. " A szerelem egy mosollyal kezdődik, egy csókkal folytatódik és egy könycseppel ér véget.. :( Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el. " Mindig a tiltott gyümölcs a legédesebb " "Egy gyöngéd ölelés, mely elfeledtet mindent. Csak a pillanatnak élsz, mely megér minden kincset. Egy forró csók, mely tüzes a vágytól, érzem: örökre hozzád láncol. Beléd szerettem versek koltok. " "Megtehettem volna. Soha nem fogjuk föl igazán az ilyen mondatnak az értelmét. Valójában életünk minden pillanata tartogat valamit, ami megtörténhetne, és mégsem történik meg. Rengeteg mágikus pillanat van, amit nem is veszünk észre, mígnem a sors keze - teljesen váratlanul - megváltoztatja az egész életünket. :) "Az ész figyelmeztet arra, hogy mit kell elkerülnünk de a szív mondja meg azt, hogy mit kell cselekednünk.
Kétség és remény közt gyötrődöm. Ne mondja, hogy elkéstem, hogy örökre elszálltak oly drága érzései. Hadd kínáljam fel ismét magam és szívemet, mely ma sokkal inkább a magáé, mint volt akkor, mikor nyolc és fél esztendővel ezelőtt majdnem összezúzta. Ne állítsa azt, hogy a férfi hamarabb felejt, mint a nő, hogy szerelme hamarabb kihűl. Soha nem szerettem mást, csak magát. Át- s átalakult vérem, bőröm, minden sejtje testemnek, bánatom, reményem. Mily lakócsere az agyban, a szívben! Bár nekem is a vakitó veszélyben a hűség daca volt a menedékem: más a jövőm, a járásom, beszédem! Beléd szerettem versek ovisoknak. Egy nem változott, szívem egy lakóját nem cseréltem: úgy szeretlek, mint régen. Te vagy bennem a biztos állandóság. Te vagy - romolhatatlan láng! - a lényem. Tudod (... ) azt hiszem, tökéletes házasság lesz a miénk. Szeretjük egymást, de túlzások nélkül. Barátok vagyunk. Az ízlésünk nagyjából egyezik. Mindent tudunk egymásról. Élvezzük a rokoni kapcsolat minden előnyét, anélkül, hogy a vérrokonság hátrányaitól szenvednénk.
Kisskarmen (szerző) 2022. május 27. 05:57 @ holdfeny2017: Köszönöm szépen! holdfeny2017 2022. május 26. 22:17 Nagyon aranyos versedhez szívből gratulálok... Nagyon őszinte és érzem, hogy tiszta szívből jövő sorok és gondolatok ezek... Nagy szívet hagyok itt Nálad! Szeretettel: Marika Kisskarmen (szerző) 2022. 06:33 @ feri57: Köszönöm! Kisskarmen (szerző) 2022. 06:32 @ lejkoolga: Köszönöm! Kisskarmen (szerző) 2022. 06:32 @ John-Bordas: Köszönöm! feri57 2022. 06:06 Remek vallomásversed Kármen. Szívvel olvastam. Feri lejkoolga 2022. 04:56 Szép, szerelmi vallomásod nagy szívvel, szeretettel olvastam, kedves Kármen. Nem csak egyszer szerettem beléd. Olgi John-Bordas 2022. május 25. 21:58 Aranyos szerelmes versedet óriási szívvel olvastam ölel János szeretettel Kisskarmen (szerző) 2022. 20:40 @ Szickey_Me: Köszönöm szépen! :) Szickey_Me 2022. 20:36 A sorok tiszta megszólalási képessége, és a vers gördülékenysége szinte már a legelső olvasási alkalommal megfogott. Aztán újra elolvastam, és újra, és visszapödörgettem a megjelölt, megelőző versedhez is, aztán újra vissza, és újra elolvastam.
" Ha nincs ellene kifogásod, jobb szeretném, ha nem takarnád el az arcod. Már eddig is túl sokáig nélkülöztem... tovább már nem bírnék meglenni nélküle. " Olyan vagyok, mint egy öreg ház, Ha nem fűtesz, tönkremegyek. Magamban hordom a szívedet, a szívemben hordom. Mindig itt van velem. Bárhová megyek, mindig kell nekem. És akármit teszek, bármi lesz, Te ott leszel, kedvesem. Beléd szerettem verse of the day. A sors nem riaszt, mert Te vagy a sors nekem. Nem kell világ ennél szebb, mert Te vagy a világ, igen. Múlt éjjel egy ismeretlen férfiról álmodtam, ő volt a férjem. Csak vele tudtam magányos lenni, előtte voltam nyitott, egészen nyitott, egészen előtte, egészét egészen magamba fogadtam, és körülzártam a közös boldogság labirintusával. Tudom, hogy te vagy az. Le tudnám élni veled az életed, de az enyémet nem. Mindenekben megtalállak, s öröm markol meg, ha látlak. Nézz rám, szólok a szemednek, ne fuss el, nagyon szeretlek! Látom szemed: a hűt, a jót, a tisztát, Mintha a menny kapuját reám nyitnád. A hangod lágy, mint selyem, úgy cirógat, Tudom: enyém vagy, s egyedül való vagy, Ki lelkembe sugarat, rózsát szórhat, És üdvösségem forrása a lelked.