3. FUSILLI. Arab földről érkezett Olaszországba, és eleinte délen (főleg Campania) terjedt el a spirál formájú tészta, mely alkjának köszönhetően szintén jól megtartja a különböző szószokat. 4. TORTIGLIONI. Elsősorban talán Campania tartományának az egyik fő tészta fajtája. 5. MEZZE PENNE RIGATE. Formára mint a penne rigate, csak rövidebb és kevésbé vastag. Tésztasalátákhoz is népszerű. 6. SPAGHETTINI. A legvékonyabb spagetti variáció. Gyógyszertárak: Benu Gyógyszertár Zalaegerszeg Kertvárosi - ZALAEGERSZEG - Vidám Patika. "C apellini d'angelo " (angyalhaj)néven is ismert és ideális a népszerű " aglio olio e peperoncino" tésztához. 7. BAVETTE. A lapos a csoportba tartozik a linguine féle tészta is. Esemény időpontja: 2010. Jan. 14 A program szervezői 3x15 fő + kísérő számára adtak ingyen belépési lehetőséget. Ez a csodálatos kiállítás nem csak az új információk miatt volt fantasztikus élmény! Szembesültünk újra azzal is, hogy nemzetünk mentális képessége valóban világraszóló! Ráadásul találkozhattunk Dr. Polgár Lászlóval is, aki bemutatta nekünk saját fejlesztésű űrsakk játékát!
Tájékoztatunk, hogy oldalunk cookie-kat használ, melyek kereskedelmi célokat szolgálnak. Oldalunk használatával hozzájárulsz, hogy az eszközödön cookie-kat tároljunk és azokhoz hozzáférjünk. A részletekért kattints! Bezárás
X100S és X100 X100S és X100 A másik szembetűnőbb változás a hibrid kereső kapcsolóját érte. A váltókar pecke immár nem egyenesen felfelé áll, hanem kicsit lezserebben, oldalirányba, ami valószínűleg a tartósságának tett jót (bár még nem hallottunk egyetlen letört kapcsolóról sem). Fuji X100 Teszt. A záridőt állító forgókapcsolón valamivel messzebb, elkülönítettebb helyre került az "A(utomata)" állás, mint az a korábbi modellnél volt. A többi, szemmel is látható módosítást a gyártó a készülék hátlapján követte el, itt a "Made in Japan" feliratot helyezték át és pár gomb kiosztása is megváltozott. Ezek közül legjobban a haszontalan "RAW" helyett látott "Q" (avagy Quick Menu) feliratnak örültünk – mostmár az X100S is az X-E1-ből ismert gyorsmenüvel dicsekedhet. X100S és X100 Inkább a motorháztető alatti változások nevezhetőek radikálisnak, hiszen a mérnökök itt aztán (szinte) mindent lecseréltek újabbra, szebbre, gyorsabbra, jobbra. Repült a jelfeldolgozó egység, a szenzor, de a hibrid kereső elektronikus része sem maradt a régi.
Az X100T jobbára tovább viszi az elődmodellek előnyeit (egy-két kivétellel), de új plusz szolgáltatásokat és lehetőségeket is hoz. Elértük-e ezzel a maximumot? Azt azért nem állítanánk, hiszen még mindig van hova fejlődni, de az mindenesetre tagadhatatlan, hogy a Fujifilm igen komolyan veszi ezt a nem cserélhető objektíves, de prémium szintű gépeket tartalmazó vonalát. Feltehető persze a kérdés, hogy mi értelme az X sorozatban cserélhető objektíves (MILC) és fixen beépített objektíves gépeket is fenntartani, főleg úgy, hogy az X100T nem éppen olcsó modell (380 ezer Ft), szemben az X-A1-gyel, amelyet kitben is megvásárolhatunk 100e Ft-ért, amelyhez hozzácsapva egy X bajonettes 23mm f/1, 4 objektívet, akkor ott tartunk majd árban, mint az X100T. Jóllehet, ennek fényereje már egy egész blendével jobb, mint az X100T-é, a szett tömege és mérete már jelentősebb, ráadásul az X-A1 nem rendelkezik hibrid átnézeti keresővel. FujiFilm X100: érzelmeket kelt - PROHARDVER! Digicam teszt. X bajonettes F2-es objektívet pedig ilyen gyújtótávolsággal nem lehet kapni, azaz meg is van az X100T főbb erénye: kis méret, f2-es fényerő, 35 mm ekvivalens gyújtótávolság, hibrid átnézeti kereső.
Az X100 hátlapja elég zsúfolt: az LCD mellé balra és jobbra egyaránt kerültek nyomógombok. Jobb oldalt egy multifunkciós tárcsa is található, amely nemcsak forgatható, hanem négy irányban nyomkodva külön-külön szolgáltatást indít el. Ennek közepére helyezték el a menü/ok gombot, ami csak nehézkesen, körömmel nyomható be. Próbálkozásaink során nem egyszer előfordult, hogy egy nem kívánt szolgáltatás közepén találtuk magunkat. A problematikus kezelőszervek listája azonban még folytatódik: A készülék bal oldalán látható tolókapcsolóval állíthatjuk az élességállító rendszer működési módját (egyszeri AF, folyamatos AF, manuális fókusz). Itt sajnos a leggyakrabban használt mód (egyszeri AF - AF-S) került középre, s ha egyszer másik állásába kapcsoltuk a kapcsolót, akkor nehéz visszakapcsolni középre; az esetek (próbálkozások) túlnyomó többségében túlszalad a középálláson az ember keze. Megoldás lehetne a problémára, hogy az MF és az AF-S módok kerüljenek a tolókapcsoló két végállásába. Kipróbáltuk: Fujifilm FinePix X100 - Pixinfo.com. A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
Hiányoztak róla a régi masinákon megtalálható vezérlőtárcsák (záridő, expozíciós korrekció), a beépített kereső a bal felső sarokból és a teljes váztestet borító fekete műbőr bevonat. Kinézet szempontjából telitalálat lett a FujiFilm X100, hiszen az előbb felsoroltak mind megtalálhatóak rajta. Még egy beépített vakunak is szorítottak helyet – ennek hiányát gyakran emlegették fel az Olympus gépénél. A kereső maga megér egy misét, egy igazi unikum, hiszen nem csak egyszerűen egy átnézeti "optikai lyuk", hanem egy olyan hibrid megoldás, amely kétféleképpen használható: alapesetben nem a TTL, hanem az átnézeti képet látjuk, amelyre az elektronika rávetíti a kompozíciós keretet, az expozíciós értékeket (rekeszérték és záridő), az érzékenységi értéket, az AF mezőt és az expozíció helyességét. A másik módja a keresőnek immár teljesen elektronikus és TTL képet adó. A kereső módjai között a fényképezőgép előlapján található kis kar működtetésével válthatunk: De nem csak a keresőt használhatjuk képeink megkomponálásához, hanem a 2, 8"-os kijelzőt a hátlapon, amely 460 000 képpontos felbontásával az elkészített fotók visszanézésére is elegendő.
Bevezető, külvilág I. Még mielőtt beleugranánk az elemzésbe, fontos megjegyezni részünkről, hogy a gépet a jelenleg elérhető legfrissebb, azaz 1. 10-es firmware feltöltése után vettük használatba. Mikor a FujiFilm X100 első kémfotói kikerültek az internetre, szinte hallani lehetett, ahogy világszerte felkiáltanak a szakik. Ki örömében, ki kárörömében, de olyan nem volt, aki közönnyel ment volna el az új klasszikus mellett. Anno az Olympus kezdte a sort azzal, hogy egy 50 éves mítoszt élesztett fel: az E-P1 futótűzként söpört végig a fotós világon. A retró láz pedig azóta is tart, sőt egyre több áldozatot szed, de eddig úgy igazán még egyetlen gyártótól sem érkezett olyan gép (a Leica M9 kivételével, de az egy más történet), amely minden kritériumnak megfelelt volna. Az Olympus E-P1 ugyan megfelelt a "valami kicsi, könnyű, szerethető, moduláris, bárhova elvihető" szerepkörnek, sőt klasszikus külseje a mai napig párját ritkítja, de mégsem lett az az igazán retró gép, amit a filmes világban nevelkedett, nem ritkán távmérős géppel alvó-kelő fotós szeretett volna.
balra: Fujifilm X100; jobbra: Sigma DP2x Nem kerülhetjük el az összehasonlítást a cserélhető objektíves rendszerkompaktokkal sem, főként a hasonló méretű érzékelő miatt. Elsősorban a szintén retro külsőt kapott Olympus E-PL gépek mellé tehetjük, melyek legfrissebb képviselője a kis, 12 megapixeles E-PL2, de közeli konkurensként említhető a Panasonic ugyanilyen felbontású DMC-GF2 modellje is. balra: Fujifilm X100; jobbra: Olympus E-PL2 A Sigma, Olympus és Panasonic gépekhez képest jelentős eltérés, hogy a FinePix X100 különleges optikai/elektronikus keresővel is rendelkezik, míg az említettek legfeljebb opcionális kiegészítőként használnak keresőt. A gép másik előnye a már említett kiváló fényerejű objektív, mely ugyan nem cserélhető, de a fenti konkurensekhez is csak jelentős plusz költséggel szerezhető be hasonló.