Berzsenyi dániel a magyarokhoz ii elemzés Visegrad Literature:: Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz (II) Ott lankadt, epedett Váradi Lóri is Érző lelke tüzes gerjedezésiben. Nem fojthatta meg azt a feledő idő, Sem más isteni kéz mennyei balzsama. Legszebb szűz vala ő Hunnia térein. Sok fényes lovagok néztek ohajtva rá: Sok nagy gazdagokat Lórika megvetett, Mert szívét szeretett Sándora bírta már, S oldhatlan kötelek közt vele egyesült. Sándor régi nemes faj, de szegény vala; Mellyért Lóri kemény atyja csikarva dúlt, S e klastromba dugá a szerető leányt. Kábultan maradott Lóri sokáig itt, S mint egy álmodozó csendesen elmerűlt. Míglen végre beteg szíve felébrede, S a kétségbeesés tőreivel vivott. Már négy bús kikelet látta siralmait S lassanként kihaló kellemit, amidőn Egy bús óra alatt ajtaja megnyilék, S a régen siratott karja közé rogya. Testek rándulatit festeni nem merem, Sem tördelt szavokat s ömledezésiket. A döbbent kebelek nyögve szorúltak el, S bennek minden erő s élet eloltatott.
Míglen végre, sebes könnyeik árjai Megnyitván lekötött nyelvöket, így zokog Forró csókjai közt a pihegő leány: Oh kedves, kit az én lelkem epedve várt Minden perceneten, s érted imádkozott! A két óda a mai magyar nemzethez, és a mai magyar emberekhez is szól, mert nem kéne engedni, hogy a nagyhatalmak elnyomjanak minket és fejlődésünket. A mű első változata 1796-ban keletkezett, végső formáját 1810-ben nyerte el. A témát illetően kaphatott ösztönzést Horatiustól, tőle kölcsönözte a strófaszerkezetet is (alkaioszi). A vers szervezőelve: két idősíkot szembesít egymással – – múlt és jelen képei sorjáznak. Kulcsszava: az erkölcs – a régi (tiszta) és a mostani (megromlott). Ez az oka a nemzet hanyatlásának. I. Már az első sor megszólítása ("Romlásnak indult hajdan erős magyar") kijelöli a témát: most és jelen szembeállítását. A szemrehányó két kérdés figyelmeztet a jelen magyarjainak felelősségére. (Nem látod… Nem látod…? ) II. Majd a múlt képei következnek 5 versszakon keresztül: A múltból dicső, értékes példákat sorol fel – kp.
George rr martin uj konyv 2 Fáj a sarkam mit tegyek Split klíma kompresszor hiba jelei 6
S hogy a tömeg miért özönlik, Mikor tódul, vagy vonul, Vagy hömpölyög, s még sem ömlik, Hogy mondjam ezt angolul? Aki surran, miért nem oson, Vagy miért nem lépeget? Mindezt csak magyarul tudom, S tán csak magyarul lehet...! Firenze 1984. X. 12. Gyimóthy Gábor nyelvművelő gúnyvers-sorozata (253). Akinek van kedve, megszámolhatja, hány szinonímája van a "menni" igének! Gyimóthy Gábor 1956 óta Svájcban él, költő, műfordító, természettudós és ipari formatervező. Több nyelven beszél – németül, angolul, olaszul, franciául, de jó ismerője a latin, a spanyol és az orosz nyelveknek is. A közkedvelt Max und Moritz gyermekkönyv magyar fordítója. Ápolja, gondozza a magyar nyelvet úgy verseiben, szójáték-gyűjteményeiben, mint "nyelvőrző hadjáratai" során, amikor iskolákat látogatva tanítja a helyes magyar beszédet. Íme Gyimóthy Gábor ars poeticája: "Amikor verset írok, gyakran szándékomban sincs verset írni, csupán játszadozom a szavakkal, és a végén összeáll a vers. Lehet, hogy régimódi elképzeléseim vannak afelől, milyen is legyen egy vers, de én valahogy mindig úgy gondolkoztam, hogy rímelnie kell, üteme legyen, sőt még az sem árt, ha mondanivalója is van".
Jöjjön Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke verse. Egyik olaszóra sodrán, Ím a kérdés felmerült: Hogy milyen nyelv ez a magyar, Európába hogy került? Elmeséltem, ahogy tudtam, Mire képes a magyar. Elmondtam, hogy sok, sok rag van, S hogy némelyik mit takar, És a szókincsben mi rejlik, A rengeteg árnyalat, Példaként vegyük csak itt: Ember, állat hogy halad? Elmondtam, hogy mikor járunk, Mikor mondom, hogy megyek. Részeg, hogy dülöngél nálunk, S milyen, ha csak lépdelek. Miért mondom, hogy botorkál Gyalogol, vagy kódorog, S a sétáló szerelmes pár, Miért éppen andalog? A vaddisznó, hogy ha rohan, Nem üget, de csörtet – és Bár alakra majdnem olyan Miért más a törtetés? Mondtam volna még azt is hát, Aki fut, miért nem lohol? Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke - Neked ajánljuk!. Miért nem vág, ki mezőn átvág, De tán vágtat valahol. Aki tipeg, miért nem libeg, S ez épp úgy nem lebegés, – Minthogy nem csak sánta biceg, S hebegés nem rebegés! Mit tesz a ló, ha poroszkál, Vagy pedig, ha vágtázik? És a kuvasz, ha somfordál, Avagy akár bóklászik. Lábát szedi, aki kitér, A riadt őz elszökell.
Ám egy másik itt tekereg, Elárulja kósza nesz Itt kóvályog, itt ténfereg.... Franciául, hogy van ez? S hogy a tömeg mért özönlik, Mikor tódul, vagy vonul, Vagy hömpölyög, s még sem ömlik, Hogy mondjam ezt angolul? Aki surran, mért nem oson, Vagy miért nem lépeget? Mindezt csak magyarul tudom, S tán csak magyarul lehet…!
Anyanyelvünk hangjait pontosan jelölő betűink vannak. Vagy...