80 évvel ezelőtt, 1941 december 7-én támadták meg a japánok Pearl Harbort. A hadüzenet nélkül megindított, meglepetésszerű akcióban néhány óra alatt megsemmisült a csendes-óceáni amerikai haderő jelentős része. Az amerikai flottatámaszpont elleni támadásával kezdetét vette a Csendes-óceánon is a II. világháború. A Hawaii szigeteken lévő Pearl Harbor támaszponton akkor a Csendes-óceáni amerikai hadiflotta jelentős része: 8 sorhajó, 28 torpedóromboló, 5 tengeralattjáró és 20 egyéb kisebb haditengerészeti egység horgonyzott. A hadikikötő környékén dolgozó japán halászok jelentéseiből a japán vezérkar a kikötő és az öböl minden négyzetméterét ismerte. A japán tengerészeti repülők a támadást megelőző hónapokban speciális stabilizátorokkal ellátott légitorpedókkal gyakorolták a torpedóvetést sekély vizeken. A támadó japán légiegységek első hulláma Fushida korvettkapitány vezetésével 100 db Mitsubishi 93-as bombázóból és Nakajima 99-es zuhanóbombázóból, 40 db Nakajima 97-es torpedóvetőgépből és 43 db Mitsubishi Zero vadászgépből állt.
A Hawaii hegyei közé pontosan ilyen megfontolásból telepített óriási készletekről nem is volt tudomásuk. Így a Pearl Harbor-i támadás eredménye nem lett más, mint egy pillanatnyi harcászati előny. Ez megadta Japánnak azt a fél-, egyéves lehetőséget a sikerekre, amelyet Jamamoto tengernagy ígért. Azonban a szigetország sokkal többet vesztett vele, hiszen Roosevelt pontosan idézett szavaival a "a nap, amely szégyenként marad fent" (the day that will live in infamy) kizárta egy kompromisszumos béke lehetőségét. Napjainkban a támadás során felrobbant és elsüllyedt Arizona csatahajó törzse fölé épített emlékmű és az abból szivárgó "fekete könnyek" emlékeztetnek a vasárnap délelőtti támadásban elhunyt körülbelül 2500 katonára és civilre. Keretbe foglalva a csendes-óceáni háború kezdetét és befejezését, a szolgálatból kivont Missouri csatahajó, amelynek fedélzetén írták alá Japán kapitulációját, az Arizona roncsa mellett horgonyoz múzeumhajóként. A történet végső csattanója, hogy a XX. századi Japánhoz megdöbbentően hasonló körülmények között felemelkedő újabb ázsiai hatalom hozta el a megbékélést a korábbi ellenségek között, így Barack Obama amerikai elnök és Abe Sinzó japán miniszterelnök a támadás 75. évfordulóján együtt emlékeztek meg az Arizona-emlékmű mellett.
A császárt így akár háborús bűnösnek is minősíthették volna a háború után, de mivel a japán nép élő istennek tekintette, a megszálló amerikai hatóságoktól mentességet kapott és az új, demokratikus Japán jelképének tették meg. Todzsót viszont háborús bűnösként halálra ítélték és kivégezték. A mai napig folyik a vita arról, hogy Roosevelt elnök tudott-e a rajtaütés tervéről, sokan vélik úgy, hogy igen, de nem tett semmit, hogy egységes országot vihessen a háborúba. Az igazság vélhetően soha nem fog kiderülni. A Pearl Harbor-i támadást túlélő legidősebb amerikai veterán 2018 novemberében, 106 évesen halt meg.
Reggel 7:40-kor a japán repülőgépek első hulláma eléri Oahut. Reggel 7:49-kor az első hullám parancsnoka elrendeli a Pearl Harbor elleni támadást. Reggel 7:55-kor kezdődik az összehangolt támadás Pearl Harbor ellen. 8:10-kor a csatahajó USS Arizona felrobban. 8:17-kor a USS romboló Sisak rágyújt és elsüllyeszt egy japán tengeralattjárót a kikötő bejáratánál. Reggel 8:54-kor a japán repülőgépek második hulláma, közel 170-en kezdi meg támadását. 9:30-kor a USS romboló Shaw felrobban a szárazdokkban. Délelőtt 10 órakor a japán gépek visszaindulnak hordozóikhoz, amelyek végül visszatérnek Japánba. Japán légi támadóereje Az infografika egy diagramot mutat, amelyen piros repülőgép-ikonok egy-egy blokkja látható, amelyek mindegyike egyet ábrázol torpedóvető repülőgép, magas szintű bombázó, búvárbombázó, vagy harcos a japán támadóerőben. A diagram szerint összesen 353 repülőgép vett részt a támadásban. Közülük 29, a térképen sötétvörösre festett repülőgép nem tért vissza a hordozójához a támadás után.
A támadást végrehajtó, Nagumo tengernagy parancsnoksága alatt álló 6 repülőgép-anyahajó, 17 csatahajó és 23 tengeralattjáró hónapokig tartó tervezés és gyakorlatozás után futott ki a kikötőből. Annak érdekében, hogy ne fedezzék fel őket, az egyes egységek különböző útvonalakon, rádiócsend mellett tették meg az utat a találkozási pontig. A hadműveletet a legapróbb részletekig kidolgozták, figyelembe véve az amerikai riasztórendszer működését, az amerikai hajók elhelyezkedését is. A támadást azért időzítették hétvégére, mert ilyenkor lazul a fegyelem, ráadásul minden hajó visszatér a bázisra. Az amerikai hadvezetés az egyre sokasodó figyelmeztető jelek ellenére sem rendelt el készültséget a támaszponton. A flotta főparancsnoka a támadás idején éppen golfozott, a radarképernyőn a bázis felé tartó azonosítatlan jeleket észlelő tiszt nem hitte el, hogy azok japán repülők lehetnek. Az elbizakodottságért nagy árat kellett fizetni, a merész és kockázatos tokiói terv sikerrel járt. A Pearl Harbor fölötti égen 7 óra 49 perckor japán repülők tömege jelent meg, amelyek bombákat szórtak az öbölben horgonyzó hajókra, majd nem sokkal később megérkezett a támadók második hulláma is.
2017-ben egy radioaktív szivárgás miatt Kelet-Európa nagy részét titokzatos radioaktív felhő borította be. A sugárzás Oroszországon kívül nem jelentett veszélyt, ám a szivárgás helyének közvetlen környezetében akár nagyon is. Az incidens részleteit tisztázó nemzetközi kutatás eredményéről az USA tudományos akadémiájának folyóirata, a PNAS számolt be. Az orosz hatóságok többször is tagadták, hogy a körülbelül egy éves felezési idejű Ruténium-106 izotóp a kazah határhoz közeli Majak nukleáris létesítményből került a szabadba. Magyarországot is elérte a radioaktív felhő - Blikk. A Roszatom vezette vizsgálóbizottság akkor arra jutott, hogy a szennyezést egy, az áramtermeléshez izotópokat használó műhold okozta, amikor a légkörbe visszahullva elégett, és hogy nincs elég adat az incidens helyének pontos meghatározásához. Ez a műholdas verzió az, amit a mostani jelentés egyértelműen cáfol, valamint azt is, hogy a szennyezés forrása Romániában lett volna, ahol amúgy a legmagasabb volt a sugárzás szintje. A tudóscsapat arra is kitért, hogy épp az orosz hatóságok késlekedése miatt nem sikerült időben megszerezni azokat a bizonyítékokat, melyek segítségével pontosan meghatározható lett volna a baleset helye, hogy óvintézkedéseket hozhassanak, nehogy az eset megismétlődjön.
A tájékoztatás szerint a térségbeli országoknak mind vannak atomreaktoraik, beleértve Oroszországot is, amely azonban tagadta, hogy onnan származnának az észlelt izotópok - írta az MTI-re hivatkozva a A NAÜ beszámolója szerint a térségben kissé megemelkedett, "nagyon alacsony mértékű" cézium- és ruténiumszintet mutattak ki, ami állítólag nem jelent veszélyt az emberi szervezetre és a környezetre. Az ügynökség szerint ilyen radioaktív kibocsátás akkor keletkezhet, amikor működik a reaktor, illetve ha karbantartást végeznek rajta. Észtországban, Finnországban és Svédországban a múlt héten észlelték a részecskéket. Aleksi Mattila, a finn Sugárzásvédelmi és Nukleáris Biztonsági Központ (STUK) laboratóriumának vezetője ugyancsak azt mondta, hogy az atomreaktor normális üzemmenete során is keletkezhetnek ilyen részecskék. Jellemzően évente egy vagy két alkalommal észlelnek ilyeneket, a jelenlegi eset sem tér el a szokványostól. Több alkalommal is lebegett már radioaktív felhő Oroszország irányából Európa fölé.
"Mi lenne ha? " A klasszikus kérdés ezúttal az észak-koreai atomprogram miatt vetődik fel. A katasztrófavédelem szerint ezt kell tenni, ha nukleáris veszély fenyeget. Mindenesetre rádió, ragasztószalag és kálium-jodid legyen a házban. Már több mint hetven éve tart az atomkorszak, a fegyverkezési versenyben a legerősebbek atombombákkal tartják sakkban egymást és a világ technikailag kevésbé felkészült részét. Túl vagyunk számos forró helyzeten, konfliktuson - emlékezzünk a szovjet-amerikai hidegháborús évekre -, ám eddig szerencsére senki nem döntött úgy, hogy atomcsapással tesz pontot a vitás kérdések végére. A sajnálatos kivétel a japán Nagaszaki és Hirosima amerikai szétbombázása, amikor nem kihalt sivatagokban tesztelték az atombombákat, hanem konkrétan pusztító céllal vetették be azokat közösségek ellen. A hidegháború a nyolcvanas évek végére az oroszok "kapitulálásával" ért véget, ezt követően az állítólagos iraki atomprogram tartotta lázban a világ vezető államait. Mint utóbb kiderült, a Bagdad lerohanására indokul szolgáló brit hírszerzési jelentések nem voltak kellően megalapozottak.