Nagy sikerrel mutatták be a hétvégén a Velencei Filmfesztiválon az Oscar-díjas Paolo Sorrentino új sorozatát, melyben Jude Law és Diane Keaton kapta a főbb szerepeket. Az ifjú pápa címmel érkezik az HBO legújabb sorozata, mely az első előzetese alapján egy igazán vérpezsdítő szériának tűnik. A sorozat szereplői között találjuk a fent említetteken kívül, Silvio Orlandot, Javier Cámarat, Scott Shepherdt, Cécile de Francet, Ludivine Sagniert, Toni Bertorellit és James Cromwellt is. Az ifjú pápa Lenny Belardóról szól, aki XIII. Piusz néven az első USA béli pápa lett. A fiatal és egyben sármos pápa a hatékony médiastratégiának köszönhetően kerül az egyház élére. A sorozat a Vatikánban játszódik, a szereplők pedig mind az egyház vezetői. A széria során XIII. Piusz pápa megpróbál átkelni az emberi magány végtelen folyóján, hogy meglelje azt az Istent, akit az emberiségnek és magának adhat. A premier dátumáról egyelőre nem lehet tudni semmit, de hazánkban az HBO-n és az HBO GO-n is látható lesz a sorozat.
KÉP: WARNER MEDIA A második évad ebben még erősebb: a John Malkovich alakította III. János Pál elképesztően megrázó háttértörténete, a droggal csillapított bűntudat és végül a megbocsátás lehetőségének felsejlése torokszorító katarzisokat szállítanak; a súlyosan betegen született és szinte életképtelen gyereket nevelő orvosnak és feleségének története annak a döntésnek a következményeibe enged betekintést, amely döntést – a választás lehetőségét elvéve tőlük épp ráerőltették a lengyel nőkre. Mélyen emberi A sorozat merész látványvilágát és felvetéseit nemcsak ezek a mélyen emberi sorsok és a hozzájuk kapcsolódó súlyos választások ellenpontozzák, hanem az is, hogy – miután Sorrentino felvillantotta annak a lehetőségét, hogy az ifjú pápa nem hisz Istenben, és hogy ő az Antikrisztus – Piusz útkeresésének helyre kerülésével és az Istenhez fűződő kapcsolatának világossá tételével a sorozat egyúttal egyértelműen állást foglal Isten létezése mellett is. Mindkét sorozat elképesztő látványvilágot szállít: a Vatikán épületeinek, termeinek, parkjainak nagyszerűségét csak kiemelik az említett neonkeresztek, Sorrentino beállításai a filmtörténet legnagyobbjait idézik, a színészek pedig nagyszerűek.
* Egy Kommandón tett kirándulás után, kora esti órákban tehát, a kovásznai Siklón eresztettek minket lefelé – vagy kéttucatnyi utast egy hatalmas deszkarakomány társaságában –, és a "Vezér úrnak" (fékezőnek) fent, a kabinban kedve kerekedett megtréfálni a könnyen gatyába ijedő népséget. És pánikba is estünk, mint az anekdotabeli Juliska Budapesten a Vidám park óriáskerekén, amikor egy szélroham fejébe borította a rokolyáját. De fogjunk egy újabbat az elbeszélésbe! Mint ahogyan az történni szokott, épp amikor valami mást kerestünk, fiókba ömlesztett családi "emlék-galaxisunk" mélyéről két fénykép került elő. Az egyik egy luxuskinézetű régi személygépkocsit örökít meg. De az, fura módon mintha a vasúton közlekednék! És valóban: akkor már vaspályán, 760 mm-es, faipari keskeny nyomtávon gördült az 1960-as idők álmainak autója. Amerikai Buick vagy talán Pontiac lehetett? – erre nem emlékszem pontosan, de hogy az akkori román miniszterelnök, Ion Gheorghe Maurer kocsija volt, s emiatt golyóálló pajzs (! )
Tehát: végtelen... melankóliák... lehelete! Félelmetesen szép, drámai erejű szókapcsolat! (Zenéről beszélgetni csakis a költészet útján lehetséges! ) A drezináról, vagyis a vasúti hajtányról még csak annyit mondanék, hogy kb. évtizeddel ezelőtt Kommandón több jelenetet forgattak a Bogdanski Dolina című nagy sikerű magyar filmhez. Annak már a bevezető képsoraiban felvillan egy vakvágányra futtatott, "bogárra" emlékeztető sínautó, mely hatalmas csattanással belerohan a vaspálya végét jelző ütközőbe. Sikerült megtudnom; nem Maurer kocsija volt a "kaszkadőr szereplő", de hogy hová lett a bogár, azt a kártyavetőnő, ha kitalálja. Szóljunk végezetül a Siklóról is, mert épp az idő tájt állt le a keskeny vágányon a teherszállítás. Az utolsó lesiklásról film készült. Ünnepélyesen, lassan eresztették, mint a koporsót a sírgödör sötétjébe. A marcona kinézetű munkások, akik addig a lovakkal és a gőzmozdonyokkal együtt küzdöttek a megélhetésért, letették a feszítő csákányt, fűrészt, a fejszét, süvegeiket kézbe vették, mint ahogy az temetési szertartáson illik és... könnyeiket nyelték-törülgették.
PUBLICISZTIKA - XLV. évfolyam 3. szám, 2001. január 19. Tisztelt Olvasó! Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk. Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét. Ha a kiválasztott írást szeretné elolvasni, a "Megnézem a reklámot" gomb megnyomását követően, egy reklámvideó megtekintése után a cikk azonnal betöltődik. Ez esetben nincs szükség regisztrációra. Ha legfrissebb számunk összes cikkére kíváncsi, vagy az online archívumhoz kíván hozzáférni, mindezt a megszokott módon elérheti. Regisztrációt követően bankkártyával vagy banki átutalással néhány perc alatt előfizethet honlapunk teljes tartalmára, illetve akár a nyomtatott lapra is.