A kastélyon 1624-től ismét többen osztozkodtak. 1652-ből ismert a belső leírása, ekkor az épület Kisfaludy Erzsébettel kötött házasságával részben Niczky Gáspáré, egy része pedig Káldy Ferencé volt. A fennmaradó részen Kisfaludy Balázs 17 unokája osztozkodott. A leírás felsorolja a helyiségeket: "Palotás Öregh Szoba", "Palotás Ház", "egy szenes Bolt ház", "egy eöregh Pallásos Kályhás szoba", "egy eöregh bolth Kályhás szoba, abbul nylo bolth bastiaual". Az 1670-es években a kastély fele Niczky György tulajdona. Kapuvár. A sok tulajdonos kezében az épület egyre rosszabb állapotba került, többször is tatarozni kellett. A kastély lassú, állandó jellegű leszegényedését a Rákóczi-szabadságharc katonai eseményei betetőzték. Mihályit először 1704-ben, másodszor 1709-ben égették fel a császári hadak, a kastély mindkét alkalommal elpusztult, és még 1711-ben is romokban volt. A kastély hátsó részének újjáépítését Niczky György kezdte meg 1712-ben, a késő reneszánsz jegyében. A kastély udvari oldalára toszkán oszlopos, árkádos folyosó készült.
Az 1560-as évek elején, korábbi épület helyén emelt kastély eredetileg négysaroktornyos volt. Fele részét házasság révén a 16-17. század fordulóján élt katonaköltő, Vathay Ferenc szerezte meg. 1704-ben és 1709-ben a császáriak feldúlták a várat. Nyugati részét a Rába-parti homlokzaton lévő feliratos kőtábla alapján Niczky György hozatta rendbe 1712-ben. Ennek dokumentuma a hátsó szárny emeletén lévő nagyterem bibliai idézettel díszített, faragott mestergerendá ján látható 1712-es évszám is. Ugyanekkor kerülhetett sor a Rátky család tulajdonában lévő, független keleti rész felújítására is. Ekkor készült az árkádíves udvari folyosó és a Niczky-féle szárny toszkán oszlopos árkádsora. A 18. század közepi átalakítás során bontották le a keleti oldal két saroktornyát és hozták létre a mai homlokzat szimmetrikus, középrizalitos formáját. Az udvari hátsó sarokban lépcsőházat építettek, mellette emeletes árkáddal. Ekkor, a Niczky Lázárhoz köthető átépítés során készült el a park is. Miután 1860 körül Dőry Miklós megvette, a két vízi bástyát meghagyva a kastélyt angol gótikus stílus ban átépíttette.
A falu közepén, négy utca találkozásánál áll a műemlék kastély, amely 1860 táján Jobaházi Dőry Miklós tulajdonába került. Az utcára néző homlokzat közepén az ő kőbe faragott címerük látható. A kerítés kapuján belépve érdemes először megkerülni az épületet, mert a hátsó oldalán egészen más kép fogadja a látogatót. Ott két kerek saroktorony zárja a kastélyt, a köztük levő falak egyszerű formája elárulja az épület jóval korábbi eredetét. Ez a kastély 1550-1560 körül épült, a falu birtokosa, Ládonyi Demeter lakóhelyének. Ekkor az épület mind a négy sarkán kerek torony állt. A XVI. század végén a Ládonyi család fiú ágon kihalt. Kastélyát és birtokait veje, Kisfaludy Boldizsár örökölte. A XVII. századtól Rátkyak, Niczkyek birtokolták. A Rákóczi-szabadságharc idején a kastély leégett, 1709-ben Niczky György a jelenlegi késő reneszánsz formájában újjáépítette a hátsó szárnyat. Erről tanúskodik a Rába-parti homlokzaton található, latin feliratú kőtábla. Az első szárnyakat 1720-1730 körül a Rátkyak építették újjá korai barokk, festett homlokzatokkal.
Ezt a hatást nem váltja ki bennünk csupán a hang. A szemünk odaköt, erős érzelmekkel bevonz a látott világba. Talán ezért is mondja Jézus egy helyen, hogy óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik báránybőrbe bújt farkasok! Az óvakodás egyfajta belső távolságtartás. A hét kecskegida szimbólumrendszeréhez hozzátartozik a bezárkózás. Ez a módszer nem volt elegendő ahhoz, hogy a kecskegidák megóvják magukat. A szem böjtje. A "nem bevonódás", az óvakodás a szív erénye. A lelkünk legfinomabb műszere képes csak arra, hogy figyelmeztessen: "Hiába harsogja minden, hogy neked erre szükséged van és milyen szép, te ne vedd meg! Böjtöljön a szemed! " Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket! A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Tartalmaink elkészítése, az oldal üzemeltetése és az új olvasók elérése azonban költségekkel jár.
De az most nem ért rá az ilyesmire; szaporán csattogtatta az ollót metélte a farkas irháját, míg csak mind a hat fia ki nem ugrott a bendőből, s ott nem táncolt körülötte. Mert hát a mohó fenevad egészben nyelte le valamennyit! Mikor mindnyájan együtt voltak már, s alaposan ki is örvendezték magukat, azt mondta a kecskemama: – Menjetek, keressetek jó nagy köveket! Belevarrjuk ennek a tűzre való állatnak a hasába, amíg alszik! A gidák egész halom követ hordtak össze, aztán nekifogtak, s annyit tömtek az ordasba, amennyi csak belefért. Mikor a rakodással elkészültek, kecskemama sietve összevarrta a farkas irháját. Észre se vette a gonosz, olyan mélyen aludt, meg se moccant közben. Késő délutánig horkolt, akkor elfordult az árnyék, rásütött a lemenő nap és fölébresztette. Ásított egy nagyot a koma, aztán föltápászkodott, hogy igyék egyet a kútnál, mert rettenetesen megszomjazott. A hét kecskegida mese. – Úszni akarnak a gidák! – mormolta kedélyesen. Csak azt nem értette, hogy lehet ilyen átkozottul nehéz az a hat gyenge csontú gidácska.