Regéc vára évek óta a Zemplén egyik legkedveltebb turista célpontja. A pazar panorámájú, csodálatos környezetben magasodó erőd 16. század közepétől a 17. század végéig erődített főúri rezidenciaként működött. 2020 és 2021 között hatalmas felújításon esett át, újjáépült reneszánsz palotaszárnya is. A felújított Regéci vár négy szinten multimédiás és interaktív kiállítással várja a látogatókat. A fenti fotó a felújítás után készült. Míg az alábbi még a felújítás előtt. A friss fotó közepén jól látszik a romjaiból felépített reneszánsz palota. Felújított Regéci vár csodálatos fotókon Van egy évekkel ezelőtti bejegyzésem a Regéci vár történetéről, amiben régi fotók láthatók a még felújítás alatt álló várról. Ezt a bejegyzést látta meg Márk Éva és felajánlotta a blogon való megjelenésre a felújított Regéci várban pár héttel ezelőtt készített fotóit. Néhány ajánló sor kíséretében meg is érkeztek a fotók. Ekkor kezdődött a baj, a sok csodálatos fotó közül alig tudtam választani, hogy melyeket jelenítsem meg a bejegyzésben.
Ott, az emeleten díszes erkéllyel, festett boltozattal, drága kályhákkal, továbbá kettős árnyékszékkel felszerelt fogadóterem, a földszinten pedig a pékáru sütésére szolgáló kemencékkel ellátott terek helyezkedtek el. A pincében a tartósításra is használt ecetes hordókat őrizték. Ennek a nagyméretű pincének a kibontásán túl az idei ásatási szezonban a páterek házának alépítményét, a keleti falszoros feltöltődését, a későbbiekben a várudvar korábbi építési korszakokhoz tartozó maradványait is vizsgálják a Nemzeti Múzeum szakemberei. A regéci vár a 13-14. század fordulóján épülhetett, Mátyás uralkodásáig többnyire királyi kézben volt. A 15. században az épületegyüttes már a Várhegy teljes platójára kiterjedt, magába foglalta a felső, a középső és az alsó várat. A 16-17. században a középső vár területére reneszánsz kőfaragványokkal díszített palotaépületeket emeltek. Fotó: Garancsi Kata 2 / 2 Fotó: Garancsi Kata Az erődítmény az oszmán hódítás korában biztonságos lakhelyet nyújtott számos főúri családnak, végül a 17. század közepén a Rákócziak birtokába került.
Regéci vár Regéc Kihagyhatatlan 2019. novemberben, a párjával járt itt Értékelt: 2019. november 10. Ajánlom a helyet másoknak is! Őszi pihenésünk helyszíne volt Zemplén. Kőkapuról mentünk át Regécre. Az út elég rázós, mint általában a környéken. A várba felkapaszkodás is már egy élmény, és fáradalmaiért kárpótol a látvány. Csodálatos kilátás nyílik a környékre. A vár felújítás alatt áll, de ez semmit nem vesz el az élményből. A már felújított toronyban kiállítás látható. Mindenkinek ajánlom, aki érdeklődik történelmünk iránt. Milyennek találod ezt az értékelést? Hasznos Vicces Tartalmas Érdekes Fényképek (2) Regéci vár további értékelései 2022. 03. 16 egyedül Kihagyhatatlan 2018. 09. 04 a párjával Kihagyhatatlan Nem egy egyszerű a feljutás a várhoz, de kárpótol a látvány, aki megszállott vár rajongó, bármit megtesz hogy lássa, mi a fejünkbe vettük hogy az összes várunkat felkeressük. -most a regéci vár volt a soros. Örülök hogy az állam áldoz rá hogy a régi értékeinket megörizzük-felujitás alatt lévő... Értékelést írta 3 5 4 Legnépszerűbb cikkek Érdekes cikkeink
Regéc legfényesebb időszakát a Rákóczi-család két nagyasszonya, Báthory Zsófia és Zrínyi Ilona alatt élte. A várat Thököly fejedelemségének összeomlása után Caprara császári tábornok a Habsburgok haditanácsának döntése értelmében 1686-ban gyújtatta fel és tette védhetetlenné. Forrás:
Gratulálok Nagy Ferónak, miért bátran és jól feldolgozta egyik legszebb magyar verset: Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus című költeményét.
- - dalolj velem, mint akit füstös lángokra szítottak vérszínű, ósetét, nehéz, fanyar borok, dalolj velem hörögve és zúgva és dörögve, tízmillió, százmillió torok! Dsida Jenő - Psalmus Hungaricus. Énekelj, hogy világgá hömpölyögjön zsoltárod, mint a poklok tikkadt, kénköves szele s Európa fogja be fülét s nyögjön a borzalomtól és őrüljön bele! -: Mérges kígyó legyen eledelünk, ha téged elfeledünk, ó, Jeruzsálem! Nyelvünkön izzó vasszeget verjenek át, mikor nem téged emleget, Rothadjon el lábunk-kezünk, mikoron hozzád hűtlenek leszünk, ó, Jeruzsálem, Jeruzsálem!
Nyelvemen izzó vasszeget üssenek át, mikor nem téged emleget! Húnyjon ki két szemem világa, mikor nem rád tekint, népem, te szent, te kárhozott, te drága! II. Ó, én tudom, hogy mi a nagyszerű, a minden embert megsimogató tág mozdulat, az élet s halál titkát kutató, bölcsen nemes, szép, görög hangulat. A hűssel bíztató, közös és tiszta tó, a szabadság, mely minden tengerekben sikongva úszik, ujjong és mulat! Kezem gyümölcsöt minden fáról szedett. Nyolc nemzet nyelvén szóltam életemben és minden fajták lelke fürdetett. Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus | Szent Ferenc Alapítvány. S most mégis, mégis áruló vagyok, a minden-eszme sajgó árulója, most mégis bősz barlanglakó vagyok, vonító vad, ki vackát félti, ója, vadállat, tíz köröm és csattogó agyar s ki eddig mondtam: ember! -, most azt mondom: magyar! És háromszor kiáltom és holtomig kiáltom: magyar, magyar, magyar! A nagy gyümölcsös fájáról szakadt almából minden nép fia ehet, de nékem nem szabad, de nékem nem lehet. Dalolhat bárki édes szavakat és búghat lágyan, mint a lehelet s bízvást nyugodhatik, hol várja pad, s ha kedve támad, bárhová mehet, Bűn a mosolygó pillanat, mit lelkem elhenyél, szívszakadásig így kell énekelnem III.
Nyelvemen izzó vasszeget üssenek át, mikor nem téged emleget! Húnyjon ki két szemem világa, mikor nem rád tekint, népem, te szent, te kárhozott, te drága! II. Ó, én tudom, hogy mi a nagyszerű, a minden embert megsimogató tág mozdulat, az élet s halál titkát kutató, bölcsen nemes, szép, görög hangulat. A hűssel bíztató, közös és tiszta tó, a szabadság, mely minden tengerekben sikongva úszik, ujjong és mulat! Kezem gyümölcsöt minden fáról szedett. Nyolc nemzet nyelvén szóltam életemben és minden fajták lelke fürdetett. S most mégis, mégis áruló vagyok, a minden-eszme sajgó árulója, most mégis bősz barlanglakó vagyok, vonító vad, ki vackát félti, ója, vadállat, tíz köröm és csattogó agyar s ki eddig mondtam: ember! –, most azt mondom: magyar! Dsida Jenő – Psalmus Hungaricus ( Magyar Zsoltár) - Istenes versek. És háromszor kiáltom és holtomig kiáltom: magyar, magyar, magyar! A nagy gyümölcsös fájáról szakadt almából minden nép fia ehet, de nékem nem szabad, de nékem nem lehet. Dalolhat bárki édes szavakat és búghat lágyan, mint a lehelet s bízvást nyugodhatik, hol várja pad, s ha kedve támad, bárhová mehet, de nékem nem szabad, de nékem nem lehet.
I. Vagy félezernyi dalt megírtam s e szót: magyar, még le nem írtam. Csábított minden idegen bozót, minden szerelmet bujtató liget. Ó, mily hályog borult szememre, hogy meg nem láttalak, te elhagyott, te bús, kopár sziget, magyar sziget a népek Óceánján! Mily ólom ömlött álmodó fülembe, hogy nem hatolt belé a vad hullámverés morzsoló harsogása, a morzsolódó kis sziget keserű mormogása. Jaj, mindenből csak vád fakad: miért kímélted az erőt, miért kímélted válladat, miért nem vertél sziklatöltést, erős, nagy védőgátakat? Elhagytam koldus, tékozló apámat s aranyat ástam, én gonosz fiú! Mily szent vagy te, koldusság s te sárarany, te szépség, mily hiú! Koldusapám visszafogadsz-e, bedőlt viskódban helyet adsz-e, ha most lábadhoz borulok s eléd öntöm minden dalom s férges rongyaid csókkal illetem s üszkös sebeid tisztára nyalom? Nagy, éjsötét átkot mondok magamra, verset, mely nem zenél, csak felhörög, eget-nyitó, poklot-nyitó átkot, hogy zúgjon, mint a szél, bőgjön, mint megtépett-szakállú vén zsidó zsoltáros jajgatása Babylon vizeinél: Epévé változzék a víz, mit lenyelek, ha téged elfelejtelek!