Így maradott meg a gazdának a kicsiny gyermeke. Jókor reggel a gazda jó reggelit adott a két öreg embernek, s megköszönte a feleségével együtt, hogy a fiacskájukat megmentették az ördög kezétől. A két öreg avval továbbutazott, s a szegény ember meg a felesége ma is gazdagon él, hacsak a kicsi diót el nem vesztették azóta.
És az élet nehéz, azaz ki kell várni, amíg a nagyok meséjét mesélik. Cserébe a nagyok is mesélhetnek a kicsiknek, nem csak a szülők. Ilyen, nagyoknak való diafilm például A Nagy Medve fiai, Dávid és Góliát, Kele, Kincskereső kisködmön. (Arra azért figyeljünk, hogy előfordulhatnak olyan képek, amik a kicsiket megijesztik. ) Az örökzöld És még valami: a János vitéz kihagyhatatlan. Azt egyszerűen muszáj ajánlanom. Kicsiknek kicsi részletekben, nagyoknak egész estésen.
[Total: 0 Average: 0/5] Élt egyszer egy szegény ember, s annak annyi volt a gyermeke, mint a hangyaboly. A gyermekek sokszor harmadnapig sem kaptak egy falat kenyeret, olyan nagy szükség volt a háznál. A szegény ember azért elindult, hogy valami kevés ennivalót keressen a gyermekei számára. Amint megy egy erdős helyen, eleibe áll az ördög ember képében, s azt kérdi tőle: – Hova mész, te szegény ember? – Én megyek, hogy egy kis élelmet szerezzek a gyermekeimnek, ha valamihez nem fogok, mind meghalnak étlen – feleli a szegény ember. Arra azt mondja az ördög: – Azért egy tapodtat se menj tovább, majd én adok neked egy olyan portékát, amit ha okosan használsz, gazdag leszel, s nem lesz soha szükség a házadnál. Nesze ez a kicsi dió, ennek az a tulajdonsága, hogy akármit parancsolsz neki, mindjárt meglesz egyszeribe. – De hát én azért neked mit adjak? – azt kérdi a szegény ember. – Én nem kérek sokat – feleli az ördög -, csak azt add nekem, amit te nem tudsz a házadnál. A szegény ember gondolkodik, hogy mi volna az, amit ő nem tud.
A szegény ember gondolkodik, hogy mi volna az, amit õ nem tud. De semmi eszébe nem jutott, s minthogy erõsen meg volt szorulva, odaígérte. Akkor az ördög átadta a diót a szegény embernek, s elváltak egymástól. Hazaérkezik a szegény ember a dióval, s kérdi a felesége: – Hát hoztál-e valami ennivalót? Mert szinte halunk éhen, úgy oda vagyunk! – Én, hallod-e, semmi ételfélét nem hoztam – azt mondja a szegény ember -, hanem hoztam egy ritka diót. Ezt pedig adta nekem egy ember, s az azt mondotta, hogy ennek a diónak akármit parancsoljak, minden éppen úgy lesz. – S ezt miért adta neked, mert tudom, hogy ingyen csak nem adta – kérdi a felesége. Azt mondja rá a szegény ember: – Nekem egyebet nem mondott, csak annyit, hogy amit én a házamnál nem tudok, azt adjam neki a dióért. Én gondolkodtam, de semmit se tudtam olyat, oda is ígértem. Arra fellobban a felesége, s azt mondja: – No, te pogány, mit tettél, látod-e, én most várok gyermeket, s te azt nem tudtad eddig, s eladtad elõre a gyermekünket.
Minden a rettegést idézi. A "Ne féljetek" ígérete és elcsendesítő meditációja, bár ritkán, de mégis ennek kontrasztját adja. Mintha valami szüntelen káosz, izgalom, félelem kavargása fölött tűnne fel olykor a megváltás reménye. Jókai anna ne féljetek e-könyv. A könyv ezzel is végződik és jut nyugvópontra. A szereplők vágyak és aggodalmak hajszoltságában sem veszítik szem elől a transzcendens perspektívát. A drasztikum, a testi-lelki szenvedés és önundor, az öregedés profán tünetei mindent elborítanak. A szakrális szólam ritkábban szólal meg, de diadalmasan. Mint valami durva zűrzavaron felülkerekedő érzés, mely csak ritka pillanatokban hoz enyhülést, de akkor a végső megoldás nyugalmát adva.
9. oldal Egy nő elviselhetetlen, ha intellektuálisan oktatni akar. (... ) A szeretet, az áradó, csorduló szeretet, alkalmazkodás a végtelenségig, ez a fantasztikus. Jókai anna ne feljetek . 8. oldal Most tudom csak, amikor teli van, milyen üres volt a lelkem. Talán nem kéne mindenáron arra törekedni, hogy te alakítsd a világot... talán hagyni kéne, hogy most már a világ hasson rád. Csak úgy egyszerűen, hétköznapian, befogadni. A szerző további könyvei: A szerző összes könyve
Meglehetősen sokfelé ágazó élménykör társul alakja megformálásához. Fő műve, Az értelmiség nyomorúsága talán a hetvenes–nyolcvanas évek független, önálló korértelmezést nyújtó ellenzéki szellemi műhelyek világát kapcsolja ide. Miközben a négy főszereplő az öregedés és a halál fenyegetését éli meg, a politikai rendszer válsága, a szocialista berendezkedés végmozzanatai régen hamvadó remények újraéledésével esnek egybe. Az egypártrendszer csüggesztő világa után azonban Máriónak most a szabad választásokban kell csalódnia, végleg véget vetve politikai reményeknek és ambícióknak. A rendszerváltást követő zűrzavarban még a tájékozódás is megnehezedik: "Cenzorokból polgárjogi harcosok. Marxistákból nem szabadelvűek, hanem elv-nélküliek. Internacionalistákból kozmopoliták. Kommunistákból biznisszmenek. Ne féljetek – Portréfilm Jókai Anna íróról (előzetes) | MMA. Leninfiúkból bankfiúk. " Arcvonalakból és hadállásokból, viszonylag tisztázott pozíciókból olyan pálfordulásszerű átrendeződések következnek be, melynek nyomán újra a Márió-féle "idealisták" marginalizálódnak.
De azt is mondta: "Én vagyok a világ világossága. " A kettő egy. nincs hideg nincs sötétség a tűz bévül van a házban és kiragyog az ablakon (Márió lemerül. Három óra tájt álom-tudatra támad. Nyögdécsel, sziszeg, sóhajtozik, mintha titokban élvezkedne. Ne féljetek - Jókai Anna - árak, akciók, vásárlás olcsón - Vatera.hu. ) …mélyzöld hegyoldal… buja, nedves növényzet… alacsony fák vagy inkább bokrok… hatalmas levelek… vastag erezettel… Egy barlang… nagyon-nagyon kicsi, takart bejárat… nekem azon most át kell bújnom … de nem férek keresztül… hasmánt sem tudom bepréselni a testem… Egy fiatal fiú… egyszeriben… itt mellettem… puffos ujjú ing, aranycsíkos mellény… apródfrizura… De hiszen ez a fiúő. Aki Mária! Rajtam meg női abroncsszoknya… akadály… le kell vetkőzni… Ő, aki Mária, mintha vedlene… a ruhából egyszerűen kilép… nem látom már a testét… mégis jelen van … Édes, édes boldogság… olvatag… Ő, aki Mária, vonz maga után, a barlang benyeli, muszáj követnem, változik a kiterjedésem, képlékeny … és mégis, ez fáj… a barlanglyuk a nyakam köré szorul… hurok… megfulladok… Álmodom… azt álmodom, hogy meghalok …Vagy ez az?!
Jókai Anna Kossuth-díjas író könyve az öregedés és a halál regénye, ugyanakkor a négy főhős életének teljes spektrumát öleli fel. Bár a legjelenebb jelenben végződik, az egyes sorsok múltja is megelevenedik: a Horthy-Magyarország, a személyi kultusz, a puha diktatúra esztendei, majd a rendszerváltás reményei és csalódásai, 1997-ig. Két asszony és két férfi története, de a gyermekek, unokák, ősök története is. BDMK - Jókai Anna: Ne féljetek. Különlegessége a regénynek, hogy a négy ember közül nem mindegyik ismeri a másikat, mégis szoros szálak fűzik össze őket? Izgalmas könyv; kinek ajánlott olvasmány, kinek kötelező. Határozott véleménynyilvánítás a mindenkit érintő kérdésben: életünk minősége függ össze halálunkkal. Semmi pesszimizmus: itt a halál perce kiragyog.
Így vélekednek az alkotásról: "Nagyon érdekes volt. Különleges módon ismerhettük meg az idősek mindennapjait. Tetszett a párbeszédes forma, bár néhol elég nehéz volt követni, kivel mi is történik pontosan. Szomorú volt, hiszen így jobban beleláthattam abba, hogyan is telnek a mindennapjaik. Sokat gondolkoztam azon, hogyan is vélekedünk manapság erről a korosztályról. Nem mindig gondolunk bele abba, mi zajlik az ő életükben, gondolataikban. Talán többeknek kellene ezt, és ehhez hasonló történeteket olvasni, és néha kicsit másképp láthatnák/láthatnánk a dolgokat" – gabiica, a lelkes olvasója. "Közeledve a 61. évemhez, azt hiszem, jobban megérintett a téma, mint az ifjabbakat. Teljességgel kijelentem, hogy nagyon igaz, amit ír. Bizony már én is tapasztalom, hogy nem oly régen még természetesen ment például az akrobatikázás ablaktisztításkor, radiátorra, ablakpárkányra, létrára fellépni. Ma már nem megy. Szóval haladok az öregedés felé. De ott van a történetben az a szépség is, hogy meg lehet találni a mindennapokban a szépséget is, amit feltétlen észre kell venni, hisz az élet egy csoda, és amíg észrevesszük az apró örömöket is, addig érdemes élni, addig élvezzük az életet.