Csak a jók mennek el, ők hagynak el, Mit ők hoztak el, ők viszik el. Ez nem tűnik fel, míg együtt vagyunk, Csak a jók ünnepén ha az égben vagyunk. A jók mennek el, s ránk száll az éj, Ők hagynak el, az álmunk övék. Ez nem tűnik fel míg együtt vagyunk, De a jók ünnepén találkozunk. Szívük megpihenni tér lent a mélyben, Lelkükre angyalok vigyáznak fent az égben. Legyen békesség velük a hosszú úton, És áldd meg őket Istenem! Miért múlik el az élet? Miért van az, hogy nincsen visszaút? Mert mindent, amit ők hoztak el nekünk, Bennünk él tovább majd ugyanúgy. Szívük megpihenni tér ott lent a mélyben, Mert mindent amit ők hoztak el nekünk, Bennünk él tovább majd ugyanúgy.
"Nem, miért valami baj van? " kérdeztem. "Igen, napok óta nincs magánál és ma feladták rá az utolsó kenetet…. " Eltörtem… Istenem! Miért? Miért pont Ő? Miért a legjobbakra van állandóan szükséged? Miért érzem azt, hogy mindig csak a jók mennek el? Azok, akiknek az arcára van írva, hogy mennyire jók, mennyire szépen és példásan élték életüket? Persze, tudom, 87 év szép idő és ha megadta neki a Jóisten, hogy a betegsége ellenére fájdalmak és szenvedés nélkül távozhat közülünk, az az élet nagy ajándéka és meg is érdemli ezt… de miért nem maradhat még egy kicsit? Kivel fogok most már vasárnap délelőttönként beszélgetni? Ki fogja úgy megfogni a kezem, úgy rám nézni és úgy bíztatni? Amíg lehet, imádkozom érte és tudom, ha elérkezik az idő, ha mennie kell, a lehető legjobb helyre kerül, mert nem kerülhet máshova, csak azok közé, akiknek ugyanolyan kedvesség és mindent átható szeretet ül az arcukon. Vigyázz rá Istenem! TAGS
Hotel en inglés Contador Annuaire Alex Tamás: Emlékdal dalszöveg, videó - Zeneszö Hotel en francés CSAK A JÓK MENNEK EL (Emlékezés) - video Dailymotion Látlak az égben, amely kéken borul rám. Látlak a zöldben, bokrok, fák között, Napfényes esőben szivárvány fölött. Látlak az utcán emberek forgatagában, Hallom lépteid vágyaim sikátorában. Érzem illatod rózsákba oltva, Törlöm könnyeim, sírodra borulva. Oly kedves voltál szívünknek, De egy nap elhívtak a fények. Megmaradt a keserű bánat s a fájdalom, S keserves könnycsepp csordul le arcomon. Az emléked szívünkben él míg élünk, Az emléked szívünkben él, el nem feledünk. Tovább élsz, itt legbelül a szívünkben, S ez elkísér egész életünkben. De mért ilyen keserves az élet, Miért kellett pont neked elmenned? Szívünk gyászol s meghasad a fájdalomtól, Nem tudunk szabadulni a fájó bánattól. Ezt a gyertyát Lányod Katalin gyújtotta 2010. napján Pistikémért Valaki elment, akit szerettem. Valaki volt a mindenem. Búcsú nélkül itthagyott. Utána csak üresség maradott.
Addigra az egyik lánya is odaért és együtt mentünk be az orvoshoz. Az orvos megnyugtatta, de a kezét még az este során végül begipszelték, mert elkezdett nagyon fájni neki, de szerencsére komolyabb baj nem történt. Így ismerkedtünk meg. Nem lehet azt mondani, hogy nem lehetett volna jobb, szerencsésebb helyzet során… de a sors, így írta meg nekünk. Az első pillanatban, ahogy ránéztem azonnal tudtam, Marika néni egy nagyon jó ember. Sohasem értettem, miért van az, hogy ha egy jó emberre ránézünk, az azonnal látszik rajta. Más tulajdonságok miért nem látszanak úgy, mint a jóság? Pont ezen gondolkodtam ma is, amikor beparkoltam és átpillantottam a mellettem álló piros autóba. Egy idős néni ült benne és várt a sofőrre. Talán a fiára, talán a férjére, nem tudom. De most is azt éreztem, amit életem során párszor, azt, hogy ez a néni is különlegesen jó ember. Úgy látszik a Jóisten, az igazán jóknak, ad valami olyan szépséget, valami olyan lelki békét, amely átsugárzik egész lényükön és örökre ott marad arcukon.
Annyi mindenkit megszeretünk, magunkénak tudjuk valamennyire, és aztán, amikor már kötődünk hozzájuk, egyszer csak elveszítjük őket. Az elmúlt években rengeteg ember hagyott itt engem is. Volt közöttük családtag, jóbarát, közeli ismerős és olyan is, akivel keveset, vagy sosem találkoztam, mégis helyet kapott a szívemben. Mostanra emlékek költöztek helyükbe. Emlékképek, történetek, melyek őket idézik. Ahogy Kassák Lajos mondja a Távoli üdvözletében: Aki elment az elment, aki egyszer nálunk volt, az többé sohasem mehet el tőlünk egészen. Egykoriban sokat tűnődtem azon, miért pont a jók mennek el, és miért ideje korán? Miért van az, hogy amikorra közel kerül valaki hozzám, és sikerül megszeretnem eléggé ahhoz, hogy fájjon, ha elhagy, egyszerűen becsukja az ajtót maga mögött? Miért kell búcsúzni annyiszor és feketébe öltöztetni a szívünket valaki miatt, aki előrement? Mert vannak, akik így nevezik ezt a jelenséget, amit sokan csak halálként emlegetnek, hogy előremenetel. Persze sokkal jobb azt remélni, hogy akiket nem láthatunk többé, ők valahol összegyűlnek és találkozunk majd velük egyszer.
színmű, 2 felvonás, 130 perc, magyar, 2001. Szerkeszd te is a! Küldés Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat! Értékelés: 51 szavazatból "Mi lenne, ha Örkény István egy nap újra megjelenne, egy színészben, egy színházban, egy este, leülne, venne egy lélegzetet, mesélni kezdené - olykor felállna - az életét, azután megint eltűnne? Azt meséld el, Pista!. Ezen az estén az író a színész testét ölti magára. " - Bereményi Géza Az Azt meséld el, Pista az utóbbi évek legsikeresebb egyszemélyes színházi előadása Budapesten. Százkilencvenkilencszer került színre a Komédium Színházban, sokszor vidéken, és határainkon túl láthatták Nagyvárad, Pozsony, Kassa, Bécs, München, Berlin, Stuttgart, Róma, Párizs, London, New York, Washington, Toronto magyarul értő nézői. Az új színházi évadban a kétszázadik előadástól a Madách Kamrában látható. "Mikor a Madách Kamara művészeti vezetője lettem, úgy éreztem, nem szabad ezt a darabot néhány utcányira a mi színházunktól játszani.
Légy olyan jó, egyezz bele a válásba! Csókollak…" Londonna 2021. április 20., 08:33 – És akkor valaki eljött hozzám, oda, abba a kicsi garzonba – Zsuzsával együtt – és… Én szépen, halkan… beleszerettem. Ő 20 éves volt, én 3 híján 50. […] Életem fordulópontja lett ez a találkozás, a létezés mélypontján egy újjászületés kezdete. […] A szerelem nem válogat. Londonna 2021. április 20., 08:38 – Más azonban a helyzet, ha az ember nem regényt, novelláskötetet, hanem mondjuk színdarabot, vagy színpadi adaptációt ír. Abból nehezebb eldönteni, hogy mi maradjon ki. S_Bíborka 2022. április 13., 13:44 Meghalt Déry. Elesett füredi villájában, combnyaktörést kapott, a műtét sikerült, ami nagy szó 83 éves korban, de utána nem bírt lábra állni soványsága miatt, súlyos fölfekvéseket kapott, végül a szíve szűnt meg dobogni. Azt meséld el piste.fr. Soká szenvedett, mindvégig eszméletén. Még négy nappal halála előtt, valamiért bosszankodtam, panaszkodtam a koromra, ezt túlzásnak tartotta a betegágya mellett, csipkelődött velem, ugratott.
"Mi lenne, ha Örkény István egy nap újra megjelenne, egy színészben, egy színházban, egy este, leülne, venne egy lélegzetet, mesélni kezdené – olykor felállna – az életét, azután megint eltűnne? " Ezen az estén az író a színész testét ölti magára. Képek 26 Szereposztás Mácsai Pál Örkény István Kedvencelte 1 Várólistára tette 4 Kiemelt értékelések Londonna 2021. április 20., 09:08 Jaj, nagyszerű. Nem tudom, mit lehetne vagy kellene ezen ragozni. Nagyon jól össze van rakva és – ha lehet ezt még fokozni – még jobban van előadva. Mácsai Pál tehetsége sosem volt kérdőjeles, de itt aztán nagyon ott van a szeren. (Nem hiába van műsoron már negyed évszázada (! ) ez az előadás. ) Tegnap este volt szerencsém megnézni az aktuálisat, aztán ezen felbuzdulva elővettem az 1999-est is. Azt meséld el pista kritika. Nagyon érdekelt, miben változott – vagy nem változott a produkció. És Mácsai. Azt kell mondjam, hogy bár mindegyik ugyanolyan jó, mégis ég és föld. A Művész Úrnak igaza volt, hogy együtt ért az előadással. Vagyis nem az előadással, inkább csak Örkénnyel.