Hogy miért mindig dupla a nemzetiség? Mert az alapötletének lényege a határhelyzet: a Dániát és Svédországot összekötő híd szimbóluma végig uralja az eredeti sorozatot, és innen indul a történet is. A pilotban találnak egy hullát pontosan a híd felénél, a határvonalon, emiatt pedig együtt kell dolgoznia az ügyön a maximalista, Asperger-szindrómás és úgy általában is nagyon furcsa svéd detektívnő Saga Norénnek, valamint a laza, kissé léha, de annál jobb ösztönökkel bíró dán nyomozó Martin Rohdénak. Kettejük kapcsolatának dinamikája már akkor elvitt volna egy sorozatot, ha csak a kanapén beszélgettek volna, de a Broen ennél jóval izgalmasabb helyzetekbe hozta őket. A társadalmi kérdések már említett beépítése-feldolgozása különösen jellemző a Broen re, sőt igazából ez adja minden évadban a keretét. Saga és Martin rejtélyes sorozatgyilkosság nyomaiba eredt az első évadban, melynek elkövetője látványos akcióival a társadalmi egyenlőtlenség egy-egy aspektusára hívta fel a figyelmet (miközben, mint kiderült, valójában nagyon is személyes okai voltak — a két téma összekapcsolása révén talán nem véletlenül volt az a legjobb évad eddig).
Aki társat talál, kincset talál Frissítve 2015. december 10. 12:27 Publikálva 2015. 11:54 Figyelem, az írásunk SPOILEREKET tartalmaz a Broen jelenlegi és korábbi évadainak cselekményével kapcsolatban! Csak akkor olvass tovább, ha ez nem zavar! A kortárs skandináv krimi nagyszerűségét vélhetően senkinek nem kell bemutatni, a legjobb skandináv krimisorozat pedig jelenleg a Broen ( Bron/ Bridge/A híd, kinek hogy tetszik), és ezt a most befejeződött harmadik évad is bebizonyította. Annak ellenére, hogy a két nyomozó együttműködésére, és úgy általában is a kettősségekre (lásd híd szimbólum) építő sorozat elvesztette az egyik főszereplőjét a második évad végi események következtében, így már az évadnyitóról írt kritikánkban is azt láttuk a fő kérdésnek: milyen figurával és hogyan tudják Martint pótolni, mindez pedig hogy hat ki a sorozat egészére? Nos, a művelet tökéletesen sikerült: a harmadik évad első epizódjában még csak épp felvezetett Henrik a második résztől kezdve zökkenőmentesen csatlakozott Saga mellé, és noha a kapcsolatuk dinamikája teljesen más lett, mint Martin és Saga esetében, de ugyanannyira izgalmas — és még a hosszútávú potenciál is több benne.
És bár ezeknek is van társadalmi üzenete – az alapvetően jól finanszírozottnak és szervezettnek tartott skandináv oktatási és szociális rendszer például megkapja a magáét –, ez sokkal finomabban, elmosódottabban jelenik meg, mint például az első évadban, amely e tekintetben kissé plakatív volt. Tematikus szempontból van még egy nagyon fontos dolog, amit mindenképpen meg kell említenünk. Az amerikai terrorellenes sorozatokkal (pl. 24, Homeland) ellentétben, amelyekben mindig megjelenik a (bürokratikus, macerás) törvénnyel szemben is a jó ügyért eljáró főhős igaza, itt soha nem válik értékké az önbíráskodás. Az előző évad Saga partnerének, Martinnak az önbíráskodásával ért véget, ám ebben a harmadik évadban ő semmilyen formában nem kap felmentést ez alól, és ugyanez az ítélet illeti a nyomozónő ilyen irányú késztetéseit is. Mindezzel azonban még nem értünk az értékek felsorolásának végére, ugyanis a Híd elemzésekor nem mehetünk el szó nélkül a sorozatokban általam még nem látott minőségű vizuális tervezés mellett.
Ennek egyik része – és itt a karakterábrázoláshoz is visszacsatolhatunk – a látványtervezés, amelynek végtelenül konzekvens színhasználata oly mértékben itatja át a film minden pillanatát, hogy nem tudunk szabadulni hatásától. A hideg és pasztell színek minden helyszínt, minden öltözéket, minden tárgyat és így minden szereplőt és szituációt meghatároznak, ezáltal még a történetben bekövetkező részsikereket vagy örömteli momentumokat is belengi egyfajta nyomott hangulat. A képi ábrázolás annak ellenére egységes immár három évadon keresztül, hogy több operatőr dolgozott a sorozaton. Az egyik legfeltűnőbb jellegzetesség a lélegzetelállító fotografikus kompozíciókban való fogalmazás, amelyek a helyszínek vagy események közötti átvezetésként a környezet (a város, a híd, a tenger) megmutatása révén vizuális módon teszik intenzíven átélhetővé az atmoszférát. A fotografikus jelleg abban érhető tetten, hogy a filmben szinte minden plán önmagába, a kép keretei közé zárt világként működik. Ennek köszönhetően egyrészt egyes képeket akár órákig elnéznénk (volt olyan, hogy megállítottam a lejátszást, csakhogy szemlélődjek), másrészt a horizont bezártsága révén valahogy a közvetlenül láthatón túli összefüggések megragadhatatlanságának érzését keltik.
Évadok: Stáblista: Kapcsolódó cikkek: Kegyetlen empátia- Híd, 3. évad Kisebb remekmű a zaklatott szépségű és kommunikációjú Saga történetének újabb fejezete. De nagy kérdés, miben... 2016. február 1. Gyenge Zsolt Szerkeszd te is a! Ha hiányosságot találsz, vagy valamihez van valamilyen érdekes hozzászólásod, írd meg nekünk! Küldés Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat! Sorozat: A híd A lejátszás elkezdéséhez kattints a videón található indítás gombra. További részek megtekintéséhez nem kell mást tenned, csak az oldal felső részén található piros kereső mezőt használnod. Videó megtekintési probléma esetén (nem indul a rész, csak hang van, angol üzenet jelenik meg) kapcsold ki a reklámblokkolót vagy add a kivételek közé oldalt. Ha tetszett, amit láttál, oszd meg a videót ismerőseiddel, hogy mások is értesüljenek róla. Oldalunk tartalma naponta folyamatosan bővül, érdemes rendszeresen visszanézned.
Értékelés: 201 szavazatból Egy svéd politikusnő holttestére bukkannak az Öresund híd közepén, ami Koppenhágát köti össze Malmövel. Így mindkét ország rendőrei kénytelenek részt venni a nyomozásban, hiszen a holttest félbe van vágva és pontosan az országhatáron hagyták. Évadok: Stáblista: Kapcsolódó cikkek: Szerkeszd te is a! Ha hiányosságot találsz, vagy valamihez van valamilyen érdekes hozzászólásod, írd meg nekünk! Küldés Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
A szabálysértés miatt közérdekű munkára ítélhetik a hajléktalanokat, ha az "elkövető" ezt megtagadja, elzárással is büntethető. A szabályozás arra is kitér, hogy elzárás esetén a rendőrségnek vagy az önkormányzatnak tárolnia kell a hajléktalan emberek ingóságait, a tárolhatatlan ingóságokat azonban megsemmisítik. Ha a hajléktalan a megsemmisítés után jelentkezik a holmijáért, a szabály szerint vissza kell neki fizetni az ingóságai értékét, de előbb még levonják az ideiglenes tárolás és a megsemmisítés költségeit. Röhrig Géza: nettó kegyetlenség a hajléktalanság büntetése « Mérce. A helyzetek, helyszínek és figurák jellegzetesen magyarok, de közben történetei – a bibliai képek révén – egyetemesen is érthetők. Mintha a szociológia és a teológia kapcsolódna össze. Röhrig Géza költőként is lemegy a mélybe, a sötétbe, ahol talán csak a nyelv és a hit világít, oda, ahol az eredet és a vég, a gyökér és a sír nem egymás mellett van, hanem voltaképpen ugyanaz. (Részletek az idézett kötet kiadói fülszövegéből. ) A szerző legutóbbi kötete, az "angyalvakond" a Fedél Nélkül gondozásában, Nádas Péter utószavával jelent meg 2018 októberében, amikor érvénybe léptek az Alaptörvény hajléktalanságot érintő változtatásai.
Azt hiszem, ennek köszönhetem, hogy sikerült megteremtenem ezeket az alakokat" – mesélte. Röhrig, ha választania kellene, idős hajléktalan lenne. A fiatal hajléktalan számára ugyanis a kilátástalanság, a jövőtlenség iszonyú, hiszen akinek nincsen célja, annak vége van, ez a perspektíva teljes hiánya, és ez rettenetes. "Közben érzed, hogy leszakadsz, és lehet, hogy nem tehetsz róla, de elképzelhető, hogy a végén már magad is azt hazudod, magad választottad ezt az utat. Én egészen biztosan azt hazudnám, hogy ezt választottam. Irtózom a szánalom legkisebb gesztusaitól is" – mondta.
És a legmegrázóbbak is: az első vers rögtön azzal indul, hogy "anyám hasba szúrták", és a fejezet azzal zárul, a willendorfi Vénuszra utalva, hogy "mit sem ér, ha nincs anya egy nő alatt". (Utóbbi miatt a női egyenjogúság botfülűbb harcosai lehet, hogy felhorkannának, de persze fontos itt az "alatt". ) Az anyátlanság torkon ragadó, gyomorszorító közvetlenséggel jelenik meg, olyan mély, alapvető fájdalom sugárzik ezekből a versekből, amelyek szinte zsigeri szinten hatnak. "