"Ra ra Rasputin Russia's greatest love machine. It was a shame how he carried on... " A legendásan gonosz orosz történetét a Boney M. is megénekelte, a kissé butyuta sláger pedig meghódította a világot. De tényleg csak ennyi volt Raszputyin, akinek hímtagjáról a mai napig legendák keringenek? Az egykori sztárcsapat remekül megfogta a témát, amit egy diszkósláger elmondhat az orosz történelem egyik legmeghatározóbb alakjáról, Grigorij Jefimovics Raszputyinról, azt elmondta. Tanulatlan nyugat-szibériai parasztként kezdte a "pályafutását". Felnőttként tanult meg írni-olvasni, addig - tanulási lehetőségek híján - analfabétaként tengette életét. Csavargott, nők után futott, ivott és állítólag a lopástól sem riadt vissza. A munkával való viszonya enyhén szólva rendezetlen volt, magyarul: kerülte azt. Index - Tudomány - Miért olvasható minden film végén, hogy a történet és a szereplők csak kitaláltak?. Tizennyolc évesen feleségül vett egy dolgos parasztlányt, aki hét gyermekkel ajándékozta meg, ám közülük csak hárman élték meg a felnőttkort. Huszonnyolc éves korában csapta meg a vallás szele: egyik éjszaka álmából felriadva megszólította a falon lógó Mária-ikon, és arra buzdította, menjen, vándoroljon és tisztítsa meg az embereket a bűntől.
A film cselekménye kitalált történeten alapul. A történet szereplői kitalált alakok, mindennemű egyezésük a valósággal csupán a véletlen műve. Ezt a mondatot olvashatjuk minden modern film végén. De honnan ered ez a szokás, miért írják ki mindig a gyártók még a nyilvánvalóan kitalált filmekre is? A válasz Raszputyinig vezethető vissza. Grigorij Jefimovics Raszputyin orosz szerzetes volt, aki nagy befolyást gyakorolt az orosz cári családra, főleg a cárnéra és fiukra, Alekszej hercegre. Befolyását annak köszönheti, hogy elhitette a cári családdal, kezelni tudja Alekszej betegségét, a vérzékenységet. A kétes életű szerzetes: Raszputyin, a cári család manipulátora - Ezotéria | Femina. Őrült papnak hívták, varázserőt tulajdonítottak neki – és emiatt elég rossz hatással volt a cári család tekintélyére, sokan őt tartják a dinasztia bukásának kiváltójaként. Nem meglepő, hogy merényletet követtek el ellene, és meg is ölték, de ez nehezen sikerült. 1916. december 16-án Feliksz Juszupov herceg palotájába hívta és ciánnal mérgezett süteményt adott neki. Mivel ettől nem halt meg azonnal, rá is lőtt Raszputyinra.
A férfi Szibériától Jeruzsálemen át Görögországig bóklászott, szerzetesrendeket látogatott, papokkal, egyházi felekezetekkel ismerkedett, látszólagos elhivatottsága, falánk érdeklődése, és gyermekkorából maradt rejtélyes történetei kapcsán pedig hamar azt a látszatot keltette, hogy valóban különleges képességek birtokában van, így útjairól már látnokként tért haza Oroszországba. Végső hitét – mely saját, kialakuló szexuális devianciáival is szinkronban volt – végül a hlisztek közt találta meg. Ez a 17. Raszputyin · Film · Snitt. századi szekta a paráználkodásban kereste istent, és a szexualitáson át gyógyította a bűnös lelkeket. Gyermekeivel szülőfalujában A Romanovok végnapjai Raszputyin hittéritői, papi tevékenységét szülőfalujában, Pokrovszkoje-ben kezdte meg egy istálló alá ásott pincében, ahol – természetesen – csak nőket gyógyított a hlisztek tanai szerint általában ütlegeléssel egybekötött szexuális aktus keretében. Végül itteni féktelensége vezetett oda, hogy 1903-ban el kellett hagynia a térséget, és a fővárosban, Szentpéterváron próbált szerencsét, ahová egy korábbi ajánlólevéllel érkezett Teofan püspökhöz, a cárné gyóntatójához.
A prófétának és csodagyógyítónak tartott sztarec híre egyre nőtt, kézről kézre adták. A cári családnak Anna Virubova mutatta be, és ez teljesen illeszkedett a kor szelleméhez. A cár és a cárné kifejezetten nyitott volt a csodagyógyítóra, ugyanis az egyetlen fiú gyerekük - a trónörökös -, vérzékenységben szenvedett. Elég volt egy apró seb, és a gyerek órák alatt komoly vérveszteséget szenvedett. A cárevicsnek 1909 őszén volt egy kisebb balesete, amely a vérzékenység miatt igen komollyá vált, és néhány óra alatt a kisfiú állapota rohamosan romlott. Azonnal hívatták Raszputyint, aki hosszú imára térdelt a cárevics ágya mellé. Ezután felállt, kezét a gyerek fejére tette, és kijelentette: "Fiam, nyisd fel a szemedet és mosolyogj! A fájdalmaid elmúltak, most már boldog vagy. " És valóban, a kisfiú felült az ágyban, és azonnal jobban lett. Vannak, akik Raszputyin hipnotikus képességeinek tulajdonítják a csodás gyógyulást, ennek azonban az összes jelen lévő orvos vallomása ellentmond. A következő hetekben Raszputyin a cári lakosztály gyakori vendége lett.
Sőt, tovább ment, azt mondta, amennyiben nemesurak végeznek vele, úgy hamarosan a teljes cári családra is ráköszönt a végzet. Mikor kinyilatkoztatásai elborzasztották a cárnét, Raszputyin ellen már szervezték az újabb, immáron harmadik merényletet. Feliksz Juszupov herceg 1916. december 16-án vacsorára hívta a Romanovok elsőszámú tanácsadóját, ahol úgy tervezték, hogy ciánnal mérgezett süteménnyel és borral végeznek vele. Raszputyinra nem hatott a méreg, habzó szájjal énekelni kezdett, mire a herceg rálőtt. A lőtt sebbel Raszputyin kimenekült az udvarra, ahol további két lövés érte, majd többen botokkal hosszú percekig verték, mígnem eszméletét vesztette. Kezeit és lábait összekötözték és a jéghideg Néva-folyóba dobták. A holttestet három nappal később találták meg, a boncolás a tüdőben vizet talált, vagyis Raszputyin úgy tűnik mindent túlélt, és halálát végül fulladás okozta. A cárné összetört, akárcsak a cárevics, különösen, mikor a szent ördög utolsó levelére gondoltak, melyben saját halálához kapcsolta a Romanovok bukását is.
A császári családdal baráti viszony és kölcsönös tisztelet kapcsolta össze. A cárt és a cárnét nem úgy szólította, ahogy az etikett előírta, hanem atyának és anyának, ahogy a szülőföldjén emlegették őket. Olga nagyhercegnő, a cár húga később így emlékezett vissza erre az időre: "Sem szent, sem ördög nem volt. Niki (a cár) és Alicki (cárné) számára az maradt, ami volt: egy mélységesen istenhívő parasztember, akinek megadatott a gyógyítás tudása. A cárnéval való találkozásaiban az égvilágon semmi rejtélyes nincs. Mindezek a történetek az emberek fantáziájában keletkeztek.... Raszputyin sem olyan izgató, sem olyan félelmetes benyomást nem tett az emberekre, mint ahogy mondták. " Vádak Raszputyin ellen Nem sokkal később Raszputyin a kapott adományokból vásárolt egy házat Péterváron, és ide hozatta a lányait is. Ettől kezdve mindenki, aki címre, hivatalra pályázott, a kegyeit kereste. Szerény lakását éjjel-nappal elárasztották a kérelmezők. Ugyanakkor ettől kezdve titkosszolgálati megfigyelés alá került, és ismét előszedték a régi szektás történetet, elővették a nőügyeket, valóságosakat és költötteteket.
Ily szigorú szavakkal szólott Isten, és miután bőrruhákba öltöztette őket, kiűzte az emberpárt az Éden kertjéből a pusztaságba. Ott töltötték az éjszakát, a kopár földön kuporogva. Reggel visszatértek boldog életük színhelyére, mert remélték, hogy Isten haragja engedett, de a kapuban sugárzó arcú égi lények vigyáztak lángoló karddal, és elállták útjukat. Megértette ebből Ádám és Éva, hogy magukra maradtak.
Ők voltak az első emberpárja a bolygónak a Biblia szerint. De vajon Isten teremtette őket, vagy földönkívüliek? És mi van, ha a kettő egy, és ugyanaz? Ádám és Éva genezisének nyomában. A Biblia szerint Isten Ádámot is Évát teremtette meg a Föld első emberpárjának. Legelőször Ádámot hozta létre, méghozzá a saját képmására. Eleve érdekes az a felvetés, hogy vajon Ádám eszerint a Bibliai értelmezés szerint pontosan ugyanúgy nézett-e ki, mint Isten, vagy ez az egész annyit takart, mint ahogyan sokan értelmezik, hogy hasonló kinézetű lehetett, mint maga Isten? Ezt nem tudni, mindenesetre egyesek szerint nem kizárt, hogy Ádám nem volt más, mint Isten a Földre – pontosabban akkor még a paradicsomba – szülesztett klónja. A hajmeresztő feltételezést az összeesküvés elméletek hívei, és egyes teológusok szerint Isten azon kijelentése támaszthatja némiképp alá, hogy a saját képmására formálta őt, amikor létrehozta, mint első emberi egyedet. Ádámnak genetikai eljárással egy oldalbordájából teremtették meg az első női egyedet, Évát.
Ismeretlen német mester metszete (1670 körül) Történt egy napon, hogy az asszony a tiltott fához lépett, gyümölcseit szemlélgette, és az isteni tilalom okán töprenkedett. – Miért nem szakítasz a gyümölcsből? – szólt egy hang a fa lombjai közül. Éva nem tudta, ki szól, hisz a magáén és Ádámén kívül csak Isten hangját hallotta addig. – Ki vagy te, aki a fa lombjaiból szólasz? – kérdezte. Nyúlánk testű állat tekergőzött elő a levelek közül. Éva utálatosnak látta az állatot, és már-már azon volt, hogy megfutamodik, de amaz így szólott hozzá: – Ne fuss, és ne félj tőlem, te szépséges teremtmény! Én a kígyó vagyok, és jót akarok neked! Éva megállt, és a kígyó hangja kellemes volt a fülének. – Azért nem szakítok a fa gyümölcséből – felelte –, mert Isten megtiltotta nekünk. Azt mondotta, hogy halálnak halálával halunk meg, ha megízleljük. – Dehogyis haltok meg – felelte a kígyó. – Tudja jól a ti istenetek, miért tiltott el tőle! Ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, akárcsak ő, tudói jónak és gonosznak!
Ádám ekkor lépett oda, és megütközve kérdezte. – Kivel beszélsz te, asszony? Mert nem látott semmit a fa lombjában, a kígyó nem mutatta magát. Éva pedig elmondotta, amit a kígyótól hallott, és unszolta férjét, ugyan szakítson a fáról. – És ha a kígyó hamisat szólt? – kérdezte Ádám újfent. – Miért tette volna? – kérdezte vissza Éva. – És nézd, mily kívánatos a gyümölcs! Miért alkotta volna teremtőnk, ha nem azért, hogy valakinek étke legyen? E szókkal az asszony leszakította a fa egyik gyümölcsét, megízlelte, majd urának nyújtotta. Az is evett belőle. És amint a kígyó ígérte volt, azon pillanatban megnyílt a szemük. Egymásra néztek, és meglátták, hogy mezítelenek, ami addig nem ötlött szemükbe. Ismeretlen gerjedelmet éreztek eláradni testükben. Szemüket a földre sütötték, és addig nem is tekintettek egymásra, amíg fügefa leveleiből kötőt nem fűztek, hogy ágyékukat elfedjék. Eljött az alkonyi hűvösség órája, ilyenkor szokott Isten sétára indulni a kertben, és ők máskor boldogan vele tartottak.
Most azonban félelem fogta el őket, és elrejtőztek a fák közt. – Ádám, hol vagy? – hallották Isten szólítását. – Felelj, Ádám, hol rejtőzködöl? – Itt vagyok, Uram – szólt Ádám remegő hangon rejtekében. – Mezítelen vagyok, és asszonyom is, ezért rejtőztünk el, amikor szavadat hallottuk. Isten megállt előttük, és végignézett rajtuk. – Ugyan ki mondta neked, hogy mezítelen vagy? – kérdezte Ádámtól átható tekintettel. – Avagy ettél a fáról, amelytől tiltottalak? – Az asszony adott nekem a gyümölcsből – mentegette magát Ádám. – Engem a kígyó szava ámított el – védekezett Éva, és a fára mutatott. Isten intésére a kígyó alázatosan lekúszott a fáról. – Téged megátkozlak – fordult hozzá Isten –, hasadon csúszol ezentúl, és a föld porát eszed, ellenséged lesz az ember, aki széttiporja fejedet, amíg te sarka után leselkedel! – Te pedig, asszony, kínnal fogod szülni gyermekedet, és a te férjed fog uralkodni feletted! – És te, Ádám, akit a teremtés urává tettelek, ezután keserves munkával kényszeríted ki a földből, amit eddig ingyen adott neked; homlokod verítékével eszed kenyeredet, amíg csak vissza nem térsz a földbe, amelyből alkottalak!
hanem különféle emberi verziókat hozott létre Isten. Isten pedig valójában nem volt már, mint egy olyan földönkívüli erő, mely képes volt élőlényeket kreálni genetikai eljárással. Nem tiszta, hogy Isten értelmezése miben merül ki, és meddig megy. Lehetséges, hogy Isten egyetlen földönkívüli személy volt, egy genetikus, de az sem kizárt, hogy Isten egyfajta szövetséget takar, vagy egy genetikai eljárást neveztek el így, aminek az emberiség a létét köszönheti. Az emberi fejlődés evolúciója tehát hamis, és nem magyarázható meg természetes folyamatokkal az emberiség kivételes, robbanásszerű fejlődése. A kérdés csak az, hogy erre valóban az ősi genetikai mutációs eljárások szolgálhatnak-e magyarázattal, vagy valami más.