Lássuk a legfontosabb szabályokat az öntözés terén, amiknek a betartásával a legnagyobb kánikulát is kibírják a növények! Intenzív illatú növények a kertben II. A vaníliavirág, a citromillatú muskátli és a japán lonc után ismerjük meg a gyönyörű, varázslatos illatot árasztó nyári violát, a különleges megjelenésű golgotavirágot és a sokoldalú orvosi szappanfüvet! Intenzív illatú növények a kertben I. Nemcsak a slágerlista élén álló, illatos rózsa- és levendulafajok képesek elvarázsolni az intenzív illatok kedvelőit - számos más dísznövényfaj közül választhatunk! Ismerjük meg a vaníliavirágot, a citromillatú muskátlit és a japán loncot!
Agrofórum Online Milyen hibákat követhetünk el a növény helyének megválasztása során? Mikor nem megfelelő minőségű a helyiség levegője a növénynek? Milyen hibákat véthetünk a nem megfelelő minőségű és mennyiségű öntözővízzel, és vajon milyen virágtartóval lőhetünk mellé? A legtöbb kedvelt szobanövény alapfajának őshazája távoli országok, és a mi hazánk éghajlatától még inkább különböző térségek. Akármennyire is gyerekjátéknak tűnik, de számtalan dologra ügyelnünk kell, amikor egy új növényt hozunk haza a házba. Nézzük sorra, melyek a leggyakoribb hibák, amelyeket elkövethetünk a szobanövény gondozása során! Nem megfelelő hely Az első és legfontosabb probléma, hogy a növény nem érzi jól magát abban a helyiségben, ahová került. Ennek okai lehetnek: a helyiség fényviszonyai (túlságosan sötét vagy tűző napnak kitett), a helyiség kihasználtsága (rossz ötlet olyan szűk helyre tenni egy nagyobb termetű növényt, ahol nem tudunk elmenni mellette anélkül, hogy állandóan félresöpörnénk a hajtásait és a leveleit) a levegő hőmérsékletét szabályozó berendezés közvetlen közelébe tettük (pl.
Héthúrú lantján – mondják - olyan harmóniákat volt képes megszólaltatni, melyeket előtte, utána senki! Mert Orpheusz építő és szépítő, áldott költő volt. És mert füles hallgatósága is volt, szépségre és csöndes versek hallgatására váró, befogadó füles hellének hallgatták énekét akkor. Miért is ne legyen elég nekünk – kései és fültelen földlakóknak - ennyi? Mesélik rhodope-szerte azt is, hogy egyszer beleszerelmesedett egy földi lányba, az ám! De nem akármilyen földi lányba. Mert Eurüdiké nem a földön járt, hát persze: fölötte röppent, a fölött szállt könnyed két szép lábával: és fölötte szállt szép Eurüdiké minden földi fájdalomnak is: úgy ám! Orpheusz és eurüdiké. Szépséges Eurüdiké, folyamok lánya hullámok lenge rajából földiek elébe szálla, és hallgatta sokáig Orpheusz dalait: így volt ez egyszer, így: bizonyára. És lettek férj és feleség: lettek egy párban. Történt egyszer, hogy Orpheusz ifjú, szép felesége, Eurüdiké a folyóparton játszott a fák istennőivel, amikor Arisztaiosz - Apollón egyik szertelen fia-, a pásztoristen, megkívánta Eurüdiké csípőjének lágy hullámzását, mellecskéinek édességét: megkívánta, és mint afféle szertelen, meg is akarta szerezni magának a dalló Költő feleségét: üldözőbe vette a lányt.
nt tova tüstént. És nyújtja kezét ölelést keres? n hiába, megölelni akarja szerelmét Orpheusz, a Dalnok, de jaj, csak a szertefutó leveg? be ölelhetett a karja! A lány meg, az ismét árnyékká lett, nem sírt az uráról semmi panaszt (másról sírhatna-e, mint szeretetr? l? ), s "Légy boldog! " szólt még hozzá legutolszor: a hangja már alig is hallott, s maga ismét visszairamlott, siklott a mélybe. Mondják, hogy Orpheusz hét álló hónapon át siratta hitvesét egy szikla alatt a Sztrümón folyó partján: hét hónapon át ült gyászban, s a Ceres adományai nélkül a parton; könnyei táplálták s lelkének gondja-keserve. Nem evett és nem ivott, csak szomorú sorsát újra meg újra elénekelte. Orpheusz és Eurüdiké | ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza. Aztán visszatért Rhodopére: és mai napság Rhodopén, szép Rhodopén, az északszelü haemuszi bércen, lanttal kezében Dalnok ül: olykor meg- megpengeti lantját, és északszel?, bérczenget? hangon dalol, de többnyire csak hallgat. Mikor énekbe kezd, azt mondja Rhodopé szorgos népe: "Hallga! Orpheus dalol! Orpheus, ki menekül minden szerelemt?
Énekére megindultak az Erebosz mélyére rejtett lakukból a könnyű árnyékok, a napvilágtól megfosztott emberek képmásai, s jöttek sűrű rajban, mint ahogy a lombos ágakon a madarak ezrei, bújnak meg, mikor az este vagy a téli vihar a hegyekből összetereli őket. Jöttek anyák és férjek, nagyszívű hősök, akik már eleget küzdöttek az életben, gyermekek és hajadon leányok, és ifjak, akiket még szüleik előtt helyeztek máglyára, mindazok, akiket a fekete iszap, a Kókütosz folyó és az undok mocsár lomha vize köt meg és a Sztüx kilencszer körülfolyó árja tart fogva. Elcsodálkozott az éneken Hádész palotája, sőt maga Tartarosz legbelsőbb zuga is, és az Eumeniszek, akiknek a hajába sötétkék kígyók fonódtak. Nyitva felejtette három száját a Kerberosz, és a kerék, amelyhez kötve Ixión bűnhődött, megállt. Perszephoné, az Alvilág királynéja is megilletődött, és visszaengedte Eurüdikét, csak azt kötötte ki, hogy férje mögött menjen fel a napvilágra, s míg fel nem érnek, ne nézzen hátra Orpheusz. Hanem Orpheusz eszét elvette a vágy hitvese után – megbocsátható vétek, ha egyáltalán ismernék a megbocsátást az alvilági istenek –, s már majdnem felértek a napvilágra, mikor megállt hirtelen és visszanézett.